Ember legyen a talpán, aki követni tudja ezt a közösségi médiában folyó csetepatét. Az egész onnan indult, hogy a Telex megírta: a miniszterelnök fia mindössze két hónappal a katonai esküje után a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasaként máris mehetett a Sandhurst brit katonai elitiskolába anélkül, hogy kifizette volna a 37 millió forintos ösztöndíjat. Fekete-Győr András ezt kritizálta a Facebookon, mire jött Budai Gyula, aki kérdőre vonta a Momentum elnökét, hogy ismeri-e a „Százados úr sej-haj, ha felül a lovára” kezdetű katonanótát, majd közölte, hogy az ellenzéki pártvezetőnek „kussolnia kéne”. Aztán jött Németh Szilárd is, aki némi románozással kísérve felajánlotta Fekete-Győr Andrásnak, hogy tegye le ő is a katonai esküt.
Jelenleg éppen a Momentum elnökének riposztjánál tartunk: Fekete-Győr azt írja, fogalma sincs róla, hogy mindaz, amit a „két fideszes csinovnyik” ír, hogy „jön ahhoz, hogy politikai kérdésekben igaza van-e”, jelesül, hogy elfogadhatatlannak tartja azt, hogy Orbán Gáspár elitképzését a tisztességes magyarok fizetik, nem pedig a „dúsgazdag édesapja”.
Hirtelen fordulattal azonban Fekete–Győr ezzel zárta írását: „olyan emberek döngetik a mellüket fene nagy férfiasságukban, akik harminc métert nem tudnak egyben lefutni. Tessék velem jönni valamelyik nap egy szigetkörre – de aztán aki lemarad, az egy hónapig önkéntes munkát végez. Áll az alku, Szilárd, Gyula? Csak keményen!”
Teljesen mindegy, hogy futócipőt húznak-e a kihívás után a honatyák, vagy sem, de az biztos, hogy Orbán Viktor kényelmesen elfoglalhatja a helyét a lelátón és hátra is dőlhet. Ugyanúgy, mint amikor az Országgyűlés épületében Jakab Péter a magasba emelt egy zsák krumplit. Ugyanis onnantól kezdve már arról szólt a közéleti diskurzus, hogy szabad-e a Parlamentbe burgonyát vinni, vagy hogy házelnöki, miniszterelnök-helyettesi feladatkörbe tartozik-e az ügyrenden felüli krumpli-elhárítás, illetve igazságos-e közel négy és félmillióra büntetni ezért az akcióért a Jobbik frakcióvezetőjét? Hol voltunk már akkor a Taktaköztől, a magára hagyott „Borsod-hatban” tartott időközi választás kiszolgáltatott szavazóitól? Ki beszélt akkor már a letérkövezett mezőzombori utcákon fáért induló nélkülözőkről?
Pontosan ezért születtek meg Budai Gyula és Németh Szilárd zagyvaságai is. Hogy most a Százados úrról meg a lováról beszéljünk és arról, hogy a honvédelmi államtitkár le tud-e futni egy szigetkört. Utóbbi kapcsán még az is lehet, hogy a kormánypropagandisták „bodyshaminget” emlegetve szemforgatással kísért érzékenyítésbe kezdenek majd. Úgyhogy a „dúsgazdag édesapának” már annyit se kell mondania az egész botrány kapcsán, hogy „sej-haj”.
