Marine Le Pen feltehetőleg a kivárásra játszott, és a választási vereség hatására köteleződött el a Patrióták Európáért szervezése mellett. Azt nem tudjuk persze, másként tesz-e, ha az első helyre futnak be az előrehozott nemzetgyűlési választáson. Mindenesetre Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő is azt mondja lapunknak: nem lát a Patrióták kapcsán Le Pen-i fordulatot, sokkal inkább meg akarta várni azt, kormányra kerülnek-e. Előzőleg tarthatott attól, hogy ha belép a frakcióba, még erőteljesebben sütik majd rájuk belpolitikai fronton az oroszpártiság bélyegét.
Mivel kiderült, hogy nem kerülnek hatalomra, ezért számára teljesen kényelmes lett belemenni egy olyan európai parlamenti frakcióba, amelyben vezető pozíciót fog elfoglalni. Harminc képviselője mellett ez a szerep nem is meglepő, a Nemzeti Tömörülésé a legfontosabb nemzeti delegáció az egész EP-ben. Korábban bizonytalan volt, ki csatlakozik a Konzervatívok és Reformerekhez, ki az Identitás és Demokráciához. Egy ideig nem lehetett tudni, hogy a Fideszt végül befogadják-e bármelyikbe, és úgy tűnt, külön frakciót szervezhet az AfD-vel. Aztán ez először bukni látszott, majd felpörögtek az események: váratlanul a harmadik legnagyobb EP-frakcióvá vált a Patrióták Európáért, melynek elnöke a Nemzeti Tömörülés élén álló Jordan Bardella lesz. Az Identitás és Demokrácia frakció eközben megszűnik, csak a Konzervatívok és Reformerek marad a Patrióták mellett.
Soós Eszter Petronella elmondása szerint viszont különösebben nincs szó még a francia közéletben a frakcióról, mindenki a kormányalakítással van elfoglalva. Marine Le Pen számára az volt most a fontos, hogy ugyanabba a kiemelt ellenzéki pozícióba tudja tenni magát európai és párizsi szinten, és nyilvánvalóan utóbbira tekint fontosabbként.
Rákérdeztünk arra is a szakértőnél, lehetséges-e, hogy Marine Le Pen ennek a harmadik helynek sokkal inkább örül, mintsem bánná. Az előrehozott választás bejelentése ugyanis meglepetésként hatott az ellenzékre, nem feltétlenül szerettek volna egy ilyen forgatókönyvet. Bár sokan azt feltételezték, hogy Emmanuel Macron végiggondolatlanul cselekedett, amivel a szélsőjobb kezére játszhatta volna a hatalmat, valójában volt ráció az elnöki elgondolásban. Macron gondolhatta ugyanis azt, hogy ha a Nemzeti Tömörülés kormányra is kerül, az elnök attól még ő marad, így a legfontosabb kérdésekben övé marad a döntés joga. Viszont néhány év kormányzás kikezdhette volna a Nemzeti Tömörülés ellenzéki, elitellenes pozícióját. Marine Le Pen egy ideje már a 2027-es elnökválasztásra készül, néhány évnyi korlátozott kormányzással viszont akár el is búcsúzhatott volna ebbéli reményeitől. Viszont egy baloldali-macronista közös hatalom csak még inkább a Nemzeti Tömörülés irányába viheti az embereket – különösen akkor, ha a baloldal el is kezdi megvalósítani a migrációval vagy az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatos, sokak szemében vörös posztót jelentő elképzeléseit.
Soós Eszter Petronella is arról beszélt lapunknak: szerinte Le Pen nem sírt hosszan a végeredmény láttán. Nyilván ilyenkor ettől még van csalódottság egy pártban, hogy nem szerezte meg a kormányzáshoz szükséges többséget. De szem előtt tarthatják közben, hogy így nem nekik kell meghozniuk a népszerűtlen intézkedéseket, akadálytalanul tudnak tovább építkezni. A párt eközben a szakértő szerint általában elég hatékonyan szokta kijavítani azokat a dolgokat, amelyeket a vereség okaiként azonosít. Most úgy tűnik, a pártszervezet állapotában látják a hibát, ennek felépítéséért Jordan Bardella volt a felelős, aki már el is ismerte, hogy tehetett ő is a kudarcról. A kormányra kerülésért felépített Matignon-terv kidolgozója, Gilles Pennelle pedig le is mondott azóta. Megindult egyfajta erőviszony-átalakulás, a szakértő szerint Le Pen javára, de az utóbbi ősszel várható büntetőügye még beleszólhat a dolgokba. Szeptemberben állhat majd ugyanis bíróság elé, a vád európai uniós források elsikkasztása. Le Pen tagadja, hogy valóban elkövetett volna hasonlót. Emellett a Le Monde értesülése szerint vizsgálat indult Le Pen 2022-es kampányának finanszírozása miatt is, amelyhez az MKB Bank több mint 10 millió euró hitelt folyósított, a vizsgálatokról részletesebben itt írtunk.
A választás előtt a szélsőbaloldaltól való félelem is meghatározta a francia közéletet. Sokan vannak, akik korábban mereven elutasították a szélsőjobbot, de a Nemzeti Tömörülést a mai állapotában már a kisebbik rossznak tartják. Még zsidó értelmiségiek is vannak, akik megvallják, előbb szavaznának Le Penre, mint az Engedetlen Franciaországot vezető Jean-Luc Mélenchonra. Az utóbbi pedig kénytelen is volt korábban leszögezni, hogy nem pályázik a miniszterelnöki posztra, de az ambíciói nem feltétlenül erről árulkodnak.
Soós Eszter Petronella várakozása szerint a szocialisták most majd várhatóan bejelentkeznek a baloldali Új Népfront vezető erejének pozíciójára. Azt is látni, hogy olyanokat, akik szembementek korábban Mélenchonnal, sorra megszavaztak most a nemzetgyűlési választáson. Kérdéses egyelőre, kinek az embere lesz a jelölt. Ha eljutottak a kormányalakításig, akkor jöhetnek a programkérdések: Ukrajna, Gáza, gazdaság, európai integráció. Macron feltehetően arra vár most, hogy ezek felmerüljenek, majd lecsaphasson a szocialistákra és zöldekre, megpróbálva őket átcsábítani a koalíciójába.
A választás idejére sokan próbálták szőnyeg alá söpörni az antiszemitizmus és az iszlám kérdését. A baloldalnak kényelmetlen a kérdés, hiszen a Mélenchon-párt erőteljes anticionizmusáról ismert, melyet sokan antiszemitizmusként azonosítanak. Ha a szavazók szintjén nem is, a pártokén és a percepcióén lassacskán átköltözik széljobbról szélbalra az antiszemitizmus-probléma. Az Engedetlen Franciaország az egész EP-kampányt a palesztinkérdésre is építette, ha pedig kormányra kerülnek, akár Palesztina elismerését is napirendre vetethetik. A hivatalos francia álláspont jelenleg az, hogy majd a jövőben valamikor kétállami megoldásra lesz szükség – persze, kérdéses, eljutunk-e valaha odáig. Közben a Nemzeti Tömörülés népszerűségét az is növelheti, ha a baloldal megpróbálja visszavonatni a tavaly elfogadott, szigorú migrációs törvényt. A Mélenchon-párt bázisában bőven vannak migrációs hátterű választók, így simán előfordulhat, hogy visszakerül napirendre a kérdés, és a baloldalon belül is újabb vitákat generál. De valószínűbb, hogy a baloldalon végül létrejön az egység, és ezt a politikai ellenfeleik használhatják ki. A kormányra kerülő Új Népfront politikája ugyanis alapvetően megengedő, liberális a migrációs témában, és programja része a migrációs törvény eltörlése is.
