Egyszerre könnyű és nehéz recenziót írni egy olyan történetről, amit mindenki jól ismer. Könnyű, mert a történet ismeretében az ember arra figyelhet, amit az aktuális szerző hozzá tudott tenni, de nehéz is, mert a recenzens hajlamos magától értetődőnek venni a könyvön átívelő ismert történetet, és a műből csak az egyéni vonásokat értékeli, hiába lehet maga a téma sokkal fontosabb a stiláris erősségeknél vagy gyengeségeknél. Mindezt azért kellett előrebocsátani, mert a Budapesten Schäfer András néven született Andrew Schafer Semmelweis Ignácról szóló regénye regénynek gyenge, viszont a téma, illetve a könyvben megjelenő orvostörténeti tudás mégis értékessé teszi. Schafer családja ’56-ban, az író kilencéves korában vándorolt ki Amerikába, ő már ott végezte az iskoláit, és lett elismert hematológus. Volt az Amerikai Hematológiai Társaság elnöke is, dolgozott számos híres egyetemi klinikán, jelenleg a Cornell Egyetem professzora és orvosa.
Ez az első regénye, de orvosi szakkönyveket és szakcikkeket rengeteget írt már. És abban biztos sokkal jobb, mint a történetmesélésben. A Tiszta kezek valós tudománytörténeti tényeken alapuló regény. Mint a szerző a könyv magyar kiadásához írt utószavában írja, a szereplők szinte mindegyike valóban létezett személy, de a dialógusok – természetszerűleg – fiktívek, hiszen ezeket nem őrizték meg a hajdani kórlapok, tanulmányok, vizsgálati jegyzőkönyvek. A könyv először angolul jelent meg, de a szerző és a magyar kiadás egyik fordítója, Magyar László András már az írás folyamatában is szoros kapcsolatban állt egymással, hiszen Magyar a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár főigazgató-helyettese volt, és segített Schafernek az adatgyűjtésben.
Így az író határozott kérése volt, hogy Magyar fordítsa le a regényt, a fordító azonban a fordítás során elhunyt, így Ferenczy Vilma Anna fejezte be a munkát. Schafer leírja, hogy Semmelweisszel kapcsolatos első emlékei még budapesti kisgyermekkoráig nyúlnak vissza, amikor édesanyja a Szent Rókus Kórházban feküdt (ahol hajdanán Semmelweis is dolgozott), és amikor édesapjával látogatták, mindig a nagy orvos emlékműve előtt sétáltak el. Későbbi pályája során rendszeresen szembesült azokkal a problémákkal, amelyekkel Semmelweis is hadakozott, így érlelődött meg benne egy róla szóló könyv terve.
A kötet történetéről tényleg nem lehet sok újat mondani: végigköveti a híres orvos hányattatásait a bécsi szülészeti kórháztól az elmegyógyintézetig. Megismerhetjük belőle a borzalmas állapotokat, amelyek azt a szülészeti osztályt jellemezték, ahol kézmosás nélkül vezettek szüléseket azok az orvosok, akik pár perccel korábban még boncoltak a szomszéd helyiségben. Abban a korban konkrétan nagyobb esélye volt a szülő nőnek a túlélésre, ha az utcán hozta világra babáját, mint ha a kórházban „gondoskodtak” róla – és fertőzték meg gyermekágyi lázzal. Természetesen a történetben erősen megjelenik a Semmelweisszel ellenséges, tudománytagadó, kirekesztő bécsi orvosi közeg, amely folyamatosan a személyes tragédia felé sodorta az orvos lelkét és tudatát.
Semmelweis volt az a magyar tudós, aki valószínűleg a legtöbbet tette az emberiségért, és valóban gyökeres változásokat indított be az egész orvoslásban. Történetét csak még felemelőbbé teszi az, hogy e küzdelemben fel kellett áldoznia mentális egészségét. A Tiszta kezek sok fontos és nemzeti büszkeségre feljogosító ismeretet ad át az olvasónak, de az nem volt szerencsés döntés, hogy mindezt fikciósregény-formában próbálta megtenni, mert a széteső történet és a mesterséges párbeszédek sokat rontanak az élményen.
Andrew Schafer: Tiszta kezek. Ford.: Magyar László András és Ferenczy Vilma Anna. L’Harmattan Kiadó, 2023. 4990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/20. számában jelent meg május 17-én.
