Ötösre vizsgázott az izraeli társadalom civil ellenállásból az elmúlt hetekben, miután Benjámín Netanjáhú kormánya egy sor törvényt akart megszavazni a parlamentben, amely szűkítette volna a Legfelsőbb Bíróság hatáskörét. Január óta százezrek vonultak az utcára – annyian, mint még soha az ország történetében –, de ennél is fontosabb, hogy a tiltakozók nem álltak meg a demonstrációknál. A szakszervezetek országos tiltakozási hullámot szerveztek, ami olykor még az országot is lebénította. Ilyen volt a Ben Gurion repülőtér dolgozóinak sztrájkja március végén, mellyel az igazságügyi reform és Joáv Gallant védelmi miniszter kirúgása ellen tiltakoztak. A miniszterelnök azt követően menesztette a politikust, hogy felszólította a kormányt: fagyassza be az igazságügyi reformot. Emellett több neves izraeli személyiség is kemény hangú beszédet mondott a tüntetéseken, amelyeknek a központja Tel-Aviv volt, ahol hétről hétre legalább 200 ezer ember demonstrált. Ám más városokban is hatalmas tömegek vonultak utcára a kormány tervei ellen, így volt olyan hétvége is, amikor félmillióan tüntettek. Végül aztán Netanjáhú kénytelen volt engedni a demonstrálóknak: az izraeli miniszterelnök március végén átmenetileg elhalasztotta a vitatott igazságügyi reform végrehajtását.
De mit is takar pontosan az az igazságügyi reformtervezet, ami ennyire nem tetszik az izraelieknek? A januárban bejelentett törvénycsomag alapvető célja az, hogy a kneszet, vagyis az izraeli parlament és a kormány pozícióit erősítse az igazságszolgáltatással, és különösen a Legfelsőbb Bírósággal szemben, amelynek eddig joga volt ahhoz, hogy egy törvénynek kimondja az alkotmányellenességét (Izraelnek ugyan nincs alkotmánya, szerepét az ország alaptörvényei látják el). A tervek szerint azonban a jövőben a parlament egy egyszerű többséggel felülírhatná a Legfelsőbb Bíróság döntését. Emellett a jövőben a kormány sokkal nagyobb szerepet kapna a bírók kinevezésében, de Netanjáhú politikai túlélése szempontjából még ennél is fontosabb, hogy egy új szabállyal (amit már el is fogadtak) a főügyészt megfosztották attól a jogától, hogy alkalmatlannak nyilvánítsa a miniszterelnököt a tisztsége betöltésére. Megjegyezve: az izraeli miniszterelnök ellen évek óta folyamatban van az a büntetőper, melyben korrupcióval vádolják.
Mielőtt 2021-ben kicsúszott volna a kezéből a hatalom, Netanjáhú el akarta érni, hogy a mindenkori miniszterelnök mentességet élvezzen az ilyen eljárások alól. Az illiberális miniszterelnöknek azonban nem sikerült elérnie célját, így aztán bírósági szakaszba jutott Netanjáhú ügye. A novemberi parlamenti választás azonban kapóra jött a politikusnak, így aztán számítani lehetett arra, hogy a Likud vezére mindent meg fog tenni a törvények átfazonírozásáért, a felelősségre vonás elkerüléséért.
Netanjáhú kudarca azonban nem korlátozódik az izraeli belpolitikára. Joe Biden amerikai elnök nyilvánosan bírálta Netanjáhú törvénytervezeteit és egyértelműen jelezte, egyelőre nem szándékozik meghívni az izraeli miniszterelnököt a Fehér Házba. Ez különösen rossz hír akkor, amikor Irán és Szaúd-Arábia rendezi a kapcsolatait, így Teheránra a jövőben jóval kisebb nyomás fog nehezedni, mint eddig. Ennek pedig messzemenő következményei lehetnek Izraelre, hiszen az iszlám köztársaság a legfőbb támogatója volt a Hezbollahnak, vagyis annak a libanoni síita pártnak, amely az ősellenségének tekinti Izraelt. Továbbá ha véget érne az iráni–szaúdi proxyháború, Teherán befolyása valószínűleg az Izraellel szomszédos Szíriában is erősödhetne, ami megint csak rossz hír a zsidó államnak. Ilyen helyzetben Netanjáhúnak elemi érdeke lenne Washington támogatásának demonstrálása, azonban a Biden-adminisztráció most nemet mondott erre. Egy kitartó szövetségese Netanjáhúnak persze még így is maradt, aki nem más, mint Orbán Viktor, akinek a kormánya komoly gesztusként azt tervezi, hogy Jeruzsálembe helyezi át hazánk tel-avivi nagykövetségét.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/14. számában jelent meg április 6-án.
