Példátlanul kemény ítéletet hozott a magyar kormánnyal szemben az Európai Unió Bírósága a menekültügyi szabályok megsértése miatt. Pontosabban azért, mert a kormány tüntetőleg figyelmen kívül hagyta az ebben az ügyben korábban született bíróság döntést. A 80 milliárd forintos átalány és a napi nagyjából 400 milliós plusz büntetés érzékenyen érinti a megbillent államháztartást.
A kormány dühös reakciója belpolitikai szempontból értelmezhető, de a probléma megoldásához nem visz közelebb. Nagyobb baj, hogy hamis állítások sorára épül. Nem Brüsszel büntetett, hanem Luxemburg, az Európai Bizottság nagyságrenddel enyhébb szankciót javasolt. Az ítélet nem a kerítésről vagy illegális migránsok kötelező betelepítéséről szól; a menedékkérelmek elbírálásának magyar gyakorlatát tartja az uniós joggal összeegyeztethetetlennek. Vagyis a máskülönben a munkaerőhiányt vendégmunkások tömeges betelepítésével kezelő kormány itt nem a “népek keveredése” ellen küzd, csupán a Brüsszel és Soros György elleni hergeléséhez lát az ügyben muníciót. Ha egyszerűen végrehajtaná az ítéletet, kevesebb veszteséget okozna a hazának, és még az illegális migrációnak sem nyit utat.
Értem én, hogy az orbáni hatalomgyárnak szüksége van erre a küzdelemre. Így viszont ez nem az ország, hanem egy szűk hatalmi elit úgynevezett szabadságharca. Ahhoz viszont iszonyúan drága. Úgy lenne korrekt, ha a rendszer működtetői és haszonélvezői, lelkes támogatói állnák ezen háború költségeit, tudjuk, hogy van miből; ne az ország lakossága lássa ennek is a kárát. Ez ugyanis nem a mi ügyünk.
