Péntekig adott határidőt a szerb ellenzék a kormánynak, hogy teljesítse azokat a követeléseiket, amelyeket a múlt héten elkövetett tömeggyilkosságok nyomán fogalmaztak meg, hogy a jövőben elkerülhessék a hasonló eseteket. Az ellenzéki pártok egy része megígérte, hogy ha a kormány nem teljesíti ezeket az elvárásokat, hatalmas tömegtüntetést hívnak hamarosan össze Belgrádban.
De mi is vezetett odáig, hogy ismét megmozdultak az egész országban?
Mint ismert, múlt héten szerdán a Vladislav Ribnikar általános iskola egyik tanulója, Kosta Kecmanovic először az iskolaőrt lőtte le, majd nyolc társával végzett és többeket súlyosan megsebesített azzal a fegyverrel, amit az édesapja széfjéből szerzett meg. A tömeggyilkosság után a szerb kormánypárti politikusok a videójátékokat és az „úgynevezett nyugati értékeket” tették felelőssé, amire dühösen reagált az ellenzék. Szerintünk ugyanis a kormány csak el akarja tolni magától a felelősséget, miközben nyilvánvaló, hogy a kormánypárti médiában rengeteg az erőszak, az iskolákban pedig nincs elegendő pedagógus és pszichológus, akik esetleg megelőzhettek volna egy ilyen tragédiát. Ám a tragédiák ezzel még nem értek véget: csütörtökön a Belgrád közeli Mladenovacon egy 21 éves fiatalember, Uros B. kezdett ámokfutásba, aki válogatás nélkül tüzelni kezdett az emberekre egy automata fegyverrel. A lövöldözőt később ugyan elfogták a rendőrök, azonban a két eset valóságos sokként érte a szerb társadalmat, amely talán csak most szembesült igazán azzal, hogy mennyi veszélyt hordoz a lakosság kezében lévő hatalmas mennyiségű fegyver. Mert nem titok: Szerbia jelenleg a harmadik azon a világranglistán, amelyen a 100 lakosra jutó fegyverek számát jegyzik – eszerint az Egyesült Államok és a polgárháborús Jemen után rögtön Szerbia következik a sorban (Szerbiában 100 lakosra ma 39 fegyver jut).
Péntektől aztán három napos gyászt hirdettek az országban, amikor rengetegen ellátogattak az iskolai vérengzés helyszínére, illetve az áldozatok temetésére. A feszültség azonban jól láthatóan nem hagyott alább: az ellenzéki pártok egy része hétfőre csendes tiltakozást szervezett „Szerbia az erőszak ellen” néven, amelyen az állításuk szerint nagyjából 50 ezer ember vett részt. A tüntetők számos követelést megfogalmaztak, amelyek között felszólították a média szereplőit, hogy azonnal hagyjanak fel az erőszak propagálásával, váltsák le a szerbiai elektronikus médiáért felelős testület tanácsának tagjait, illetve tiltsák be azokat a bulvárlapokat, amelyek gyűlöletet keltenek és folyamatosan megszegik az újságírói etikai kódexet. A tüntetők emellett azt is el szeretnék érni, hogy az oktatási minisztert, Branko Ruzicot váltsák le, akárcsak Bratislav Gasic igazságügyi minisztert és Aleksandar Vulint, a Biztonsági Hírszerző Ügynökség igazgatóját. Továbbá az is szerepel a követeléseik között, hogy azonnal hívjanak össze egy parlamenti ülést, amelyen megvizsgálnák a szerb kormány felelősségét, megvitatnák az országban uralkodó biztonsági helyzetet és megoldást keresnének arra, hogy soha többé ne történhessenek meg olyan tragédiák, amelynek az ország most tanúja lehetett.
Az ellenzéki tiltakozásból azonban gyorsan számháború lett, így Aleksandar Vucic szerb elnök a demonstrációt követően azonnal előállt egy másik számmal: szerinte mindössze 9 ezren jelentek meg a tiltakozáson, ami jóval kevesebb, mint az ellenék által hangoztatott 50 ezres szám. Ráadásul mostanra úgy néz ki, hogy a kormánynak esze ágában sincs teljesíteni az ellenzék feltételeit, így nem csak hogy nem történtek meg a követelt leváltások, de arra sincs sok esély, hogy megregulázzák a médiát. A szerb kormány ugyanis most abban bízik, hogy a fegyvertartás további szigorításával, illetve az illegálisan tartott fegyverek következmények nélküli beszolgáltatásával orvosolhatók lesznek azok a problémák, amelyek kiváltották a két tömeggyilkosságot.
Noha egyelőre nem tudni, hogy az ellenzék megtartja-e pénteken a belengetett új demonstrációt, az már most látszik, hogy a tragikus események a pártpolitikai adok-kapok eszközévé váltak. De a szerb lakosság azt is megszokhatta az elmúlt években, hogy az ellenzék által szervezett tüntetések csak a legritkább esetben vezettek eredményre.
Lapunk a héten a belgrádi iskolai lövöldözés helyszínén járt, amelyről pénteken megjelenő lapszámunkban hosszú riportot közlünk.
