Két napja az a 100 éve nem látott precedens fordult elő, hogy nem sikerült a többséget biztosító republikánus frakciónak képviselőházi elnököt azaz Speakert választani első nekifutásra. Mostanra pedig bebizonyosodott, hogy még a nyolcadik nekifutás is hiábavaló volt – a korábbiakkal szinte pontosan megegyező eredmény született.
Eközben az összes demokrata képviselő egységesen Hakeem Jeffries New York-i afroamerikai képviselő mögé sorakozott fel mind a nyolc eddigi szavazás alkalmával, azaz a republikánusok belső megosztottsága miatt minden alkalommal ő kapta a nyílt szavazás során a legtöbb szavazatot is. A Speaker pozíciójához viszont a jelenlévők többsége kell: mivel jelenleg 434 „megválasztott képviselő” (representative-elect) van, 218 főnek kell egységesen kinyilvánítania az akaratát. (Az alsóháznak összesen 435 szavazati joggal bíró tagja van, egy megválasztott demokrata képviselő még tavaly november végén elhunyt.)
A republikánusok eddigi kisebbségi vezetője, Kevin McCarthy a konzervatív képviselők többségének jelöltje a pozícióra. McCarthy republikánus (többségi) frakcióvezetőként már John Boehner 2015-ös lemondása után is házelnök akart lenni, ám az akkori képviselők Paul Ryant választották meg, aki 2012-ben Mitt Romney alelnökjelöltje volt. 2019-ben a demokraták elnyerték a kongresszusi többséget és Nancy Pelosi lett a házelnök, ekkor McCarthy kisebbségi frakcióvezető lett, tehát továbbra is a republikánus képviselőcsoport élén állt. A demokraták alsóházi választási vereségét hozó 2022-es novemberi választás után McCarthy beköltözött az addigi házelnök Nancy Pelosi irodájába, mivel teljes joggal várta azt, hogy ő lehessen a következő házelnök.
Igen ám, de hiába bírja a többség támogatását, ha egyszer a republikánus párt jobbszárnyát jelentő Freedom Caucus (Szabadság Kaukusz) tagjainak egy része hallani sem akar arról, hogy képviselőházi elnök lehessen. (A kongresszusban több kaukusz azaz tanács is működik, vannak kétpártiak, mint például a Kongresszusi Ukrán Kaukusz, vagy egypártiak, mint ez is.)
A kaukusz tagjai az első ülésnapon Jim Jordant jelölték házelnöknek, ami azért volt érdekes, mert maga Jordan McCarthyra szavazott. A második naptól azaz a negyedik szavazási körtől kezdve jelöltjük Byron Donalds floridai képviselő volt, aki a negyedik, ötödik és hatodik szavazási körben 20, a hetedikben 19, míg a nyolcadikban 17 szavazatot kapott.
A fősodor ellen lázadók egyik vezére, Matt Gaezt kétszer is Donald Trumpot nevezte meg jelöltnek (a házelnöknek nem kötelező a ház tagjának is lennie), Victoria Spartz megválasztott képviselő pedig tartózkodott az utóbbi szavazási körök alkalmával. A lázongók azt kifogásolják McCarthyban, hogy nem támogatja-támogatta eléggé Donald Trumpot, a „mocsár” részének tartják, akivel változás nem érhető el, illetve, részben őt tartják felelősnek amiatt is, mert kevéssé sikerült csak nyernie pártjuknak a félidős választásokon. A Trumpra szavazó Matt Gaetz pedig egyfajta (teljesen jogos) fricskaként levélben kérdezte meg a képviselőház főépítészét, hogy McCarthy milyen jogon foglalja el a „Speaker” irodáját.
McCarthy a hírek szerint majdnem mindenre hajlandó lett volna annak érdekében, hogy a lázongók elfogadják a személyét, így beleegyezett volna abba is, hogy mindössze öt képviselő indítványa alapján bizalmatlansági indítvány lehessen ellene indítani. A szavazási nap előtt bizakodóan nyilatkozott az esélyeiről – mint látszik, hiába.
Külön pikantériája a dolognak, hogy Donald Trump maga is arra kérte a lázongókat, hogy szavazzanak McCarthyra. Az, hogy a névlegesen leginkább „trumpista” képviselők nem hallgatnak a volt elnökre, Trump befolyásának visszaesését is mutatja.
A cikk írása pillanatában kezdődött el éppen a kilencedik szavazási kör. A C-Span közvetítése szerint amennyiben ez is érvénytelen lesz, az előző két naphoz hasonlóan ismét el fogják napolni a választást. Amíg nincs meg a házelnök, addig a megválasztott képviselők nem tehetik le az esküjüket, azaz, az alsóház nem kezdheti meg a működését, és a megválasztott képviselők nem gyakorolhatják képviselői jogaikat.
