Idén is kiosztják a Libri irodalmi díjat, sorozatunkban pedig rövid beszélgetéseket közlünk a jelöltekkel. A mai kérdezett: Láng Zsolt, a Bolyai című regény írója.
– Mit gondol, a válság utáni világ ugyanolyan lesz, mint előtte?
– Szerintem a válságot az okozta, hogy nem vettük észre, a világ már nem ugyanolyan, mint volt. Az embereknek, és főképp a társadalmaknak idő kell, hogy felfogják a folyamatos változásokat.
– Mi lehet az irodalom szerepe a mostani helyzet megértésében, átvészelésében?
– Fordítva: inkább a mostani helyzetnek van szerepe abban, hogy közelebb kerüljünk az irodalomhoz. Hogy közelebb kerüljünk az olvasmányainkhoz. Mindenki emlékszik azokra a kamaszkori nyarakra, amikor a semmittevés végtelen napjaiban beletemetkeztünk egy-egy könyvbe. Micsoda változásokon mentünk át! Szeptemberben egy új valaki ment iskolába, alig ismertek ránk.
– A Bolyaiból is érzékletesen kiderül, hogy az emberek különböző élethelyzetekben más- és másféleképpen reagálnak. A mostani szélsőséges és váratlan helyzetben önnek mi a „túlélési” stratégiája?
– A túlélés azt jelenti, hogy ugyanonnan folytatom, ahol abbahagytam. Nem túlélni kell, hanem megélni. Ha már szóba került Bolyai, az ő „túlélése” azt jelenti, hogy több mint százötven évvel halála után még mindig érdemes vele, gondolataival, meglátásaival, elképzeléseivel foglalkozni. Elméletével megnyitotta a teret, és volt bátorsága belépni az ismeretlenbe. Nem zárkózott be a maga életébe, rácsatlakozott a világ komplexitására, elfogadta, hogy minden változóban van. Igen, nyissuk ki a szemünket, a fülünket, lássunk és halljunk, új emberek jönnek, új tudósok, új politikusok, új írók, új szokások.
A sorozat korábbi részeit itt találják:
1. Babarczy Eszter – „A járvány az élet törékenységére mutat rá”
2. Nádasdy Ádám – „Mint egy rémes vihar, ami lefújja a kéményt”
3. Grecsó Krisztián – „Most kellene az inger, nem fél év múlva”
