Hogyan dicsőül meg egy merénylő?

Adolf Hitler fogadja Ante Pavelicet a Bajor-Alpokban fekvő hírhedt főhadiszállásán, a Berghofban 1941. június 9-én (Fotó: United States Holocaust Memorial Museum)

Aki ismeri Szerbia történelmét és jelenét, az pontosan tudja, hogy déli szomszédunknál mélységes tiszteletnek örvendenek azok a merénylők, akik olyan politikusokat gyilkoltak meg, akikre a szerbség megvetéssel tekintett. Így lett már az 1914-es szarajevói merénylet után nemzeti hős Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd trónörökös és annak feleségének gyilkosa, akiről azóta rengeteg közteret neveztek el Szerbiában. Ráadásul ezeket a merénylőket olyan nagy becsben tartják a szerbek, hogy olykor még azok emlékét is utcanevek őrzik, akiknek nem jött össze a merénylet: így ma Szerbiában Nedeljko Cabrinovic utcával is találkozhatunk – ő volt az a férfi, aki ugyan bombát dobott Ferenc Ferdinánd kocsijára, de az nem ölte meg a trónörököst.

Ezúttal viszont – ahogy a szerb Vesti beszámolt róla – egy olyan férfival bővült a szerb merénylők Pantheonja, akiről korábban még a történészek sem tudtak sokat. Mint ismert, a II. világháború kezdetén, miután Ante Pavelic usztasa vezér kikiáltotta a Független Horvát Államot (NDH), a kisebbségbe került szerbek rendkívül nehéz helyzetbe kerültek.

Az usztasa állam nyíltan megfosztotta jogaitól a zsidóságot és az ortodox szerbeket, akik közül rengetegen a jasenováci haláltáborban végezték. Pavelicnek azonban mégis sikerült még időben elszöknie Horvátországból a kommunista partizánok elől, hogy aztán Dél-Amerikában, Argentínában találjon menedékre. A horvát fasiszták vezérének azonban nem lett könnyebb az élete az óceán túlpartján, mert a későbbi jugoszláv titkosszolgálat hajtóvadászatot indított ellene – nem sok sikerrel.

Egy hét alatt űzték el a szerbeket Horvátországból
Majláth Ronald

Egy hét alatt űzték el a szerbeket Horvátországból

Huszonnégy évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött a Vihar hadművelet a Krajinai Szerb Köztársaság ellen, két héttel a boszniai szerbek által elkövetett srebrenicai mészárlást követően, a menekülőkkel az anyaországukban is mostohán bántak.

Más úton járt viszont Blagoje Jovovic, aki 1941-ben előbb a partizánokat kereste meg, azonban mégis a szerb csetnikekhez csatlakozott, ahol idővel egyre magasabb pozícióba került, így ő is tagja volt annak a delegációnak, amely később az angolokkal tárgyalt Olaszországban. Itt tudta meg, hogy London úgy döntött, hogy a kommunista Titót és partizánseregét támogatja, ezért ő inkább Olaszországban maradt, majd a háború után Argentínába emigrált.

Mikor később megtudta egy újságból, hogy Pavelic álnév alatt él Argentínában, eldöntötte, hogy bosszút áll az egykori usztasa vezéren. Ezért megkereste a hozzá hasonló gondolkodású szerb hazafiakat és antikommunistákat, és kidolgozták a merénylet részleteit úgy, hogy azt pontosan az NDH kikiáltásának évfordulójára, 1957. április 10-re időzítették.

Miután kifigyelték Pavelic szokásait, azt tervezték, hogy a szökésben lévő politikust az otthona felé vezető úton kapják el, ahol fegyverrel végeznek vele. A főszerepet Jovovic vállalta, aki több lövést is leadott Pavelicre, aki erre összeesett. Későbbi bevallása szerint azonban a merénylő ekkor megkegyelmezett neki, mert arra gondolt, jobb lenne, ha mégis túlélné a támadást, mert akkor ország-világ láthatja majd, hogy bíróság elé állítják azt a politikust, aki több százezer emberélet kioltásáért felelős. Így elmenekült a helyszínről, a neve pedig titokban maradt. És bár Pavelic nem halt bele a sebesüléseibe azonnal, két évvel később ennek szövődményei miatt vesztette életét, így Jovovicból végeredményben mégis sikeres merénylő lett.

„A nemzetközi közösség cserben hagyta azokat, akiket itt megöltek”
Balogh Roland

„A nemzetközi közösség cserben hagyta azokat, akiket itt megöltek”

Tízezrek emlékeztek a 25 évvel ezelőtti srebrenicai mészárlásra a koronavírus-járvány ellenére.

Amikor kiderült, hogy Pavelic meghalt Madridban, sokan arra gyanakodtak, hogy csakis a hírhedt titói titkosszolgálat állhat a korábbi merénylet mögött – a jugoszláv állambiztonság rengeteg emberrel végzett már ekkorra az ország határain kívül. Az igazság csak jóval később, 1998-ban derült ki, amikor Jovovic hazautazott egykori szülőfalujába Montenegróba, és ott Amfilohije Radovic szerb ortodox püspöknek elmesélte a merénylet részleteit. A támadó azonban néhány hónappal később, 1999-ben meghalt, miután hazautazott Argentínába.

Most Belgrád városa úgy döntött, hogy utcanévvel tiszteleg Jovovic előtt, aki végeredményben mégis igazságot szolgáltatott a szerbség legnagyobb ellenségének. A Blagoje Jovovic utcát Zimonyban kereshetik fel innentől a merénylő tisztelői.