Már Nagy Sándor és Dzsingisz kán is küzdött érte, hosszabb ideje dúlnak a harcok, mint ameddig a második világháború és a vietnámi háború együttvéve tartott, és ugyan közel sem annyira véres, mint az indokínai pokol, de az Egyesült Államok leghosszabb és egyben legkacifántosabb háborúja zajlik itt. Ez az ország Afganisztán.
Nemrég Donald Trump elnök jelezte, ötezer katonát kivon a közép-ázsiai államból, ezzel tízezer alá csökken az amerikai csapatok létszáma: 2001, a fegyveres intervenció kezdete óta a legalacsonyabb lesz. Az Egyesült Államok a 9/11-es terrortámadások óta járatja csúcsra katonai képességeit a szélsőségesen radikális tálibok dominálta országban, ám hiába a csinnadratta, ma szinte semmivel sem jár előrébb, mint tizennyolc éve. A kabuli kormány Washington és NATO-szövetségeseinek adjusztálása ellenére is csak az ország nagyjából felét képes ellenőrizni, a másik felében ugyanúgy a tálibok és különféle helyi erők az urak, mint húsz éve.
Hiába próbálkoztak gránátalma-termesztéssel, a mák maradt a fő termény; Helmandban több ópiumot állítottak elő a brit katonai fennhatóság alatt, mint korábban bármikor. Hiába hajtogatták az amerikaiak hosszú éveken át a „terroristákkal nem tárgyalunk” szöveget, három hete is csak egy partnerrel tudtak leülni egyeztetni, a tálibokkal – ahogy az emírségekbeli találkozóról a The Washington Post is beszámolt. Bármennyire is erőlködnek, a világ nem lett biztonságosabb hely azzal, hogy katonák tízezreit vitték Afganisztánba. A terror elleni háború sokszor inkább tűnik egy saját farkát és nem utolsósorban a profitot kergető monstrumnak, semmint megoldásnak. Vietnám óta számtalanszor láttuk, nem működik a taktika – hogy foglaljunk el egy dombot, majd miután megannyi áldozat árán az ellenség lehető legtöbb katonáját bedaráltuk, odébbállunk, mondván, készen vagyunk. Nem, mivel a vákuumba újra benyomul az ellenség.
Trump nem a liberális elvekre épít | Magyar Hang
Biztonsági téren politikai irányvonala azonban hegemonisztikus maradt, mint elődeié.
Ahogy egykor a Szovjetunió, úgy az Egyesült Államok sem bír Afganisztánnal. Nem lesz győzelem, sem béke; sem úgy, ha ott vannak, sem úgy, ha kivonulnak.
Nagy Sándor 2350 éve a gaugamélai csatában legyőzte a perzsákat – ezáltal megnyílt az út például a korabeli Baktria térség, a selyemút egy szakaszának meghódításához –, azóta szinte folyamatosan dúltak háborúk. Az elmúlt negyven évben egy pillanatnyi szünet sem volt: 1979 és ’89 között Moszkva avatkozott a polgárháborúba, miközben Washington épp azokat az oroszok ellen hadat viselő iszlám radikálisokat támogatta, látta el fegyverrel, és képezte ki, akiknek „utódjaival” szemben ma harcol. „A szovjetellenes harcos a hadseregét a béke útján vezeti” – emlékszik még valaki a címre? Robert Fisk írt így nagy portréinterjút a brit The Independent hasábjain Oszama bin Ladenről 1993-ban. Öt év múlva, az Egyesült Államok kenyai és tanzániai követségei elleni robbantásos merényletek után már a tálib vezető a nyugati világ első számú ellensége.
Trumpot sok mindenért lehet bírálni, azt azonban érdemes észben tartani, hogy az amerikaiak a muszlim radikálisokat a demokrata Jimmy Carter elnök alatt kezdték támogatni. Ezt örökítette meg a szovjetek ellen harcoló mudzsáhidok támogatásáért lobbizó demokrata szenátorról, képviselőről szóló Charlie Wilson háborúja című film.
Ugyan a Reagan-adminisztráció alatt is folytatódott mindez, a korszellemet pedig jól jellemzi Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski egyik 1998-as interjúja. „Mit bánjunk? A titkos akció kiváló ötlet volt. Mi volt fontosabb a világtörténelem számára? A tálibok vagy a szovjet birodalom széthullása? Néhány izgatott muszlim vagy Közép-Európa felszabadítása és a hidegháború lezárása?” – nyilatkozta húsz éve a francia Le Nouvel Observateur hetilapnak a lengyel származású Brzezinski. Kár, hogy nem sejtette, ez a pár „izgatott muszlim” lassan annyi ideig fog a nagyhatalmi imperializmus ellen küzdeni, mint ameddig a hidegháború tartott.
A terror elleni háború nem Afganisztánban fog eldőlni. A 9/11 támadói közül egy sem afgán, ahogy Bin Laden sem – legtöbbjük szaúdi volt, nem valószínű tehát, hogy a „következő 9/11-et” Afganisztánból szervezik meg. Azt viszont mindenképp meg kell akadályozni, hogy terroristák ott (vagy bárhol máshol) el tudjanak rejtőzni, amit több tízezer NATO-katona sem tudott megakadályozni. Bin Laden ugyanis egy évtizedig élhetett a határhoz közeli pakisztáni rejtekhelyén; egy olyan országban, amely állítólag Amerika szövetségese. Nincs tehát tökéletes recept, azonban Trump talán reménykedhet abban, hogy mostani döntésével nem jár úgy, mint Brzezinski.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/2. számában jelent meg, 2019. január 11-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/2. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
