Irigylésre méltó feladatot kapott a csütörtöki kormányinfón Vitályos Eszter kormányszóvivő: neki kellett felolvasnia a Jahn Ferenc Kórház közleményét, amelyben az egészségügyi intézmény az étkezőhelyiség plafonján, a szellőzőrácsokban látható ismeretlen eredetű szennyeződést igyekezett megmagyarázni. A magyarázat úgy szólt, hogy a plafonon nem penész „található”, hanem az okozta a fenyegető küllemű szennyeződést, hogy „főzés során a kicsapódott zsírra por szállhat”.
Rendkívül gusztusos, jó lehet alatta étkezni. A Tisza Párt elnöke által bemutatott, helyenként igencsak riasztó felvételeket követően talán végre a kormány is megteszi, hogy felméri a kórházépületek állapotát, végre-valahára tisztességgel listázva azokat a feladatokat, amelyek nincsenek elvégezve, tokkal-vonóval, zsírral-porral együtt – aztán talán neki is látnak majd a munkának az intézmények. Ha így lesz, az nem azért fog történni, mert a kormány eddig ne ismerte volna a problémát, hiszen a kórházak állapotáról már éppen elegendő rémisztő tudósítás jelent meg. Ha nekiállnak takarítani, az elsősorban azért lesz, mert Magyar Péter irányából a kormány politikai nyomást érzékel.
A zsíros por (vagy poros zsír, ki hogy bírja jobban elviselni a gondolatot) talán egy fél fokkal jobb a penésznél. De a kérdést inkább úgy érdemes megközelíteni: mi a fenét keresett a zsírra ragadt por a mennyezeten? És mennyi idő alatt nőtt oda? Tegye fel a kezét, akinek a háztartásában zsírra ragadt por „található” a plafonon. Mit tennénk, ha észrevennénk, hogy az otthoni szellőző rácsaira elkezdett feltelepedni a zsír? Igen, pontosan: hoznánk a létrát, szemrevételeznénk a helyzetet, majd nekiesnénk az internetes keresőnek, hogy mit kell csinálni. Le lehet ezt takarítani? Vagy szakembert kell hívni hozzá? Másik elszívót kell beszerelni? Mit tegyünk, hogy ne jelenjen meg újra? Egy üzemi méretű konyha persze más, mint egy háztartás, de azért ebben a kategóriában is bőven lehet olyan létesítményeket megtekinteni, akár Magyarországon is, ahol a mennyezetre nem mászott fel a zsír, a porral karonfogva. Például azért, mert rendszeresen pucolták a szellőzőt, sőt, valószínűleg az egész mennyezetet. Vajon a Jahn Ferenc Kórházban lefutotta bárki is ezeket a köröket? És ha lefutotta, vajon megkapta a probléma kezeléséhez szükséges pénzt? És ha megkapta, vajon arra költötte, amire kapta?
A felelősök megtalálása az egészségügyi irányítás feladata lenne, de egy biztos: ha egy mennyezeten a zsír tartósan összebútoroz a porral, az azt jelenti, hogy valaki nem járt el gondos gazda módjára. Hanem még az alapvető gondosságot is elmulasztotta. Ugyanez érvényes arra, amire a magyar adófizetők már millió fórumon, milliárd alkalommal felhívták a figyelmet: hogy az egészségügyi intézmények jelentős részében egy takarítóbrigád és egy kórházellátó lendületével kell elindulni a WC-re: WC-papírral, szükség esetére fertőtlenítőszerrel, szappannal és kéztörlővel felszerelkezve. Ha egy intézményrendszer gondos gazdaként jár el, akkor ez a jelenség nem lenne tömeges. A tudás megvan ehhez Magyarországon is: biztosak lehetünk benne, hogy a miniszterelnök hivatalának otthont adó Karmelita kolostorban nincs zsíros por a mennyezeten, és van WC-papír, ahogy egyébként számos közintézményben is, olyanokban is, ahol életében nem járt sem a miniszterelnök, sem a Tisza Párt. Úgyhogy az egészségügyi ellátórendszer felelősei bátran fordulhatnak a náluknál gondosabb gazdákhoz tanácsokért. Ha esetleg a Karmelita kolostorba is benéznek a tanulmányúton, akkor egyúttal kérhetnének egy kis pénzt is, hogy eltüntessék a mennyezetről a zsírba ragadt port.
