Jó tudni, hogy van olyan bírósági ítélet, amit a magyar kormány – ha nyögve-nyelősen is –, de tudomásul vesz, és még végre is hajt.
Ilyen az Európai Bíróság múlt héten hozott ítélete, amely a magyar-szerb határon létesített tranzitzónákról szól. A luxemburgi bíróság döntése szerint a menekültek – a kormánypropaganda szóhasználatával „illegális bevándorlók” – tranzitzónában tartása az uniós jogi normák szerint őrizetnek minősül, ezért ki kell őket engedni.
A kormányzat ezért a legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy felszámolja a tranzitzónákat. Ugyanakkor nem engedik ki azt a fogvatartott két iráni és két afgán személyt, akiknek az ügyében az Európai Bíróság az ominózus ítéletet meghozta, hanem ugyanúgy mint eddig, idegenrendészeti őrizetben maradnak, mivel menedékkérelmüket elutasították. Rájuk most a kitoloncolás vár.
A jelenleg tranzitzónákban tartózkodó 280 embert, akik menedékkérelmük elbíráslására várnak, az ország valamelyik menekültügyi befogadó állomására helyezik át.
Mostantól pedig menekültkérelmet a magyar államhoz csak határainkon kívül, a külképviseleteken lehet benyújtani. Hogy miért? Hát mert „csak azért is”.
A kormány nevében Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter fontosnak tartotta közölni azt is, hogy nem értenek egyet a bíróság döntésével. Mégpedig azért nem, mert ezt a döntést Európa biztonságára nézve kockázatosnak és káros tartják. Ugyanakkor az Európai Unió tagállamaként „természetesen” a magyar kormány köteles minden bírósági ítéletet betartani.
Vagyis – Gulyás miniszter nyilatkozata alapján – várhatóan az Iványi Gábor által vezetett metodista egyház is megkapja végre azt, ami egy bíróság döntés szerint neki jár, a gyöngyöspatai romák is fellélegezhetnek, napokon belül hozzájutnak a Kúria által is megítélt anyagi kártérítésükhöz, mégpedig mindenféle sértő és lealacsonyító megjegyzés nélkül. Sőt, a kormány bírósági ítéletek iránti mély tiszteletének kinyilvánítása után okkal feltételezhetjük azt is, hogy végre az Alkotmánybíróság ítéletét is végrehajtja a magyar kormány, és beterjeszti végre a rokkantnyugdíjasok kártalanításának törvényi szabályozását.
Mindazonáltal teljesen nyilvánvaló, hogy ez a mostani kormányzati döntés is csupán egyetlen lépés Orbán pávatáncában. Most éppen a brüsszeli pofonok elől sasszézik egyet balra. A tranzitzóna fenntartását egyébként amúgy sem indokolta már semmi. Azt az alig 300 menedékkérőt pedig képesek vagyunk civilizált körülmények között elszállásolni addig, amíg elbírálja az illetékes hatóság a kérelmüket.
Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy mivel a koronavírus-járvány miatt érvényben lévő veszélyhelyzet miatt a kormánynak most nem kell tüntetésekkel és egyéb belföldről érkező erőteljes politikai nyomással számolnia, elegendő, ha az unió felől érkező támadásokra reagál.
Korábban több uniós tagállam vezetője is kifogásolta a kormányfő számára időkorlát nélkül megszavazott széles hatáskört biztosító felhatalmazási törvényt, valamint sokan kritizálták a nehezen értelmezhető, úgynevezett rémhírek terjesztői ellen bevezetett szigorú büntetőjogi szankciókat is. Az utóbbi időkben láttuk ennek a jogszabálynak – a kádári diktatúrát megidéző – érvényesítését is a hétköznapi gyakorlatban. Brüsszelben ismét vitanapot rendeztek a magyarországi helyzetről, ám a magyar miniszterelnök sajnálatos módon nem ért rá elmenni az ülésre, mert a járvány elleni küzdelem lekötötte minden erejét. Meglehetősen otrombán hárította el az invitálást. Egy egész ország pironkodhatott a kormányfő stílusa és gyávasága miatt. Főleg másnap, amikor kiderült, miért nem ért rá: Szerbiába kellett repülnie azért, hogy maszk nélkül harcoljon a koronavírus ellen. Ahol aztán a kedves vezetőnk szakított időt arra is, hogy bejelentse: vissza kívánja adni az Országgyűlésnek május végén a „felhatalmazását”. Tehát, hogy jól értsük: ő méltóztatik visszaadni azt, amiről korábban még azt mondta, hogy az immár parlamenti hatáskör, hiszen ő a felhatalmazási törvénnyel a rendkívüli jogrend lezárásnak jogát visszaadta az Országgyűlésnek.
A kormányfői bejelentés után 133 bátor képviselő azóta is elismerően csettintget, hogy milyen rafináltan bölcs volt már megint A Viktor.
Aztán kiderült, hogy annyira forrón mégse eszik a kását. Május végéig ugyanis csak előterjesztés készül el a teljes felhatalmazással fűszerezett rendkívüli jogrend végéről. Ám addig is úton-útfélen arra szólítják fel kormánypárti politikusok külhoni országvezetőket és hazai ellenzéki politikusokat, hogy mindenki kérjen bocsánatot, aki azt feltételezte, hogy a magyar miniszterelnök vissza akar élni a széleskörű felhatalmazás adta lehetőséggel.
Úgy tűnik, ennek eddig senki nem tett eleget. Mindenki nyugtával dicsérné a napot.
