A gyász öt fázisa a következő: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. A Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc a jelek szerint a harmadiknál tart. Az ATV-ben legalábbis arról beszélt a héten: együttműködne a 2026-os választáson Magyar Péterrel. A korábbi fázisokat is tapasztalhattuk már: először nem vettek tudomást a Magyar jelentette fenyegetésről, majd teljes tüzérséggel támadni kezdték, így próbálva gátat szabni a szavazók elvándorlásának. Ez nyilvánvalóan valamennyire sikerült is, jobban talán, mint egyéb ellenzéki kispártoknak. De a vasárnapi választás eredménye a DK-MSZP-Párbeszéd szövetség számára is jóval kedvezőtlenebb lesz, mint arra januárban számíthattak. Ne felejtsük továbbá azt sem, hogy bármekkora eredményt is érnek el, azt a másik két párttal közösen teszik. Gondolhatjuk persze az MSZP és a Párbeszéd támogatottságát jelentéktelennek, de biztos tudásunk csak arról lesz, hogy hárman együtt mennyit kapnak.
Ahogy azt Török Gábor is mondta szerda este a Partizánban: Magyar Péternek, ha az eddigi úton szeretne továbbmenni, természetesen nem szabad közelednie az ellenzéki pártokhoz. Ha elkezd arról egyeztetni, hogyan és milyen módon is fogjanak össze, azzal megássa a saját politikai sírját. Pontosabban: Gyurcsány Ferenc megássa az övét. Ahogy történt korábban az Együttel, de Márki-Zay és a Momentum esetében szintén. A liberális párt ugyanis részben épp azért tart ott, ahol, mert leállt a múlt embereivel egyezkedni. Tekintsünk csak rá a 2022-es választás eredményére. Megérte?
Amikor ma arról beszélnek egyes ellenzéki pártok hívei, hogy 2026-ban sem lesz más megoldás, csak az összefogás, akkor másfél évtized tanulságát veszik semmibe. Ez pedig az, hogy Magyarnak, ha tovább akar erősödni, ellenzéket is kell váltania. Ami nem azt jelenti, hogy holnapután füstös szobákban egyeztet Gyurcsánnyal, hanem hogy kiszorítja őt a pályáról. A szavazóit elviszi, a pártot jelentéktelennek tekinti.
A következő választásra három meghatározó szereplő maradhat Gyurcsány szerint: a Fidesz, a Tisza és a DK. Jól látható tehát, hogy a volt miniszterelnök azt csinálja, amit a fentebbiek szerint Magyarnak szükséges: máris semmibe veszi az összes többi ellenzéki pártot, köztük két mostani szövetségesét. Miért is tenne Magyar másként a jelenleg nála jóval csekélyebb támogatottsággal bíró DK-val?
És ha már a DK is úgy megszerette mostanában az árulómotívumot: Magyar nem tartozik semmivel Gyurcsánynak. A DK lesz az, amely ismét a szakadékba löki saját eddigi szövetségeseit.
