Statisztikailag várhatóan kimutatható lesz még ebben az évben a reálbérek emelkedése, de ez nem azt jelenti, hogy béremelést kapnának az emberek, ahogyan azt sem, hogy egyből is el is kezdenének költekezni – erről beszélt a Magyar Hangnak Virovácz Péter. Az ING Bank vezető gazdasági elemzőjét Orbán Viktor reggeli interjúja kapcsán kérdeztük.
A miniszterelnök a Kossuth Rádióban – többek között – azt mondta, hogy az év végére a reálbérek és a növekedés tekintetében „egy pozitív nullát” szeretne elérni, vagyis az év második felében bekövetkező béremelések ellensúlyozhatják mindazt a rosszat, ami az év első felében történt. Virovácz Péter ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a vállalkozások általában az év elején emelik a béreket és bár idén a vállalatok tárgyaltak ugyan az esetleges évközi béremelésekről, de ez nem jellemző. Cserébe viszont jövőre a várható 5-6 százalék körüli inflációnál nagyobb emelésre számíthatnak a dolgozók, valahol tíz százalék körüli megegyezésre lehet számítani.
A szakértő a reálbérek alakulásáról azt mondta, hogy az idei év utolsó elérhető hivatalos adata szerint májusban a reálkereset három százalékkal csökkent, miközben az infláció 21,5 százalékon állt. A júniusi hivatalos adat még nem ismert, de a 20,1 százalékos inflációt ismerve azt mondhatjuk, hogy a reálbér valahol 2-3 százalék közötti esésben lehet. Júliusban viszont már akár nulla közelében is alakulhat a reálbér szintje, hiszen 17-18 százalékos béremeléssel számolva ezt adja ki a 17,5 százalékos infláció. Így akár már augusztusban is a pozitív tartományba kerülhet a reálbér, ha a várakozásoknak megfelelően tovább csökken a pénzromlás mértéke. Vagyis azt mondhatjuk, hogy a reálbérek pozitív tartományba kerülése nem a második félév várható béremeléseinek következménye lesz, hanem az infláció mérséklődésének. Ennek magyarázata, hogy a bérek szintjét mindig az előző évi szintjéhez viszonyítjuk, ahogy az inflációt is, és a kettő különbözete adja a reálbér szintjét. Ezen legfeljebb a bónusz juttatások változtathatnak, illetve ha a tanári béremelésekre végül még idén sor kerül. Ezek valószínűsége azonban nem kifejezetten nagy.
– A negyedik negyedévben szinte biztosan nőni fog a reálbér, azaz erősödik a lakosság vásárlóereje. Az más kérdés, hogy ez tíz százalék körüli inflációs környezetben és 15 százalék körüli szinten valósulhat meg, ami nem tartható fenn hosszú távon. Ugyanakkor az a tény, hogy nő a reálbér, még nem jelenti azt, hogy a lakosság elkezd költekezni, hiszen még igencsak bizonytalan a gazdasági környezet, sok családban elfogytak a tartalékok, amit érdemes visszatölteni, ha egy mód van rá – vázolta a várható jövőt az elemző. Akkor kezdhetnek költekezésbe az emberek, ha azt látják, hogy a jövő év elején 10-15 százalékkal emelkedik a bérük, miközben az infláció valahol öt százalék környékén alakul. Így az elemző arra számít, hogy az idei évben a reálbér emelkedése még nem nagyon jelentkezik majd a fogyasztás növekedésében, inkább a megtakarítások felé fordulnak az emberek. Különösen, hogy ma már a legegyszerűbben elérhető, és legbiztonságosabbnak mondott állampapírok vásárlásával is igen komoly reálhozamot lehet elérni. Mindebből az következik, hogy a reálbér valószínűsíthető második félévi emelkedésének nem nagyon lesz emelő hatása a növekedésre. A fogyasztás növekedésre gyakorolt emelő hatására várhatóan a jövő év első negyedében lehet majd számítani.
Kérdésünkre Virovácz Péter elmondta, a termelékenység növekedése nélküli béremelkedés hosszabb távon semmiképpen nem tartható, hiszen azonos bevétel mellett a bérek folyamatos emelése a profit rovására történhet, és csak idő kérdése, hogy mikor fogy el a vállalkozó haszna. Rövidebb távon ugyanakkor előfordulhat, hogy nem a termelékenység emelésével jár együtt a keresetek növekedése. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a mostani időszakban – amikor már negyedik negyedéve technikai recesszióban vagyunk, miközben a munkanélküliség nem nőtt meg jelentősen – nem érdemes a bérek és a termelékenység összefüggését vizsgálni. A dolgozók megtartása érdekében ugyanis úgy emelnek bért a vállalatok, hogy közben alig tudnak eladni, azaz jelentősen romlik a termelékenység, hiszen az egységnyi munkaerő költségre eső kibocsátás jelentősen csökken. Hozzátette, hogy amennyiben ettől az anomáliától eltekintünk, és trendszerűen vizsgáljuk a termelékenységet, akkor nem történt változás. Vagyis a nagy nemzetközi cégek óriás termelékenységbeli fölényben vannak. Ez részben a technológiai, részben a méretgazdaságossági előnyből fakad, és ehhez sajnos nem nagyon tudnak közeledni a hazai tulajdonban lévő kis- és közepes vállalkozások. Vagy azért, mert nem tudnak, vagy azért, mert nem akarnak fejlettebb technológiára váltani, hiszen nincsenek rákényszerítve, így is el tudják adni terméküket, szolgáltatásukat. Ennek a problémának a megoldása fontos feladat lenne, de egyelőre nem látszik a változás lehetősége.
