Napjai vannak már csak hátra a terrorkalifátusnak, hogy területekkel rendelkező szervezetként, államként határozza meg magát. Hamarosan ugyanis a Szíriai Arab Hadsereg és a zömében kurdokat tömörítő Szíriai Demokratikus Erők végleg megsemmisítik az Iszlám utolsó maradékait, vagyis azokat a dzsihadistákat, akik az Eufrátesz völgyében fészkelték be magukat Szíria délkeleti részén, az iraki határ közelében. Így mostanra már csak néhány négyzetkilométerért folyik a küzdelem, amelyekben végül egy egészen sajátos felállásban adják össze az erőiket a terrorszervezet ellen harcoló felek.
A szíriai háborúban az orosz katonai segítséget élvező Bassár el-Aszadhoz hű erők és az amerikaiak által a legutóbbi időkig támogatott kurdok bizonyultak a legsikeresebbnek az Iszlám Állam visszaszorításában, méghozzá úgy, hogy mindegyik fél a maga útját járta. Így szerezték vissza a kormányerők az ókori várost, Palmürát és az Eufrátesz mentén fekvő Dajr ez-Zaurt, miközben a kurdok Manbidzsért és Rakkáért vívtak élet-halál harcot a terrorkalifátussal. Ez a sajátos feladatmegosztás természetesen egyáltalán nem volt szándékos, inkább a harctéri realitás – és persze a politika – követelte meg.
Így alakult ki Délkelet-Szíriában egy egészen furcsa helyzet: az Eufrátesztől nyugatra fekvő sivatagos területeket Aszadék ellenőrzik, miközben a nyugati, olajban és földgázban gazdag területek a kurdok kezébe kerültek. Ugyan az előbbiek az Iszlám Állam ostromzára alatt lévő Dajr ez-Zaur felszabadítása után kísérletet tettek arra, hogy a folyón átkelve maguk foglalják vissza az iraki határig terjedő országrészt, az amerikaiak által vezetett koalíciós erők a légicsapásaikkal azonnal világossá tették, hogy szó sem lehet erről. Az ő favoritjaik ugyanis akkor még a kurdok voltak.
Szíria: gigantikus túszejtés vagy információs háború? | Magyar Hang
Napjainkban zajlik a történelem eddigi legnagyobb túszdrámája, vagy nem is történt semmi?
Csakhogy változnak az idők. Így Damaszkusz számára egyre sürgetőbbé vált, hogy most már egyszer s mindenkorra megszabaduljanak a terrorkalifátustól. Ugyan az Iszlám Állam által még ellenőrzött terület a folyó keleti részén található, a kormányerők január végén bombázni kezdték a terrorszervezet ottani állásait, akik egyelőre még tartják Bagúz Fukani települést. Így indirekt módon is segítették a kurdokat, hogy még tovább szorítsák a gyűrűt az Iszlám Állam körül, akik egyre kétségbeesettebb eszközökkel próbálják védeni a maguk néhány négyzetkilométerét. Leggyakrabban az általuk eszkábált, robbanóanyaggal megtöltött, páncélokkal felszerelt járművekkel követnek el öngyilkos merényleteket a kurd egységek ellen, azonban a harctéri jelentések alapján eddig nem sikerült visszaszerezniük egyetlen négyzetmétert sem. Ráadásul a koalíciós légicsapások sem álltak le.
Ezért korántsem túlzó az az optimizmus, amit újabban az amerikai politikusok folyamatosan hangoztatnak a terrorszervezet legyőzésével kapcsolatban. December közepén Donald Trump amerikai elnök jelezte, legyőzték az Iszlám Államot Szíriában, most pedig Patrick M. Shanahan, az új védelmi miniszter közölte, hogy pár héten belül visszafoglalják a terrorszervezet által még ellenőrzött részt.
Trump borított, milliók elhúzódó szenvedése lehet az ára | Magyar Hang
Az amerikai elnök a szövetségeseinek is hátat fordítva keverte össze a kártyákat Szíriában, és már a rendezési folyamatot is kisiklatná.
Mi marad így az egykoron több magyarországnyi területtel büszkélkedő, óriási ambíciókat dédelgető terrorállamból? Mindenekelőtt egy gerillaszervezet. Ugyan Irakban és Szíriában továbbra is maradtak olyan – többnyire gyéren lakott – országrészek, amelyeket még nem fésültek át a kormányerők, vitathatatlan, hogy a mostani akció után már tényleg nem lesz semmi alapja ahhoz az Iszlám Államnak, hogy bármilyen értelemben is államnak nevezze magát. Sajnos azonban ez nem jelenti azt, hogy örökre megszabadultunk volna minden idők legveszélyesebb terrorszervezetétől. A dzsihadisták megmaradt sejtjei – akár őrült fanatizmusból, akár revansvágyból – a merényleteikkel még rengeteg szenvedést hozhatnak az itt élőknek. De legalább már nem uralkodnak többé senki felett.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
