Schiffer Andrást karizmatikus vezetőnek a legkevésbé sem lehet nevezni, egy csomó lelki instabilitás jellemzi, értelmiség-ellenes érzelmek dúlnak benne, rádásul a farmerdzsekije sem divatos. Ezeket nem én mondom, hanem Petőcz György Béke sose volt című, 2014-es kötetében hangzottak el. Az előbbi három állítás Jávor Benedektől. De voltak még benne cifrábbak is, a kötetet nyugodtan el lehetett volna keresztelni úgy is, hogy „Schiffer András a patás ördög”. Az LMP-ből a Párbeszédbe kiváló politikusok őt tették felelőssé a párt széteséséért, az ellenzéki sikertelenségért. Mindez csak arról jutott eszembe, hogy Jávor most arról posztolt egy mandineres Schiffer-interjú nyomán: „Az LMP 2012-es belső konfliktusakor az egyik vezérmotívum ellenem az volt, hogy »CIA-ügynök« vagyok. A bizonyíték az volt, hogy egyszer jártam az Egyesült Államokban.”
Az orosz invázió kérdését ezúttal hagyjuk, hosszan lehet arról is vitázni, de most érdemesebb a fentiekre koncentrálnunk. Lehet-e teljes komolysággal kijelenteni, hogy Jávor CIA-ügynök? Nyilván nem. Mondott-e Schiffer ilyet a nyilvánosság előtt? Szintén nem. Ellenben a fenti állítások mindegyike megjelent egy kötetbe szerkesztve. Mondhatjuk-e, hogy a vezérmotívum Schiffer ellen az volt, hogy nem divatos a kabátja?
Nem, nem mondhatjuk ezt sem.
Mert hogy az egyre eldurvuló konfliktust végletekig kiélező kérdés az volt, hogyan induljanak a választáson. Összefogjanak-e a múlt leszerepelt politikusaival? Jávorék terve, a kötetből is kiderül, eredetileg annyi volt, hogy legyen egy Új Pólus a Szolidaritással, Millával, 4K!-val. (Emlékszünk még egyáltalán ezekre?) Aztán valahogy bekerült Bajnai Gordon is a képbe. Aztán már az MSZP-t sem tudták kizárni. Majd jött az unikumozás és a többi, amit az elmúlt nyolc évben láttunk. A 2019-es EP-választáson így ért el végül az MSZP-Párbeszéd 6,61 százalékot. Jávor hívei ezt követően azt próbálták a nyilvánosság előtt elérni, hogy a 4. (!) helyen szereplő politikus ülhessen be Ujhelyi István helyett. Mert hát ő a rátermettebb.
Az LMP 2010-es évek eleji szakadásának fő oka a szövetségi politika volt. Akadtak, akik azt mondták, hogy a múlt szereplőivel nem szabad. Mások azt, hogy másképp nem lehet. Hányszor és hány konstrukcióban bukott meg azóta az összefogás? Kinek lett igaza? A résztvevők azóta sem jöttek rá, hogy teljesen mindegy a felállás, mert a választók érzik az átverést. Hogy újra és újra megköttetnek az elvtelen alkuk, miközben a szereplők a hátuk közepére sem kívánják a másikat. Végül pedig Gyurcsány Ferenc azt tesz ki a Signal-csoportból, akit épp akar.
Jávor Benedeknek ezekre a vezérmotívumokra lenne érdemes inkább válaszokat keresnie. Mert ebből 2026-ban sem fog más végeredmény kijönni. Kiabáljanak épp egymásra bármit is a felek.
