Az 1995-ös Daytoni Egyezmény zárta le a délszláv polgárháborút, amely legjobban a bosnyákok, szerbek és horvátok által lakott Bosznia-Hercegovinát sújtotta. Az ország három nemzetiség etnikai kontaktzónájában fekszik, a fegyveres konfliktus valamennyi nemzetiségközi viszonyrendszerben megnyilvánult. Az áldozatok száma 200-250 ezer főre tehető legalább, de egyes források, ennél több áldozattal számolnak.
A békeszerződés létrejöttét megelőzően a másik két háborús fél, Horvátország és Szerbia között már felmerült az ország felosztása. A Franjo Tudjman akkori horvát elnöknek tulajdonított skicc, „piszkos cetli” is ennek egyik bizonyítéka, erről tanúskodik a Sunday Times korabeli száma is. A kézzel rajzolt vázlat alapján a Banja Luka–Szarajevó vonaltól nyugatra eső, többségében bosnyákok és horvátok lakta területek horvát, míg ettől keletre esők szerb fennhatóság alá kerültek volna. Mindkét országot a saját nemzettesteinek egyesítése vezérelte, még a békefolyamat megindulása előtt is. Figyelmen kívül hagyták az ekkor is már legnagyobb etnikai számaránnyal rendelkező bosnyák nemzetiség létét és érdekeit. E tényező is közrejátszott abban, hogy az egykori jugoszláv tagköztársaság szétdarabolását nem támogatták a „békecsináló” nagyhatalmak.
Az új Bosznia-Hercegovina egy rendkívül bonyolult államszervezettel rendelkező két entitás alkotta országként jött létre. A területének 49 százaléka az etnikailag homogén Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska), 51 százaléka pedig a Bosnyák–Horvát Föderáció részét képezi. Utóbbit vegyes etnikai mivolta miatt 10 kantonra osztották, amelyek működési sajátosságiakat és létrejöttük okát tekintve is távol állnak a svájci testvéreiktől. Bár az ország három nemzetiségű, annak ellenére két entitásra oszlik, amelyek határai etnikai választó vonalak is. Több esetben konzerválódott az entitás közi határok kialakulásakor a polgárháborús etnikai tisztogatások során létrejött új nemzetiségi térszerkezet.
Már a kezdeti stádiumban jelentkeztek a háromfős államelnökséggel rendelkező, gyakorlatilag 15 miniszterelnök (kantonokat is miniszterelnök vezeti) vezette ország belső feszültségei. Az etnikailag homogén szerb entitás nem nyerte el a függetlenségét, a horvátok nem képezhettek önálló entitást, míg a bosnyákok a legnagyobb nemzetiségként nem kizárólagos irányítói a nevüket viselő államnak. Mindezek mellett egy az ENSZ és az EU érdekeit is képviselő Főmegbízott gyámkodik az ország felett.
2001 tavaszán eszkalálódott az első komolyabb konfliktus a Horvát Önigazgatás megvalósításának kísérletével Hercegovina fővárosában, Mosztárban. A Horvát Nemzeti Tanács által ellenőrzött területeken csak nemzetközi politikanyomással, gazdasági és katonapolitikai kényszerítő eszközökkel sikerült több hónapos erőfeszítéssel a párhuzamos horvát közigazgatást letörni, felszámolni.
Eközben jelentős politikai földrajzi átalakuláson ment át Nyugat-Balkán, 1999-ben eszkalálódó függetlenedési folyamat 2008-as beteljesülésével egyoldalúan kinyilvánították a független Koszovó létrejöttét.
Napjaink sajtójában rendszeresen fel-felreppen a hír, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság kiválással fenyegetőzik a labilis lábakon álló államszövetségből. A hírek főszereplője minden esetben Milorad Dodik. Dodik Bosznia-Hercegovina modernkori politika történetének egyik legöregebb és legtapasztaltabb rókája a szó klasszikus értelmében. Politikai pályafutása Banja Lukától harminc kilométerrel lévő Laktašiban indult. A földműves családból származó politikus Belgárdban tanult politikatudományokat, 1986-1990 között pedig a helyi opština vezetője. 2006-tól többször kormányfő és államelnök is a Republika Srpskában, jelenleg a kollektív államelnökség regnáló szerb tagja. Ezért kell figyelni a szavaira és a tetteire is egyaránt.
Az új főmegbízott 2021 augusztusától Christian Schmidt volt német külügyminiszter lett, aki szerint a nyugat-balkáni országot a szétesés fenyegeti. A rendelkezésre álló ismereteink szerint számtalan érv szól a felbomlás mellett és ellene is. A Boszniai Szerb Köztársaság egy etnikailag homogén államtest, amely a párhuzamos közigazgatás kiépítéséhez szükséges valamennyi adiminisztratív szervvel és szakértő hivatalnokkal rendelkezik. A nemzeti érzelmekkel túlfűtött napi politika jelszavai elfedik a gazdasági nehézségeket. Bár az interetnikus kapcsolatok javulást mutatnak, ennek ellenére a függetlenedés társadalmi támogatottsága nagy. Egy népszavazáson az elválást támogatók aránya elsöprő lenne. Jelenleg az országban állomásozó párszáz fős KAFOR egység képtelen lenne megakadályozni a határátkelők, a szövetségi laktanyák feletti ellenőrzés átvételét, a helyzet eszkalálódását. A közös hadsereg is valószínűleg passzív szemlélője lenne az eseményeknek, alul fizetettek és a szervezetet nem vallják magukénak.
Dodik személyes jó barátja Alexander Vučić szerb elnöknek, akivel általában közösen szokták fogadni az aktuális belgrádi látogatására érkező Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Szerbia szóban és politikailag is támogatja a boszniai szerb testvéreinek függetlenedési törekvéseit, azonban ez nem összeegyeztethető az ország EU integrációs törekvéseivel. Emellett sem a kisebb szomszéd, sem az orosz Medve nem érdekelt egy elhúzódó fegyveres konfliktusban. Előbbi polgárai inkább a társadalmi-gazdasági jólét megőrzésére koncentrálnak és próbálják feldolgozni Koszovó elvesztését, Oroszországot pedig leköti a kelet-ukrajnai konfliktus, valamint a Közép-Ázsiából érkező iszlám szeparatizmus féken tartása.
Akkor vajon cinkelt lapokkal játszik-e Dodik, vagy tényleg komolyak a politikai szándékai?
A szándékai komolyak, de a megvalósításukhoz nem rendelkezik minden eszközzel. Az új állam létrehozásához, a párhuzamos közigazgatás fenntartásához, ha békésen is valósulna meg, rengeteg pénzre lenne szükség. Jelenleg 20 százalék feletti a munkanélküliség, a fiatalok körében közel 50%-os, mindkét entitás területéről folyamatos a kivándorlás. Egy lehetséges embargó, vagy kényszersorozás ezeket a negatív folyamatokat tovább generálná. A negyed évszázaddal ezelőtti véres események még élénken élnek az emberek lelkében, békére, kiszámíthatóságra vágynak. Az akciónak nem lenne nemzetközi támogatottsága sem, az ENSZ Biztonsági Tanácsában lehet, hogy egy támogató szavazatot sem kapna. Emellett a térképet szemlélő érdeklődő szemnek hamar feltűnik a leendő új ország furcsa területi szerkezete, a politikai földrajzi kompaktság hiánya.
Mivel indokolható Milorad Dodik függetlenedés irányú politikai aktivitása? Nemzeti elkötelezettsége vitathatatlan, amely magasra repítette a politikai pályáján. A hétköznapi politikai élet tematizálása, láthatjuk a saját magyar berkeinken belül is, alkalmas lehet egy-egy politikus vagy politikai közösség tartós ringben tartására. Bosznia-Hercegovina belső problémáit a Dodik féle politika nem tudja a régi politikai berögződéseik levetkőzése nélkül megoldani. Figyelhetnék az édes testvér Szerbiát, akiről az EU-ban tudja mindenki, hogy a cinkelt kártyáival a szabályok szerint játszik.
Ma a Bosznia-Hercegovina egységének megőrzése pillanatnyi nemzetközi érdek. Milorad Dodik függetlenedést illetően elérte politikai teljesítő képességének a határát. A „nagyobb” Szerbia létrejötte nincs terítéken. Sértené a többi szomszéd külpolitikai érdekeit. Bármilyen határváltoztatás a Nyugat-Balkánon a Rubik kocka kirakásához lenne hasonló, nehezen kikövetkeztethető, hogy az egyik oldal színeváltozás mit eredményezne a másik oldalon.
A szerző Balkán-szakértő
