Elutasította a bíróság, hogy találkozhasson a csengeri örökösnőként ismertté vált P. Máriával (korábban: Sz. Gáborné) az LMP képviselője, Csárdi Antal, illetve az ügyben több anyagot is készítő Juhász Péter. Mindezt arra hivatkozva, hogy a nő közepes biztonsági kockázati besorolást kapott. A 780 milliós csalással vádolt P. a nyíregyházi börtönben ül, ügyét a mátészalkai bíróság tárgyalja. Ő továbbra is állítja, hogy a mesés öröksége, amiről három éve az egykori Magyar Nemzetben beszámoltunk, létezik. Kósa Lajos is kénytelen volt elismerni, szóba került köztük a nő állítólagos mesés vagyona. Úgy tűnt, Kósa hajlott egyfajta vagyonkezelői szerepre, sőt, édesanyjának szóló ajándékot is elfogadni látszott. Még egy svájci bankba is ellátogatott a politikus a csengeri örökösnővel.
Azóta eltelt három év, Kósa pedig nemhogy nem szerepel a vádiratban, de még az is kérdéses, tanúként egyáltalán hajlandóak lesznek-e beidézni őt. „Egyelőre nem világos, hogy az ügy egyetlen vádlottja, aki saját bevallása szerint 15 éve még uborkát termesztett, néhány éve még sms-t sem tudott írni, hogyan tudott megtéveszteni ügyvédeket, jegyzőket, banki vezetőket, Kósa Lajost, aki hat éven át rendszeresen találkozott vele az örökség ügyében. Nem ismert, hogy honnan érkeztek a jogi nyelven írt francia és német papírok” – olvashattuk most a Telex cikkében. Ennél pedig feltehetőleg kevés ügy mutatja jobban, mi is a gond NER-Magyarországon az igazságszolgáltatás működésével.
Azt természetesen nehéz kétségbe vonni, hogy P. Mária körül joggal kutakodik a bíróság, és hogy akár bűncselekmények elkövetése is kötődhet a nevéhez. Az viszont, hogy a történtekhez ezer szállal kötődő kormánypárti nagypolitikust teljesen kihagyják a sztoriból, még tizenegy évvel az első kétharmad után is kirívó. Pontosabban az kellene legyen.
Merthogy a Kósa-ügy 2018 óta majdhogynem lekerült a napirendről, az emberek jó része feltehetőleg azt sem tudná megmondani, miről is van szó pontosan. Színes tárgyalótermi tudósítások születnek, ezek pedig nem tehetnek mást, inkább szólnak P. Mária változatos életéről. Ez van: ha nem szexbotrányba keveredik egy kormánypárti politikus, probléma nélkül elsétálhat. Hiába, hogy a Borkai-ügyben sem a jachtos kaland volt az igazán felháborító, hanem a Győr környéki földügyek, illetve a polipként a várost behálózó elit térnyerése. Szájer József bulijánál is sokkal jelentősebb az, amibe Kósa Lajos keveredett. Mégsem kellett párttársaiknak úton-útfélen magyarázkodniuk: pontosan mit is gondolnak a gyanús eurómilliókról? Ahogy a korcsolyaszövetség néhány éve lemondott elnöke, Órendi Mihály érintettségéről sem igen hallunk már.
Hiába robbant akkor az ügy, a választók újra bizalmat szavaztak Kósa Lajosnak, akitől az elmúlt három évből nehéz volna felidézni akár csak egyetlen emlékezetes mondatot, politikai eredményt. Persze, korábban is inkább csak a vicces megszólalásaival vétette észre magát: hutu-tuszi és társai. Az egyszeri olvasó pedig azóta sem tudja, mit gondoljon. Nagyon Kósához illőnek érezzük, hogy egy csengeri örökösnő meg tudja vezetni őt. Másrészt mégis csak a Fidesz egy vezető politikusáról, korábbi tárca nélküli miniszteréről van szó. Évtizedek óta fontos döntési pozíciókban van, közpénzek felett diszponált. Mégis, mintha sokan csak nevettek volna egyet – nahát, Kósa most egy álörökösnőnek dőlt be –, aztán mindenki ment tovább. A politikust pedig akár jövőre s újraválaszthatják négy évre.
A világ a feje tetejére fordulhat, de van, ami nem változik.
