Az orosz médiát most elárasztják a győzelmi jelentések. A nyilvánosságban azonban az Ukrajna megtámadása, lerohanása kifejezés nem hangzik el, és alapvetően a hivatalos elnevezést – „különleges katonai művelet” – veszik át, vagy eufemisztikusan (semlegességre) „kényszerítő műveletekről” beszélnek. No meg arról, hogy a testvéri ukrán népet most megszabadítják az országot tönkre tevő fasiszta rezsimtől.
E kulisszák mögött azonban a társadalom megosztott a háborúval kapcsolatosan – a Levada Központ felmérése szerint az oroszok negyede teljesen ellenzi, ugyanennyien teljes mellszélességgel támogatják, míg a maradék 50 százalék e két vélemény között foglal állást –, és természetesen az elemzők között sem teljes az egyetértés. Mint ahogy az eliten belül sem volt teljes egyetértést a két szeparatista népköztársaság elismerésének kérdésében sem. A Nemzetbiztonsági Tanács nyilvánossá tett ülésén például a tanács főtitkára Nyikolaj Patrusev és a külföldi hírszerzést irányító Szergej Nariskin is különvéleményt fogalmazott meg, és szerintük az elismerés előtt még lehetett volna tárgyalni Joe Bidennel.
Úgy tűnik, hogy magának a katonai akciónak az előkészítése is nagyon szűk körben folyt, és a „szilovikok”, ezen belül is elsősorban a hadsereg véleménye volt a döntő. Putyinnak a tábornokok „finom munkát”, néhány napos villámháborút, gyors kapitulációt, és minimális polgári veszteséget ígértek. Eközben folyamatosan azt sugallták, hogy folynak a tárgyalások a Nyugattal, sőt a csapatokat is visszavonják a határról.
A katonai akció a levegőben volt, ám amint a Telegram csatornáján az ismert elemző, Tatyjana Sztanovaja is elismeri, korlátozott műveletre számított, és nem gondolta, hogy Oroszország „beleharap Ukrajnába”, és szinte az egészet akarja a befolyása alá vonni. A Kreml belső viszonyait jól ismerő szakértő szerint a nagy titkolózás miatt még a hatalom köreiben is sokakat sokkolt a támadás híre. A politológus szerint nem fog senki sem szembefordulni a döntéssel, ám már nem a liberális ellenzék gondolja csupán azt, hogy Putyinnál elgurult a gyógyszer, és a Kreml körüli elit köreiben is fel-felteszik a kérdést, hogy „miként jutottunk idáig.”
Mint arra Sztanovaja rámutat, Putyin szemében a Nyugat és Oroszország szembenállásának kontextusában Ukrajna mindig probléma volt, de ez a kérdés valahol 2019 táján kezdett egyre öncélúbbá válni. Putyin elmélyedt az archívumokban, történelmi cikkeket írt, és az ukrán múltról és népről értekezett. Az egyébként biztonsági szempontból Ukrajna képében valóban létező probléma pedig az elemző szerint sérülékennyé tette az orosz álláspontot. Sztanovaja megjegyzi azt is, hogy Ukrajna elfoglalása sem növeli Oroszország biztonságát, miközben Putyin a történelmi igazságért folytatott hadjáratának foglya lett. Ez a szakértő szerint a stratégiai célok kijelölésére is hatással volt. Az év elejére így Putyin egymást kizáró választás elé került: vagy Ukrajna, vagy legalábbis egyes kérdésekben a megegyezés Amerikával. Mindkét célt nem lehetett elérni, Putyin pedig a radikálisabb utat választotta, amely azonban már kizárja a megegyezést még az amerikaiak által javasolt, Ukrajna területénél sokkal fontosabb biztonságpolitikai kérdésekben is.
Sztanovaja szerint a NATO és Oroszország konfliktusa szintet lép. Immár nem hidegháborúról és feltartóztatásról beszélhetünk, a tét egymás kölcsönös elpusztítása, meggyengítése, de nem katonai úton.
A fenti gondolkodás miatt a jelenleg Ukrajna ellen folyó művelet öncélúvá vált, és már közvetlenül nem kapcsolódik a NATO és a biztonság kérdéséhez. Sőt, a NATO irányából megnöveli a veszélyeztetettség szintjét. Sztanovaja Putyinnak az e helyzetből fakadó dilemmái között kiemeli a történelmi igazságosság versus stratégiai védettség kérdését. Ha ugyanis Moszkva a Krímhez és a Donbaszhoz való jogot védi, akkor veszít a másik oldalon, és az erőviszonyok nem az ő javára változnak. A NATO versus Donbasz szembeállítás kapcsán az elemző megjegyzi, Putyin beszédéből már nem világos, hogy Oroszország védi magát a NATO-tól, vagy a Donbasz a fasisztáktól. Végül az Ukrajna versus Oroszország kérdés kapcsán Sztanovaja megjegyzi, hogy Putyin előbb hosszan beszél Ukrajnáról, igazi dekommunizációval fenyegeti meg, aztán csapatokat küld a megmentésére, és azt ígéri, hogy nem szállja meg.
A háborúról szóló folyamatos tudósításunkat ITT olvashatja el.
