Diktatúra épül a magyarok egyik kedvenc üdülőparadicsomában?

Diktatúra épül a magyarok egyik kedvenc üdülőparadicsomában?

Tunéziai zászlót lengetõ tüntetõk megemlékezést tartanak az arab tavasz nyitányát jelentõ tunéziai forradalom második évfordulója alkalmából 2013. január 14-én Tuniszban (Fotó: MTI/EPA/Mohamed Messzara)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Korrupcióellenes kampányt hirdetett Tunéziában csütörtökön Kaisz Szajíd tunéziai elnök, amelynek keretében azonnal meg is vádolt 460 személyt, akik szerinte 13,5 milliárd dollárt sikkasztottak el. A politikus ugyanitt súlyos problémának nevezte, hogy több érintett is a parlamenti mentessége mögé bújik, és hangsúlyozta, az elsikkasztott közpénzt vissza kell szerezni. Emiatt sokan most attól rettegnek, hogy bosszúhadjáratra készül az elnök, ami múlt héten váratlanul felfüggesztette a parlament működését és leváltotta a miniszterelnököt.

De mi vezetett idáig? Mint ismert, a 2010 decembere és 2011 januárja között lezajlott „jázminos forradalom” – amely 23 év után kibillentette a hatalomból Zín el-Ábidín ben Ali elnököt – ugyan kevés áldozatot szedett az észak-afrikai országban, a problémák már nagyon gyorsan megmutatkoztak. A 2011-es választást az iszlamista Ennahda nevű iszlamista párt nyerte meg, ami két szekuláris párttal lépett koalícióra. Miután két szekuláris nézetű politikust meggyilkoltak, heves tüntetések kezdődtek, aminek az lett a vége, hogy a kormányfő, Ali Larayedh lemondott és átadta a hatalmat az ideiglenes és semleges ügyvezetői kormánynak. Tunézia ezután új alkotmányt kapott, ami egészen egyedinek számít az arab világban: amellett, hogy teljes körű vallásszabadságot biztosít, kiáll a nők egyenjogúsága mellett, illetve biztosítja az elnök és a miniszterelnök közötti hatalommegosztást.

Ami viszont a gazdasági reformokat illeti, itt már korántsem volt ilyen pozitív a forradalom egyenlege. Ez nagyrészt amiatt történt, mert Tunéziában a 2011-es események nem jelentettek radikális szakítást a régi rendszerrel, így a gazdasági elit megtarthatta a pozícióit. Ezért sosem sikerült visszaszorítani a korrupciót, ráadásul 2019-re a bruttó hazai termék növekedése 1,5 százalékosra lassult, a munkanélküliség pedig 15 százalékosra emelkedett. De ami igazán elkeserítő, hogy időközben a lakosság 28 százaléka került szegénysorba, ami 8 százalékkal magasabb volt, mint a 2010-es adat. Tunéziában ezért szépen lassan kialakult egyfajta nosztalgia a Ben Ali-korszak után.

Mindezek után már cseppet sem meglepő, hogy Kaisz Szajíd toronymagasan nyerte meg a 2019-es elnökválasztást annak ellenére, hogy viszonylag új szereplőnek számított a politikában. A politikus már ekkor keményen ostorozta a tunéziai demokrácia kerékkötőit, illetve a régi elitet, amely szerinte súlyosan visszaél ma is egykori előjogaival.

És így értünk el júliusig, amikor is több tunéziai városban erőszakos tüntetések törtek ki a koronavírus-járvány és a gazdaság kormányzati kezelése miatt. Az elnök ezért vasárnap bejelentette, hogy egy új miniszterelnök segítségével átveszi a végrehajtó hatalmat, majd az alkotmány 80. cikkelyére hivatkozva felfüggesztette a parlamenti képviselők mentelmi jogát. A tunéziai fejlemények vegyes fogadtatásra leltek a térségben: Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek az intézkedéseket az iszlamistákra mért fontos csapásként értékelte, az amerikai külügyminisztérium viszont közleményben szólította fel a tunéziai vezetést, hogy ne rombolja le az ország fiatal demokratikus fejlődését.

Újra diktatúrába süllyedhet ezek után Tunézia? Ugyan erre a kérdésre még nem lehet egyértelműen válaszolni, az már most látszik, hogy Szajíd egyelőre mindent egyedül próbál megoldani és egyfajta „megmentő” szerepben szeretné láttatni magát. Ezt a tevékenységét most nagyban megkönnyíti, hogy olyan pártok is vannak mögötte, amelyek szerint az elnök valójában most a forradalom korrekcióját hajtja végre. Természetesen itt elsősorban az Ennahda politikai ellenfeleiről van szó, akik szerint az iszlamista párt által propagált erkölcsi elvek és a valóság között széles szakadék húzódik, nem is beszélve a kormányzó párttal szövetséges Kalb Túniszról (Tunézia Szíve), amelynek vezetőjét korrupcióval vádolják.

Jelenleg így leginkább Szajídon múlik, milyen irányba viszi az országát. A lakosság mindenesetre gyors és látványos megoldásokat szeretne az elmúlt tíz évben felhalmozódott problémákra, amelyeknek a leküzdéséhez aligha lesz elegendő a mostani fordulat.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

„Ne kelljen újra bizonyítani, ki a jó hazafi” – Magyar Hang-ajánló

Kötöttfogás Extra

Támogasson minket!

Keresés

Csatlakozzon hozzánk Patreonon

Árnyék podcast – Bántalmaz a kormányom