Behatoltak az oroszok Szjevjerodoneck külvárosába – közölte reggel az ukrán fegyveres erők vezérkara, amely szerint a támadók most a város északkeleti és délkeleti külterületében csoportosulnak. Szjevjerodoneck elestére már napok óta számítani lehetett, mivel az orosz csapások következtében mostanra a város teljes kritikus infrastruktúrája, a lakásállományának kétharmada megsemmisült. Mindennek ellenére mégis sok lakos döntött úgy, hogy inkább a ott marad, ők most az óvóhelyeken várják, hogy véget érjenek a harcok.
Szjevjerodoneck bevétele persze nem az egyetlen céljuk az oroszoknak, hiszen a háború előtt még 100 ezer lelket számláló város mellett ott van a hasonló lakosságszámmal bíró Liszicsanszk is, amelyet szintén körömszakadtáig védenének az ukránok. A két város bevétele ugyanakkor alapvetően eltérhet egymástól, mert Luhanszk megye maradék részét az oroszok már bekerítéssel foglalnák el.
Az orosz biztonsági erők már a háború kezdetétől igyekeztek ostromgyűrűbe szorítani az ukrán védelmet, ami a legtöbb helyen kudarcot vallott. Ebben nem csak az oroszok logisztikai hiányosságai játszottak szerepet, hanem a már-már tökélyre fejlesztett ukrán gerilla-harcmodor is, amivel érzékeny sebeket ejtettek a támadókon. Az oroszok bekerítési akciói így tulajdonképpen csak Mariupolnál jártak sikerrel, de még az a csata is túlságosan elhúzódott.
Hasonló felőrlő csatára lehet most számítani Luhanszk megyében is, amelynek a 95 százalékát már elfoglalták az oroszok. A támadók az elmúlt hetekben megteremtették a lehetőségét a bekerítésnek oly módon, hogy délen elfoglalták Popasznát, északon pedig Jampilnál és Bilohorivkánál szűkítették a gyűrűt. Itt érdemes megjegyezni, hogy az oroszok eredeti célja korábban itt is nagyobb lehetett a mostaninál, erre utalnak az intenzív támadások a nyugatabbra fekvő Izjumnál, amelyeket az ukrán erők óriási áldozatok árán visszavertek. Ha ez nem sikerült volna nekik, az oroszok egy még nagyobb kiterjedésű bekerítéses akcióval fenyegették volna őket, amely magába foglalta volna Szlovjanszkot és Kramatorszkot is. Túl azon, hogy ezek a városok még nagyobbak, mint Szjevjerodoneck vagy Liszicsanszk, iparilag és katonailag is fontosabbak. Így aztán nem véletlen, hogy az ukránok óriási hangsúlyt fektettek arra, hogy feltartóztassák az Izjumnál támadó orosz erőket.
Az orosz hadicélok változásával viszont hamarosan sikerrel zárulhat az ukrán erők bekerítése Szjevjerodoneck és Liszicsanszk körül. Ami az előbbi várost illeti, itt a támadás már május 6-án megkezdődött a Wagner magánhadsereg és Ramzan Kadirov csecsen vezető harcosainak segítségével. Mint ismert, az ukrajnai háborúnak már az első napjaiban megindultak Kadirov katonái, akiktől könyörtelen öldöklést és brutalitást várt a világ közvélemény. Rövidesen azonban kiderült, hogy a csecsen harcosok ugyan lelkesek, de közel sem olyan hatékonyak, mint amire sokan számítottak. Hosztomelnél az ukrán erők egyszerűen kilőtték Magomed Tusajevet, a rettegett csecsen halálosztag hírhedt vezetőjét, akit a hírek szerint a kijevi hivatalos személyek – köztük Volodimir Zelenszkij ukrán elnök – likvidálására küldtek Ukrajnába. Szjevjerodoneck néhány napja újra fontos vérveszteséget szenvedtek a csecsenek: az ukránoknak ezúttal Ali Betisev és Avszad Idriszov csecsen vezért sikerült likvidálniuk, amit hasonló örömmel fogadtak Ukrajnában, mint Tusajev halálát.
Mindezek ellenére az ukránok aligha bízhatnak abban, hogy feltartóztassák az oroszokat Luhanszk megyében és megakadályozzák azt, hogy az oroszok bekerítsék őket. Hogy az ukránok folytatnák-e Szjevjerodoneck védelmét vagy mentve a bekerítéstől a katonáikat, inkább kivonnák a őket a városból, elsősorban az fogja eldönteni, hogy mi történik a településtől nyugatra található Donyec folyónál. A folyótól nyugatra az ukránoknak négy dandárja van, az oroszok pedig most megpróbálnak bekerülni mögéjük. Ha ez megtörténne, az ukránok nagyon nagy bajban lesznek, ami után csak idő kérdése, hogy az oroszok bekerítsék őket. Amennyiben ez megtörténne, még hosszú hetekig tartó, felőrlő csatára lehet számítani, melynek a végén az ukránoknak 15 ezer katonájuk is fogságba eshetne. Orosz szempontból ugyanakkor ezzel végre teljesülne is az ukrajnai küldetésük egyik célja, vagyis a Luhanszki Népköztársaság „felszabadítása”.
Tegyük azonban hozzá, hogy ezzel az oroszok donyecki hadművelete korántsem érne véget, hiszen a nagyobbik feladat – a Donyecki Népköztársaság által követelt eredeti Donyeck megye – még vissza van. Itt az oroszoktól hasonló harcmodorra lehet számítani, mint amit Luhanszk megyében láthattunk, ami óriási pusztítással járt. Kijev viszont mostanra egyre több olyan modern fegyvert kap a nyugati országoktól, amelyek nagyon hatékonyak lehetnek a támadók feltartóztatásában. Így katonai szakértők azt valószínűsítik, hogy a Donyec-medencei katonai műveletek akár nyár végéig is eltarthatnak.
