Ezúttal az eddigieknél tudatosabban választottuk ki gasztrolidérckedésünk tetthelyét. Több mint két éve, a rovat indulásakor első áldozatunk a Karolina úti Raffaello Ristorante volt, abban már szőrmentén megemlítettük a Da Lellót is, mint annak ősintézményét: ha a Raffaello Ristorante a Kárpát-medence, akkor a Da Lello Magna Hungaria. Amint azóta felfejtettük a budai taljánok ősgesztáját, évtizedekkel ezelőtt ketten vitték a Da Lellót: a hely névadója, Raffaello, valamint társa, Achille. Az utóbbi úr a jelenlegi tulajdonosa az intézménynek, Raffaello kiválása után is maradt a Ristorante Da Lello név. És hogy teljes legyen az őstörténet: Raffaello később megalapította a Karolina úti Raffaello Ristorantét, melyet halálig vitt, azt jelenleg a család üzemelteti, közvetlen tapasztalataink szerint (Toszkán hallé Budán – Magyar Hang 2020/38.) a névhez és a tradícióhoz kevéssé méltó nívójú étkekkel és kiszolgálással.
Arra, hogy betérjünk a vagy húsz éve általunk nem látogatott Da Lellóba, az is az egyik motivációnk, hogy próbára tegyük az italobudai ősforrást. Hétfő este van, az étteremben az asztalok többsége foglalt, amit jó ómennek veszünk. Valamiért a szerelmespárok (búvó?)helye ezen a hétfőn az étterem, az asztalok többségénél turbékoló párocskák fogyasztják a pizzákat, a tésztákat és egymást. Mi nem csőrözni, hanem másfajta élvezetek miatt érkeztünk, ezért rögtön rendelünk is egy klasszikus tortellini in brodót. (Van ennek magyar fordítása? Talán: töltött tészta húslevesben?) Ez amilyen egyszerű étel, olyan könnyű elrontani, ugyanis a buktató éppen a letisztultságában rejlik. Sok séf nem meri „túlsózni”, ezért egyáltalán nem hinti meg, és így teljesen íztelen lesz a lé. Szerencsére ezúttal nem így történik, éppen a kellő határig fűszerezett a tortellini in brodo. Magának a tortellininek az ő tölteléke is ízletes és megfelelő állagú, az itthon gyakori „kívül puha, belül porszerű” hiba nem követődik el.
Belekotnyeleskedünk vacsorapartnerünk hallevesébe is, amely szintén kiváló kategóriájú. A paradicsom nyomokban már-már főzelékes állagúvá keveredik össze a többi összetevővel, ami igen jót tesz az összképnek. A herkentyűk megfelelő minőségűek, nem túlfőzöttek, nem rágósak, de nem is löttyedtek. A levesek mellé kapott pizzakenyér fűszeresebb-fokhagymásabb, mint az átlag, ám még a magunkfajta antifokhagymita számára is elviselhető mértékben. Mint később megtudjuk, külön pizzaszakáccsal és külön mindenmás-séffel működik a Da Lello, így mindkét részüzemnek hálásak lehetünk.
Mivel egész nap erre gyúrtunk, ezért a leves és a főétel között még lecsusszan egy olaszszalámi-tál, melyben dominál a csípős felvágott, ami számunkra ugyan nem, de egyes kényesebb vendégeknek esetleg zavaró lehet – és a fent említett csőrözés mellé is kevéssé ajánlott.
Érkezik főételrendelésünk, a tagliatelle (széles metélt) tenger gyümölcseivel. Igen, mint az köztudott, az olaszok nem főételként eszik a tésztát, de hát ki tudna tésztaétel után még egy főételt is megenni?! A széles metéltet nem valahonnan rendelik, hanem a Da Lellóban készítik, nem is okoz csalódást: nagykönyv-állagú, és a főzésnél sem követik el a Dolomitoktól északra szokásos hibát: hála istennek nem főzik túl. A tengernek az ő gyümölcseit a hasonló tartalmú leves után már félelem nélkül hajítjuk be szájnyílásunkon, a pár perccel korábban megtapasztalt minőséget kapjuk ezúttal is.
Azért is választottuk a Da Lellót, mert az ilyen régóta nyitva tartó helyek ezen az „éghajlaton” rendszerint nem jó borként nemesednek, hanem inkább az elfáradás jellemző rájuk. Ezt a jelenséget akartuk bemutatni, ám kellemes csalódás jutott osztályrészünkül. Az árak annak ellenére is viszonylag visszafogottak, hogy Buda forgalmas, nem utolsósorban tehetős környékén járunk. A belvárosi 4-5 ezer forintos pizzaárak itt inkább 2500-3500-ra szelídülnek, hogy a pizzamérőszámmal jellemezzük az éttermet.
Ha lesz akkor még világ, újabb húsz év múlva megint visszatérünk majd, hogy meózzuk olvasóinknak a minőség esetleges változását.
Ristorante Da Lello (1123 Budapest, Alkotás u. 31.)
Ár/érték:★★★★★
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/45. számában jelent meg november 4-én.
