Az orosz–ukrán háború jelenlegi állásáról, Oroszország valódi céljáról, az ukrán ellenállásról és Magyarország lehetőségeiről kérdeztük Tálas Péter biztonságpolitikai szakértőt.
– A katonai események alapján mi lehet most Oroszország valódi célja, a területszerzés vagy a kijevi vezetés elmozdítása?
– Az orosz haderőnek most egyértelműen kettős célja van: az ukrán hadsereg olyan mértékű meggyengítése, hogy az az ukrán vezetés bukásához vezessen. Ami a területszerzést illeti, azt gondolom, hogy erről egy helyen lehet beszélni, a donyecki terület és a luhanszki terület esetében, amelyeket Moszkva a most elismert népköztársaságok részének tekint.
– A hírek alapján úgy tűnik, hogy az oroszok igen könnyen nyomulnak előre, csekély ellenállással. Miért van ez?
– Ennek fő oka, hogy az oroszok óriási katonai-technológiai fölényben vannak mind mennyiségben, mind minőségben. Általában úgy látják a szakértők, a döntő kérdés az lesz: egyáltalán tartóssá tehető-e és milyen hosszú időre az ukránok ellenállása. Erre igazán egyetlen helyzetben, a városi harc során kerülhet sor, mivel ott nehezebben érvényesül az a technológiai fölény, amely más esetben megvan az oroszok javára. Fontos azt látni, hogy Ukrajna nem egy Grúzia vagy egy Afganisztán, nem nehezen járható hegyes vidék, hanem egy hatalmas síkság, ahol a harckocsik nagy tűzereje a döntő, s ahol nem nagyon van mód elrejtőzni. Azonban hozzá kell tenni, hogy most voltak olyan helyek, ahol az ukránok keményen ellenálltak. Így például Mariupolt az oroszok valószínűleg már be tervezték venni, vagy az Antonov repülőtér – ahová légi deszantosokat dobtak le az oroszok – de az ukránoknak sikerült megakadályozniuk a reptér elfoglalását.
– Mennyire voltak egyáltalán felkészültek az ukránok egy ilyen támadásra?
– Mivel az ukrán haderő számbeli és minőségi hátrányban van az oroszokkal szemben, már eleve jelentős korlátjai voltak annak, hogy egy ilyen nagyságrendű támadásra felkészüljenek. Ez ugyanis egy nagy, több irányból történő támadás volt, így az ukrán haderőnek meg kell osztania az erejét a különböző frontvonalak között. Ráadásul jelentős hiányosságaik vannak a légierő és a légvédelem területén, így igen korlátozott a védekezési lehetőségük a rakéta- és tüzérségi támadásokkal szemben. Csekélyek a haditengerészeti képességeik is.
– Milyen politikai vagy katonai feltételeknek kellene teljesülni, hogy az orosz hadsereg leállítsa a hadműveleteket?
– Az oroszok legfontosabb célja most az, hogy egy olyan Ukrajnát hozzanak létre, amely nem akar a Nyugat felé orientálódni, vagyis nem akar a NATO és az Európai Unió tagja lenni. Ha ebből indulok ki, akkor a jelenlegi vezetés megbuktatását követően Moszkva egy olyan kormányzatot akar létrehozni, amely teljesíti Oroszország biztonsági követeléseit, s amelynek kül- és biztonságpolitikájára hatással van Moszkva.
– Mit tud ebben a helyzetben tenni a Nyugat, hogy megvédje Ukrajna területi egységét?
– A területi egység védelmére a Nyugat csak két dolgot tehet. Egyrészt az ukrán ellenállás támogatását, ameddig az lehetséges és értelmes. A Nyugat nem fog Ukrajnáért harcolni, ezt már nagyon régóta tudjuk. A másik az orosz magatartás és az orosz vezetés szankcionálása és büntetése különböző módokon, például gazdasági vagy politikai eszközökkel. Az ukrán ellenállást főleg hírszerzési információkkal, katonai felszerelésekkel és fegyverekkel támogathatja, továbbá diplomáciailag megpróbálhatja elszigetelni Oroszországot. Emellett a Nyugat fel tudja hívni a nemzetközi közösség figyelmét arra, hogy Oroszország az agresszor, és politikai-diplomáciai nyomást válthat ki Oroszország irányába a nemzetközi közösségből De fontos látni, hogy a Nyugat katonai értelemben nem harcolhat Ukrajnáért vagy az ukránok helyett.
– Mennyire húzódhat el az ukrán ellenállás?
– Itt a fő kérdés az, hogy az értelmes ukrán ellenállás meddig tart ki. A jelenlegi katonai ellenállás tulajdonképpen addig tarthat, amíg a hadsereg vereséget nem szenved és/vagy a kormányzat meg nem adja magát. Más formákban ezt követően is folytatódhat az ellenállás, azonban az már egy másik történet lesz, hiszen az egy új ukrán politikai vezetéssel szembeni ellenállás is lesz. Fontosnak tartom hangsúlyozni azonban, hogy ennek az ellenállásnak a megindításáról, folytatásáról, eszközeiről és módszereiről, általában értelméről az ukrán társadalomnak kell döntenie. Azzal is számolni kell, hogy egy értelmetlen társadalmi ellenállás akár olyan gyenge állammá is teheti Ukrajnát, amely biztonsági kihívásokat hordoz önmagára és közvetlen környezetére nézve is.
– Milyen biztonságpolitikai kockázatokat jelenthet most Magyarország számára az ukrajnai konfliktus?
– Magyarország, és általában a NATO és az Európai Unió tagállamai katonai értelemben nem részesei ennek a konfliktusnak, s nem kell számolni azzal, hogy a harcok ide is kiterjednének. De természetesen mint minden kelet-közép-európai országnak, amely azt tapasztalja, hogy egy ENSZ BT-tagsággal és ott vétójoggal rendelkező atomhatalom megtámadja a szomszédját, újra végig kell gondolnia a biztonságpolitikai környezetét és helyzetét. Vagyis aktualizálnia kell az erre vonatkozó stratégiai dokumentumait, még inkább meg kell vizsgálnia, hogy védelmi és elrettentési képességei megfelelnek-e a mostani háborúból és annak következményeiből fakadó változásoknak. Ez most minden, Ukrajnával szomszédos ország számára egy alapvető feladat. Kockázatot jelenthet Magyarország számára a háború következtében vagy az azt követő helyzet miatt meginduló migrációs nyomás, mivel egy háború mindig migrációt indukál és minél jobban elhúzódik ez a háború, annál nagyobb tömegek kelhetnek útra, többek között hazánk felé is. Fontos látni azt is, hogy még egy gyorsan lezáruló háborút követően is fennmaradhat vagy erősödhet a migrációs nyomás, függően attól, hogy az ukrán társadalom mennyire látja perspektivikusnak az új rendszerben való létet. Továbbá ott van az a kihívás is, hogy milyen állam is lesz Ukrajna a háború után: erős vagy gyenge. Ha az utóbbi valósul meg, akkor ezt végig kell gondolniuk a szomszédos országoknak, milyen gyengeállami kihívásokkal rendelkezik az új Ukrajna – szervezett bűnözés, fegyveres csoportok jelenléte, terrorizmus stb. –, és hogyan tudnak védekezni ezekkel szemben. És persze meg kell lépniük, meg kell lépnünk azokat a biztonságot érintő lépéseket is, amelyekről a NATO, illetve az Európai Unió keretében megállapodunk.
