Kezdjük rögtön a magától értetődő kérdéssel: hogyan jön ahhoz a Microsoft alapítója, a világ (egyik) leggazdagabb embere, hogy olyan kérdésekbe kontárkodjon bele (most éppen a klímaváltozás elleni küzdelembe), amelyről nyilván halvány dunsztja sincsen? Csak azért, mert valaki multimilliárdos, nem kéne azt gondolnia, hogy mindenhez is ért.
Nos, valóban, Bill Gatesnek nincs klimatológiai végzettsége, de a technológiához konyít valamelyest, ezt az elmúlt negyven évben bebizonyította. De legfőképpen azt bizonyította, hogy ellentétben szürreálisan gazdag sorstársaival, ő nem infantilis felnőttjátékokba öli dollármilliárdjait, nem repül fel űrhajóval a kozmoszba, hogy onnan szelfizzen, nem akarja kolonizálni a Marsot, és hasonlók. Ő ezért a bolygóért akar jót tenni.
Nyilván könnyű a tevékenységére rásütni, hogy szakbarbárkodás, ahogy teszik is gyakran azon szakterületek professzionális művelői. Ők talán úgy érzik, hogy a territóriumukra téved a milliárdos, miközben minden gazdag definíció szerint sekélyes. De Gates eredményei, illetve e legújabb műve, a Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát, arról tanúskodnak, hogy a szerző egyáltalán nem buta, sőt képes látni maga teljességében az összképet, és az általa javasolt megoldások legalábbis gondolkodásra serkentenek. És persze ott van a háttérben az a halom (vagy inkább hegynyi) pénz, a jelenlegi becslések szerint 126 milliárd dollár, ami Gatesnek lehetőséget biztosít arra, hogy bizonyos ötleteit a gyakorlatban is kipróbálja.
Gates és felesége alapítványa rengeteget költött eddig is arra, hogy jobbá tegye a legelesettebbek életét, legyen az a polió (gyermekbénulás), a tbc vagy a malária elleni küzdelem, és most ráfordulnak a klímaváltozásra. (Bár a házaspár válik, de a Bill és Melinda Gates Alapítványt egyértelműen mindketten legfontosabb örökségüknek tekintik, ezzel akarják beírni a nevüket a történelemkönyvekbe, így az együttműködésük e téren töretlen marad.) Gates bevallja, hogy meglehetősen új fiú a témában, mert egészen 2006-ig nem hitt az emberi tevékenység kiváltotta éghajlatváltozásban, a jelenlegi globális felmelegedést inkább csak valamiféle természetes klimatikus ciklusok éppen felívelő periódusának tartotta. Aztán találkozott pár tudóssal, aki felnyitotta a szemét.
Persze kérdés, hogy milyen mélységig képes egy laikus 15 év alatt, hobbiszerűen beleásni magát az emberiség számára talán jelenleg legfontosabb kutatási területbe, az azonban a könyvből nyilvánvaló, hogy Gates igyekszik, és őszintén próbál megoldást találni. Akár igaza van a részletekben, akár nem, a világ sokkal jobban jár egy ilyen, a társadalmi problémákra szenzitív, és a tudomány irányában alázatos Bill Gatesszel, mint mondjuk Elon Muskkal, aki a covidról is butaságokat gondol, a projektjei sem a valós problémákat célozzák, és bármit tesz, azzal csupán marketingcélokat, és végső soron a végtelen vagyonfelhalmozást szolgálja.
A címben szereplő 51 milliárd tonna a Gates szerint az atomszférából évente eltávolítandó üvegházhatású gázok mennyisége, ami ahhoz kell, hogy ne alakuljon ki a globális kataklizma. Ehhez az évszázad végére világléptékben nulla nettó kibocsátást kéne elérnünk. Gates persze technológiai vállalkozó, így a megoldás központjában szerinte a technikai megoldások (megújuló energiaforrások, az ipari termelés emissziójának csökkentése és hasonlók) fognak állni. Nem állítható, hogy Gatesnek forradalmi ötletei lennének. De aki azt állítja, hogy olyan megoldást talált, amire még senki sem gondolt, és ami egy csapásra, kényelmetlen döntések, lemondás és áldozatvállalás nélkül megjavítja a Föld éghajlatát, csak csaló lehet.
Bill Gates: Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát? Ford.: Kepes János. Libri Kiadó, 2021. Ára: 3990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/25. számában jelent meg, június 25-én.
