Kamaszkoromban vízválasztó volt, hogy valaki Illés-, Metró- vagy Omega-rajongó. A magam részéről az első pillanattól kezdve Illés-párti voltam és maradtam. Az autómban pendrive-ról szól a zene, közte természetesen a teljes (!) Illés diszkográfia, a legelső Shadows-utánzatoktól a legutolsó nagylemezen megjelent számokig. Innen nézve nem lehet különösebben meglepő, hogy nagy rajongója voltam-vagyok Szörényi Leventének is, aki dalaival döntő szerepet játszott az együttes sikereiben (bár az se vitatható, hogy Bródy szövegei legalább olyan súllyal estek latba).
Őszintén szólva az Illés utáni korszak nótái már messze nem voltak annyira kedvesek a szívemnek, mint ahogy az István-rockopera zsenialitását se közelítették meg a továbbiak. Szomorúan vettem tudomásul azt is, hogy a rendszerváltást követően kedvenc szerzőpárosom tagjai a lövészárok két ellentétes oldalára kerültek. Szörényi azonban – még a mindenféle, számomra egyszerűen érthetetlen ezoterikus kinyilatkoztatása ellenére is – ikon maradt: olyan valaki, akit korábbi teljesítménye alapján csak tisztelet és hódolat illet.
Most azonban Levi oda nyilatkozott, hogy szerinte ő lenne a Magyar Hang. Így, nagybetűvel. Tette ezt azért, mert nyilvánvalóan nem kívánt válaszolni az ilyen néven megjelenő hetilap kérdéseire, amiket a meglehetősen (sőt, kifejezetten) furcsa kegyelmezési gyakorlatot folytató államelnök asszony tanácsadójaként kapott. Nos, volt más is, aki nem óhajtott válaszolni, mert tanácsait csak az államfővel osztja meg, vagy mert csak a szakterületét érintő kérdésekben ad tanácsokat, vagy mert csak. Ilyen pökhendi, nagyképű és arrogáns választ, mint Szörényi, senki más nem engedett meg magának.
Kedves Levi! Kétségtelen, hogy számtalan remek, sikeres, országos elismerést kiváltó nóta fűződik az Ön nevéhez, nemcsak szerzőként, de énekesként is. Ennek ellenére az a helyzet, hogy messze nem Ön a Magyar Hang! Ha egyáltalán lenne olyan, aki egyszemélyben kiérdemelné ezt a titulust, akkor valószínűleg mindenki olyanokat említene, mint mondjuk Simándy József (tudja, ugye: Hazám, hazám), vagy Székely Mihály, Melis György, Gregor József, hogy csak (eléggé elítélhető módon) férfiakat említsek, és közülük is csak (minden sértődést elkerülendő) olyanokat, akik már a mennyei színpadokon gyönyörködtetik a közönséget.
Sajnálom, hogy pont nekem, egy rajongójának jutott az a hálátlan szerep, hogy szertefoszlassam az önhitt illúziót, miszerint Ön lenne a magyar nemzet hangja. Tudom és értem, hogy egy énekes szereti hallatni a hangját, de a latin filozófusnak ez esetben is igaza van: „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”.
Frissítés: Szörényi Levente pénteken bejelentette, hogy kilép Novák Katalin tanácsadó testületéből, egyúttal arra kérte az elnököt, fontolja meg, hogy a kialakult helyzetben képes lehet-e még betölteni a nemzet egységét megtestesíteni hivatott pozíciót.
