Kétségbe esve próbálja menteni a menthetőt az Egyesült Államok, miután a tálibok egyre több tartományi fővárost vonnak ellenőrzésük alá Afganisztánban. Az amerikai külügy képviselője ezért tegnap Dohában arra kérte a tálibok küldötteit, hagyjanak fel a katonai offenzívájukkal és üljenek vissza a tárgyalóasztalhoz, különben nem ismerik majd el nemzetközileg a kormányukat, ha hatalomra jutnak. Ám a békés megoldás lehetősége mostanra úgy látszik, teljesen eltűnt, így a szakértők arra számítanak, hogy most már semmi nem állíthatja meg a tálibokat Afganisztánban, hogy átvegyék – vagyis visszavegyék – a hatalmat.
Az amerikai bejelentésre azután került sor, hogy a tálibok hétfőn közölték, hogy négy nap alatt elfoglalták a hatodik tartományi fővárost, Ajbakot is, ami az ország északi részén lévő Samangan tartomány székhelye. Az afgán kormányerők először az ország déli részén fekvő Zarándzsot veszítették el, ami azért volt fontos fejlemény, mert addig a tálibok nem tudtak nagyobb településeket elfoglalni. Addig jellemző módon inkább a kisebb településekre csaptak le, a nagyobbakban pedig terrortámadásokat hajtottak végre, mostanra viszont fordult a kocka. Így az iszlamisták ma már utcai harcok során vették be Sibargant a türkmén határ mentén, majd Kunduz következett, ami Afganisztán hatodik legnagyobb városa. A tálibok diadalmenete ezután tovább folytatódott Szári-Pulnál, majd Talikan következett, most pedig Ajbak esett el. Ám ennél is fontosabb, hogy jelenleg is súlyos harcok zajlanak Laskargáh, Herát és Kandahár körül is, amelyeknek a bevétele talán már csak napok kérdése. Innentől pedig nem nagy vigasz Asráf Gáni afganisztáni elnöknek, hogy Kabult még nem érték el a tálibok, igaz egyes híradások szerint az iszlamisták már a főváros ostromára készülnek.
Tehát úgy látszik, hogy a tálibok a 90-es években alkalmazott taktikát alkalmazzák, vagyis az ország különböző részein szétszórtan támadnak, hogy ezzel szétforgácsolják a központi kormányzat erőit. Így mikor 1996 szeptemberében a tálibok bevonultak Kabulba, az ország nagy részét már ellenőrzésük alatt tartották, majd kikiáltották az Afganisztáni Iszlám Emirátust. Akkor – ahogy most is – óriási tömegek próbáltak útra kelni, mert a tálibok kegyetlen bosszút álltak az ellenségeiken, mindenek előtt Muhammad Nadzsibullahon, az Afgán Népköztársaság utolsó pártfőtitkárán, akit halálra kínoztak majd egy gépkocsival végigvonszolták a holttestét a városon.
A mostani katonai fejleményeknek viszont éppen az adja a különlegességét, hogy mennyire gyorsan omlik össze az afgán haderő a tálibok szorítása alatt. Az persze korábban is ismert volt, hogy a kormányhadsereg felszereltsége a nemzetközi támogatások ellenére is rendkívül hiányos, sőt az afgán katonáknak még az ellátása sem volt megoldott. Így fordulhatott elő, hogy sokszor a katonáknak a saját pénzjuttatásukból kellett vásárolniuk lőszert, hogy meg tudják védeni magukat. Miután Joe Biden amerikai elnök bejelentette, hogy kivonja a katonai erőit Afganisztánból, a tálibok megsokszorozták a támadásaikat, ami miatt még olyan eset is előfordult, hogy a kormánykatonáknak át kellett szökniük a szomszédos országba. A tálibok gyors előretörését persze nagyban magyarázza, hogy az amerikai légierőnek eszében sem volt fokozni a támadásait az iszlamisták állásai ellen, ami előtt most több biztonsági szakértő is értetlenül áll. A legtöbben arra gyanakodnak, hogy Washington még mindig abban bízik, hogy tárgyalások útján felálljon egy egységkormány Afganisztánban. A táliboknak viszont eszében sincs osztozkodni, így a tárgyalások helyett inkább most a terepen mutatnak erőt. És bár sokan abban bíznak, hogy a tálibok azért lendültek akcióba, hogy jobb tárgyalási pozícióba kerüljenek majd az osztozkodáskor, az már most látszik, hogy az iszlamisták mindent vagy semmit alapon kívánják „rendezni” az afganisztáni konfliktust.
Erre utal, hogy a tálibok az általuk elfoglalt területeken azonnal bevezetik az iszlám törvénykezést, a sáriát, annak is az egyik legextrémebb formáját, ahogy azt tették a kilencvenes években is. Ugyancsak a tartós berendezkedés szándékát mutatja, hogy a tálibok elsősorban az északi, nyersanyagokban gazdag területeket támadják, amelyek egyben fontos kereskedelmi-szállítási csomópontok is. És végül nem feledkezhetünk meg a tálibok bosszúhadjáratáról sem, amit most elsősorban azok ellen a civilek ellen folytatnak, akik valamilyen formában együttműködtek a NATO-erőkkel. Ők most tömegesen próbálnak külföldi vízumhoz jutni a kabuli külföldi nagykövetségeken, hogy mihamarabb elhagyhassák az országot a saját biztonságuk érdekében.
Náluk is szerencsétlenebb helyzetben vannak azok, akiknek esélyük sincs útlevelet vagy vízumot szerezni, hogy elhagyhassák Afganisztánt. Ők csakis abban bízhatnak, hogy embercsempészek segítségével sikerül elhagyniuk az országot. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint az elmúlt hónapokban máris 30-40 százalékkal ugrott meg az országból elmenekülők száma, akik ezzel óriási kockázatot vállalnak. A távozók nagyobbik része most Pakisztán felé veszi az útját, ahol már most kétmillió afgán menekült él. Az érkezők nagyobbik része azonban tovább utazik Iránba, ahol ugyan már egymillió afgán él, de az életkörülményeik cseppet sem irigylésre méltók. A legtöbbjüknek ugyanis nincs semmiféle legális státusza, sőt, csak ebben az évben több mint félmillió afgánt toloncoltak ki az országból. Ráadásul a teheráni törvényhozók egy olyan szabályozáson dolgoznak, amely még börtönbüntetéssel is sújtaná az országban illegálisan tartózkodó migránsokat, hogy ezzel is fékezzék a beáramlásukat. Persze olyanok is vannak, akik Iránból tovább utaznának Törökországba, amit a török hatóságok minden eszközzel (többek között határkerítéssel) próbálnak akadályozni. Ettől függetlenül viszont sokan mégis sikerrel járnak, és be tudnak jutni Törökországba.
Mindeközben a NATO-katonák már-már rekordsebességgel hagyják maguk mögött az összeomló országot. Ugyan a kivonulás határidejét eredetileg augusztus végére tűzték ki, mostanra már csak néhány kulcsfontosságú objektumban maradtak koalíciós katonák, vagyis a tálibok feltartóztatása most már szinte csak az összeomló félben lévő afgán hadseregre hárul. A jelenlegi tendenciák alapján viszont egyenesen csoda kellene ahhoz, hogy a kormánykatonák legalább az év végéig kitartsanak – és ezzel megvédjék az ország maradék részét az iszlamistáktól.
