Eddig nem tudtam, hogy szabadságharcos vagyok, de a múlt heti demográfiai csúcsra figyelve milliónyi magyarral együtt erre is rádöbbenhettem. Maga Novák Katalin köztársasági elnök beszélt a családok szabadságharcáról, a saját példáján keresztül is megmutatva, hogyan zajlik a küzdelem.
Felidézte ugyanis, hogy gyermekei a kétezres években születtek, amikor olyan baloldali kormányai voltak az országnak, amelyek nem éppen a családbarát intézkedéseikről voltak híresek. Orbán Viktor miniszterelnök úgymond a családok mellett kiállva a jövőtől való stratégiai félelmet (?) gerjesztő liberálisokat vette célba. Rádióbeszédében odáig ment, hogy kijelentette: a liberálisok saját magukat helyezik mindenek elé, sokan az efféle gondolkodás miatt nem vállalnak gyereket.
Összegezve, leegyszerűsítve: aki gyereket vállal, szabadságharcos. Jómagam ezek szerint valóságos pesti srác vagyok, hiszen az első gyermekem 1996-ban született. Bizony, akkor, amikor a Bokros-csomag letarolta a családtámogatási rendszert. Mégsem érzek emiatt senkivel szemben erkölcsi fölényt, aminek tudata a mostani úgynevezett magyar jobboldal megszólalóiból ebben a témában is árad, hiszen a gyermekvállalásnak a legtöbb ember, család esetében semmilyen politikai tartalma, üzenete nincs. Orbán Viktor meg eleven cáfolata a saját tézisének, hiszen amikor még liberális (libernyák) volt, s ő és pártja nem hajolt el Soros György guruló dollárjai elől, Bayer Zsolt pedig utálta Horthy Miklóst, nos, az akkori világnézete nem gátolta őt és a feleségét abban, hogy gyermeket vállaljanak. Miért is gátolta volna?
Készséggel aláírom, hogy a magukat baloldalinak nevező kormányok családpolitikája rászolgált a kőkemény bírálatra. Ám a budapesti demográfiai csúcs (ha az itthoni helyzetet nézzük: csúcs a demográfiai gödörben) az ott elhangzott tengernyi sületlenséggel és lelkesen felmondott evidenciával azt mutatta meg, micsoda szemfényvesztés az orbáni családpolitika. Pénzt bőven költött a családok segítése ürügyén a kormány az elmúlt évtizedben, ám a várt népesedési fordulat talán azért sem jött össze, mert szélsőségesen aránytalan és igazságtalan rendszer született, amelyben a fő cél a szavazatszerzés.
Novák Katalin a gyermekei kapcsán álságosan vágja áldozati pózba magát: jómódban élt akkor is, a szegény családok gyermekeinek viszont sem másfél-két évtizede, sem most nincsenek jó kilátásaik arra, hogy kitörjenek abból a státuszból, amibe beleszülettek. Az oktatás mai kormányzati roncsolása végleg elzárja a felemelkedés útját. A jogbiztonság, vagyis a hosszú távú tervezéshez szükséges kiszámíthatóság hiánya pedig nem csak a liberálisok kedvét veszi el a gyermekvállalástól.
Amikor Novák Katalin gyermekei a világra jöttek, vagyis a baloldali érában, éves átlagban többen születtek, mint a melldöngetően családbarát jobboldali kurzus alatt. A többi: porhintés, propaganda.
