Bár a tűzszüneti megállapodással csillapult az India és Kína között egy több évtizedes határvita körül kiéleződött feszültség, a helyzet Ázsia szunnyadó ellentéteire figyelmeztet. A két legnagyobb lélekszámú hatalom közötti incidens ráadásul azonnal olyan geopolitikai dinamikát indított el, amely egy ilyen konfliktus globális hatásait jelzi. A nagyhatalmak közül az Egyesült Államok azonnal India mellett tette le a voksát, míg Oroszországot a két szövetségese közötti viszály kényelmetlen helyzetbe hozta. Mit mondjunk, 2020-ban már csak az hiányzott, hogy háború robbanjon ki a világ két feltörekvő atomhatalma között.
Véres háborút idézett fel a két ázsiai atomhatalom között a Himalája egyik magasan fekvő völgyében június közepén kirobbant viszály. Közel hatvan évvel ezelőtt, 1962 októberében és novemberében ugyanis igazi háború folyt Kína és India között. Az indiai oldalon mintegy 6500 volt a halottak és az eltűntek száma, míg Kína szokás szerint titokban tartotta a veszteségeit.
A kínai ellenőrzés alatt álló Akszai Csin nevű területről indiai részre átfolyó Galván folyó völgyébe május elején kínai katonák érkeztek, amire válaszul India is több ezer fegyverest mozgósított. A kínai csapatok többszöri felszólítás után sem távoztak, a kínai és indiai egyenruhások pedig többször összeverekedtek, kővel dobálták egymást. Újdelhi tájékoztatása szerint lövés nem dördült el, a kínai határőrök azonban szöges vasrudakkal vertek halálra húsz indiai katonát, akiknek a tetemeit ráadásul a sziklákról a mélybe hajították. Indiai források szerint kínai oldalon is vannak áldozatok, Peking azonban erről mélyen hallgat.
Az érintett terület India észak-nyugati részén, a Kasmírhoz tartozó Ladakhban fekszik. Ezen a vidéken a két ország határvitája India és Pakisztán függetlenné válásáig, 1947-ig nyúlik vissza. A kasmíri térséghez tartozó Ladakhban Kína csaknem magyarországnyi, 90 ezer négyzetkilométeres indiai területet követel magának, India viszont azt állítja, hogy a kínai fennhatóság alatt álló Akszai Csin-fennsík 38 ezer négyzetkilométere Ladakh természetes része, amelynek ezért Indiához kell tartoznia. A kínai álláspont szerint ez kínai terület, és a mostani összetűzés azért robbant ki, mert indiai határőrök illegálisan kínai területre léptek, és provokálták a kínai katonákat.
A konfliktus potenciális veszélyeit jól mutatja, hogy csupán a 3500 kilométeres demarkációs vonal mentén 300 ezer indiai katona állomásozik, miközben a másik oldalon is jelentős katonai infrastruktúra épült ki, és hasonló nagyságrendű erő vigyáz a területre. Az eleve meglévő feszültséget növelte, hogy India az utóbbi időben egyre aktívabb a határvonal mentén. Több katonai repteret újított fel, új magashegyi katonai osztagot állított fel, és jelentős útépítésbe kezdett a határ mentén. Minderre pedig Peking a status quo megváltoztatására irányuló egyoldalú lépésekként tekint.
Így következhetett be, hogy a konfliktus 45 év után újra halálos áldozatokat követelt, Indiában pedig az incidensre válaszul kirobbant tüntetéseken a kínai vezető, Hszi Csin-ping képeit égették. A két fél azonban érezhetően felmérte a konfliktus veszélyeit, így csendben csillapítani igyekszik a megnövekedett feszültséget. Felhagytak a csatározással, megtörtént a csapatok szétválasztása, a fogolycsere, néhány napja pedig a felek magas rangú képviselői is tárgyalóasztalhoz ültek, és megegyeztek a párbeszéd folytatása mellett abban, hogy kivonják csapataikat a térségből.
Ez az óvatosság nem véletlen. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a világ két legnépesebb, 1,44 és 1,38 milliárd lakosú országáról van szó, amelyek a GDP nagysága alapján a globális rangsorban a második, illetve a hetedik helyen állnak. Ráadásul nemcsak atomhatalmak, de hadseregeik technológiai színvonalát jól mutatja, hogy az űrfegyverkezésben is a világ élvonalához tartoznak. Gazdasági sikereik ellenére azonban az elmúlt hónapokban mindkét ország nehéz időket él át. A járvány következtében lelassult gazdaság miatt egyre jelentősebb kihívást jelent a szociális vállalások teljesítése. Így aztán éppenséggel jól jött a patrióta érzelmek feltüzelése.
Ez azonban játék a tűzzel, hiszen a két ország közötti háború nagyon pusztító lehetne. Ráadásul egy ilyen konfliktus azonnal kihatna Pakisztántól Nepálon át az Egyesült Államokra és Oroszországra is. Nem véletlen, hogy David Stilwell amerikai helyettes államtitkár azonnal felsorakozott India mellett, és kijelentette, hogy a kínai néphadsereg erőszakkal behatolt a két ország között vitatott területre.
Kína bizton számíthat a térségben Pakisztánra, míg Oroszország már most két tűz közé került. Újdelhi ugyanis azonnal kérte a megrendelt Sz–400-as rakétarendszer leszállítását, emellett alkatrész-szállításokat az orosz vadászgépekhez. Moszkva ebben a helyzetben aligha akar összeveszni talán legközelebbi szövetségesével, Kínával, ugyanakkor hagyományos partnerét, Indiát sem szeretné elveszíteni.
Ezek a fejlemények is jól mutatják, hogy messze többről van szó, mint hogy két ország határőrei botokkal, fémrudakkal összevesztek valahol négyezer méteres magasságon a világtól elzártan a Himalájában.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/27. számában jelent meg július 3-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 27. számban? Itt megnézheti!
