Elmérgesedhet-e még jobban a Kína és Tajvan közti konfliktus az amerikai kongresszusi elnök látogatását követően? Kell-e tartanunk egy újabb háború kirobbanásától? Salát Gergely sinológust és Magyarics Tamás amerikanista egyetemi oktatót kérdeztük.
– Abban bízom, és minden jel szerint a kínaiakban van annyi bölcsesség, hogy próbálják elkerülni a helyzet további eszkalációját – erről beszélt megkeresésünkre Salát Gergely annak kapcsán, hogy Nancy Pelosi amerikai kongresszusi elnök rendkívüli látogatását tett Tajvanon, ami felháborította Kínát. A sinológust azután hívtuk fel, hogy kiderült, Kína emiatt huszonhét katonai repülőt küld a sziget „légvédelmi azonosítási zónájába”. Amit a tajvaniak egyértelmű fenyegetésnek láthatnak, miközben az ország arról beszél, hogy mindez csupán válaszlépés Pelosi látogatására. Utóbbihoz hasonló gesztust is rég láttunk, ahogy a kínai válaszra sem volt mostanában példa.
Tizenkét mérföld
Salát jelzésértékűnek látja, hogy ma, csütörtökön kezdték a hadgyakorlatokat, tehát már azután, hogy Pelosi elutazott. A kínai külügyi szóvivő bejelentett további intézkedéseket is, köztük kereskedelmi szankciókat Tajvan ellen, illetve behívatták a pekingi amerikai nagykövetet. Salát úgy látja, Kína próbálja az „arcvesztést” elkerülni, és azt mutatni, hogy most nagyon keményen visszavág az amerikaiaknak.
Magyarics Tamás szerint is kérdéses, ki hogyan értékeli ezeket a hadgyakorlatokat. Az ELTE BTK amerikanisztika tanszékének egyetemi oktatója lapunknak elmondta, nemzetközi jogi vita zajlik arról, hogy Kínának a tizenkét mérföldes zónán belül joga van-e éles fegyverekkel gyakorlatozni. Miután Kína szerint Tajvan nem önálló ország, így természetesen ezt a tizenkét mérföldes határt nem ismeri el, a tajvani szorosra nem tekint nemzetközi vizekként. Az Egyesült Államok és a világ nagy része mégis úgy gondolja, hogy Tajvannak ezt joga van a sajátjának tekinteni, még ha önálló országként nem is ismerik el őket. Annak, hogy ilyen közel gyakorlatoznak, Magyarics szerint diplomáciai-politikai üzenete is van. Azt demonstrálják vele, hogy felkészültek egy fegyveres demonstrációra is, bár sokan vitatják azt is, erre képesek lennének- e egyáltalán, illetve jól jönnének-e ki belőle.
Nem tudni, az USA meddig menne el
Mit várhatunk az amerikaiktól? Salát szerint önmagában a látogatás komoly feszültségnövelő lépésnek bizonyult, miközben „operatív jelentősége nem volt”, hiszen a Fehér Ház dönt a külpolitikáról, nem a képviselőház. A fegyverek kérdését tehát nem Pelosi fogja letárgyalni, ez mindössze egy gesztus volt a sinológus szerint, „a tajvaniak felé megnyugtató, míg Kína felé feszültségkeltő, provokatív”. A hadgyakorlatokra érkezhet válaszlépés a másik oldal részéről? Salát erre azt mondta, maguk a hadgyakorlatok is válaszlépések, ezeknek pedig a részleteik a lényegesek. Amikor azt halljuk, hogy Tajvanon gyakorlatoznak, azt szerinte nem úgy kell elképzelni, hogy kínai bombázók repkednek Tajpej felett. Viszont ha betéved egy repülő Tajvan szárazföldi területei felé, könnyen súlyosbodhat a konfliktus. Salát úgy fogalmazott, ahogy a színházban, úgy a politikában is igaz, hogy ha van egy pisztoly a színpadon, az előbb-utóbb el fog sülni. „Az álmoskönyv szerint mindez nem jelent jót, de ha mind a két fél óvatos, akkor talán elkerülhető az eszkaláció.”
Magyarics szerint azt sem tudni, az amerikaiak meddig mennének el Tajvan védelmében. A kínaiak gondolhatják úgy, hogy az Egyesült Államok le van kötve az oroszokkal szemben, plusz ott van Afganisztán ügye, illetve az amerikai belső politikai megosztottság. A szakértő hozzátette, a kínaiak tarthatnak attól is, hogy a 2024-es amerikai elnökválasztás után olyan kerülhet az élre, aki jóval határozottabb külpolitikát folytathat majd Joe Bidennél, esetleg az amerikaiak megpróbálják most és a jövőben javítani a csendes-óceáni pozícióikat.
Salát hozzátette az eddigiekhez, hogy a kínai belpolitikában most amúgy nem Tajvan az elsődleges, miután ősszel pártkongresszus lesz, „az elvtársak azzal vannak elfoglalva, hogy a saját helyüket biztosítsák a következő öt évre”. Viszont pont emiatt is nagyon érzékeny a helyzet, és ha nagyobb arcvesztés éri a Hszi Csin-ping-gárdát, hogy az veszélyeztetheti az utódlást vagy a hatalom meghosszabbítását, akkor elképzelhető az eszkaláció. Ugyanez áll akkor, amennyiben olyan nacionalista hangok erősödnek fel a kommunista párton belül, amelyek szerint a mostani vezetés túlságosan puhán áll a kérdéshez.
Teljes függetlenséget nem kiálthatnak
Magyarics is az őszi tisztségválasztást emlegette, szerinte Hszi pozíciója jelenleg nem forog veszélyben, de a párton belül élesek a harcok és ellentétek. Az elnök pedig már korábban leszögezte, egyik célja Tajvan és a kommunista Kína egyesítése, így ő mindenképp szeretne erőt demonstrálni, de a további eszkaláció neki is árthatna. Az amerikaiak viszont tarthatnak amiatt, hogy Kína nagy erőkkel fejleszti a csendes-óceáni haderejét. A Pentagon tavalyi jelentése szerint a legnagyobb hajóhaddal már Kína rendelkezik, de nem a legjobb minőségűvel, így az amerikaiak még mindig előnyben vannak a haditengerészet tekintetében. Ez pedig szintén meghátrálásra késztetheti még Kínát.
Mit léphetnek ezután a tajvaniak? Erősödhetnek a függetlenedési törekvések? Salát szavai szerint a tajvaniak tudják, hogy rakéták ezrei célozzák be őket, és abban a pillanatban, amelyikben kikiáltanák a függetlenségüket, a háború megindulna. A Kínai Népköztársaság ráadásul 2004-ben el is fogadott egy elszakadásellenes törvényt, így hivatalosan mérlegelési lehetőségük sincs, azonnal lőni fognak. Ezért a tajvaniak is nagyon óvatosak ezt illetően, és bár a függetlenség felé kacsingató párt vezetője az elnök több éve, de olyan opció jelenleg nincs, hogy kikiáltsák a teljes függetlenséget. Az erre vonatkozó vágyak viszont erősödhetnek, egyre több fiatal mehet ki az utcára. A jelenlegi helyzet ugyanakkor már hetven éve fennáll Salát elmondása szerint, ez alatt pedig a kínai álláspont mit sem változott. Olyan kormányzatra a következő években-évtizedekben nem is számít, amelyik elfogadná Tajvan különállását. – Vagy a status quo marad fenn, vagy fegyveres összecsapás lesz – vont mérleget Salát, aki szerint évtizedek múlva esetleg eljöhet egy olyan állapot, hogy a kínai kormányzat már valamivel nyitottabban, demokratikusabban áll a kérdéshez, de jelenleg nincs erre sok esély.
