Az archeogenetikai eredmények azt mutatják, európai és az észak-levantei, anatóliai térségből származó migránsok vitték 8000 éve a csiszolt kőkorszakban (neolitikum) a földművelés, majd az állattenyésztés technológiáját Észak-Afrikába – állítja egy friss tanulmány. A svédországi Uppsala Egyetem vezetésével a korszakban élt kilenc személy maradványainak genetikai vizsgálatai azt mutatják, a Magreb-térség egy igen heterogén, virágzó környezet volt, ahol a földműveléssel az állattenyésztés technológiája is összeért. Az új adatok szerint a vadászó-gyűjtögető életmódról a neolitikum középső időszakának végén tértek át a növénytermesztésre úgy 7500-7400 évvel ezelőtt. Bő ezer évvel később, úgy 6300 éve pedig a Közel-Kelet felől egy pásztorkodó népesség hozta magával az állattenyésztés kultúráját.
Korábban komoly szakmai viták folytak arról, hogy Marokkóba milyen úton jutott el az újkőkori forradalom. Az egyik nézet szerint az életmódváltást eredményező új technikai megoldások migráció útján érkezett észak, azaz Európa és/vagy kelet felől, míg a másik elképzelés azt támogatta, hogy a helyi vadászó-gyűjtögetők alkalmi érintkezések során vették át a technológiai innovációt másoktól.
A régészeti megfigyelések már korábban is inkább az első forgatókönyvet látszottak alátámasztani. A hat marokkói lelőhelyről gyűjtött genetikai információk alapján pedig az archeológusok most már egyértelműbben úgy vélik, ez a három kultúra olvadt szépen eggyé, miután a helyi, észak-afrikai gyűjtögető populáció előtte mintegy 8 ezer évig szinte teljesen elszigetelten élt a régióban. Miként a régészek írják, az európai vadászó-gyűjtögető ősök genetikai nyomainak jelenléte kizárja annak lehetőségét, hogy a kora neolitikus kori bevándorlók kizárólag az észak-afrikai Földközi-tenger partvidékét követték Anatóliából vagy Levantéből. Így a technológiai forradalom két irányból érkezett a térségbe. „Az északnyugat-afrikai újkőkorszaki forradalom során olyan ősiségváltások történtek, amelyek valószínűleg egy heterogén gazdasági és kulturális tájat tükröztek, egy sokkal sokrétűbb folyamat során, mint amit más régiókban megfigyeltünk” – értékelték megfigyeléseiket a régészek.
Európából a Gibraltári-szoroson át történt a bevándorlók behatolása. A Földközi-tenger az öreg kontinenst Afrika északi részével összekötő bejáratához közeli Kaf Taht el-Ghar nevű lelőhelyen jelent meg először az Ibériai-félsziget felől érkező földműves populáció. A genetikai minták arra utalnak, hogy a csoportok közötti keveredés néhány száz évig tartott, ami összhangban van a kerámia stílusának elemzésével, amely az első kapcsolatokat a megjelölt 7500-7400 évvel ezelőtti időpontra teszi. „Új szomszédjaik által inspirálva néhány száz éven belül a helyi falusiak elkezdték életmódjukat áthangolni a földművelésre, és a két csoport még legalább egy évszázadon át egymás mellett élt” – mondta a kutatásban résztvevő Cristina Valdiosera, a Burgosi Egyetem munkatársa.
A gyors éghajlati változások a korszakban kedveztek a mobil pásztorkodásnak, és bár feltételezték, hogy a szarvasmarhákat önállóan háziasították a Szaharában, a radiokarbon (szénizotópos kormeghatározási) adatok arra utalnak, hogy a pásztorkodás fokozatosan mozgott délnyugati irányban, és a szarvasmarha is valószínűleg a Közel-Keletről került a Szaharába. Ez a folyamat úgy 7 ezer éve kezdődhetett és egy évezredig tarthatott. „A (keleti) levantei származás megjelenése egybeesik egy új kerámiatradíció megjelenésével Észak-Marokkóban, amelyet gyakran zsinórral lenyomott motívumok (hullámvonal) jellemeznek” – jegyezték meg a régészek.
Az archeogenetikai kutatások azt mutatják, Európához képest a helyi populációk mérete a neolitikum során végig szerény maradt. „Ezt valószínűleg az elszigetelődési időszakok okozták, ami hozzájárulhatott a Magrebben ma megfigyelhető eltérő genetikai származáshoz. Egy nemrégiben készült vaskori tanulmány arra utal, hogy Észak-Afrika nyugati régiója az őstörténet során végig változatos csoportok otthona maradt, ami a világnak ezt a részét az egyik legkülönlegesebb helyszínné teszi, amelyet az archeogenomikai eszköztárral vizsgáltak”.
