Kár ezért a történetért, egy pillanatra ugyanis úgy tűnt, hogy nem mindenki hülyült meg ebben az országban. A következő a sztori: Piliscsaba KDNP-s polgármestere, Farkas András a szülők kérésére eltávolíttatta az iskola közelébe kiragasztott háborús plakátokat. Végtelenül szomorú, mennyire annyira természetes ma már, hogy a félelemgerjesztésre alkalmas politikai propaganda ott van már egy iskola közelében is. Illetve Piliscsabán csak volt, fehér felület van most az uszítás helyén, de aztán jött Menczer Tamás és a történetnek nem lett vége, hanem gördült tovább.
A Fidesz kommunikációs igazgatója annyira megdöbbent, hogy ezt kétszer is elmondta. Szerinte mindez csak azért történt meg, mert a polgármester és a térség kormánypárti választókerületi elnöke, Czuczor Gergely, „összecsinálta magát” és inkább teljesítette a „háborúpárti baloldal parancsát” . Azt javasolta a „gyáváknak”, hogy álljanak át. Könnyen lehet, hogy zajlik valamiféle regionális belharc a színfalak mögött, azért üzenget ilyen bolsevik üzemmódban Menczer az állami hírcsatornán a lelkesen kuncogó sajtómunkatárs segítségével, ezt egyelőre nem tudjuk. De remekül mutatja a társadalom mentális önvédelmének erejét, miszerint így bele lehet állni abba, hogy igenis kellenek háborús tematikájú propagandaplakátok egy általános iskola kapujának közvetlen közelébe.
Ez a tulajdonképpen minden elemében primitív történet önmagában szolgáltat magyarázatot arra, miért csinálják ezt az Orbán-pártok. Kormányzás helyett tizennegyedik éve kampányolás zajlik, a választási időszakokban pedig rátesznek még egy lapáttal. Ízlésről, mértéktartásról, emberi szempontokról beszélni ebben a környezetben már árulásnak számít. Nem jelent számukra dilemmát, hogy a szülőket, nagyszülőket azzal fenyegessék meg, ha nem szavaznak a Fideszre, akkor „valahol, valakik” még esetleg atomot dobnak rájuk, vagy a gyerekükre. Mert ha erről folyik a szó, akkor addig sem kell arról beszélni, hogy mégis mit tudott kezdeni a nemzeti együttműködés rendszere a pedagógusbérekkel, a tanárhiánnyal, az egyre virulensebb iskolai erőszakkal, a régiós szinten csökkenő, ám Magyarországon növekvő számú iskolaelhagyóval, a szegregációval. Napestig lehetne sorolni a megoldásra váró ügyeket akár csak az oktatás területéről is, de teljesen felesleges lenne, elvégre messze legokosabb (és legcinikusabb) háttéremberük is megmondta nemrég: „Nem látom, hogy égne Budapest, nem látom a tíz- meg százezreket, akik az oktatásügy vagy a pedagóguskérdés miatt utcára vonulnának és nyomást helyeznének a kormányra.” Szóval értjük: a kabinetnek először össze kell csinálnia magát, mert addig magától nem tesz semmit.
