Közel hatvan év után újra láthatja a nagyközönség a bécsi szecesszió nagymestere, Gustav Klimt 1907-es Vízi kígyók II. című olajfestményét. Az Anschluss, azaz Ausztria 1938-as német megszállása után Klimt ritkán látott művét – amely akkor Jenny Steiner bécsi selyemgyáros és műgyűjtő, a szecesszió és Gustav Klimt fontos mecénásának tulajdonában volt – a nácik elkobozták.
A kép 1940-ben a művész törvénytelen fia, Gustav Ucicky birtokába került, aki filmrendezőként nem mellesleg kiemelt szerepet játszott a náci propaganda ausztriai terjesztésében. Egészen 2013-ig nem lehetett hallani Klimt festményéről, akkor azonban Ucicky özvegye 112 millió dollárért eladta Dmitrij Ribolovjov orosz oligarchának, az AS Monaco tulajdonosának, így a kép a világ hatodik legdrágább festménye és Klimt legdrágábban eladott műve lett. De ez az egyik legritkábban látott Klimt-kép is: 1918 óta mindössze háromszor mutatták be, utoljára 1964 nyarán a Bécs 1900 körül című kiállításon.
„Ha van művész, akinek »a művészet egésze valóban erotika«, akkor Gustav Klimt az a művész. A nő a mindent felölelő témája: festi meztelenül vagy ragyogóan felékesítve, ülve, állva, fekve, minden testtartásban, minden mozdulat, még a legintimebb közben is. Csókra készen és csókolva, eksztázisban, kéjes várakozásban. (…) Intenzív voyeur, olyasféle rajzoló, mint egy bulvárlap újságírója, az őt izgató és libidóját felserkentő valamennyi pózban és mozdulatban igyekszik megragadni a nőt” – írja Klimtről Gilles Néret francia művészettörténész.
Klimt feminizált univerzumában nagy hangsúlyt kapott a leszbikus szeretők kapcsolata. Az arany korszakból származó Vízi kígyók II. a sorozat első részhez hasonlóan a női test érzékiségével és az azonos neműek kapcsolatával foglalkozik. A részletgazdag festményen négy najád, azaz vízi nimfa hullámzó-kéjes összefonódása jelenik meg. A kép előterében látható alak érzéki tekintete Manet Olympia című festményére emlékeztet. Modelljeinek leszbikus ölelése elfogadhatatlan lett volna a kor szemlélője számára, ha hús-vér nőkként jeleníti meg őket, azzal viszont, hogy allegorikus témát adott képének, Klimt anélkül mutathatta be festményét Bécsben, hogy aggódnia kellett volna a cenzúra miatt.
A művészettörténészek a Vízi kígyók II.-t a későbbi festmények, például a Barátnők (1917) előfutárának tekintik, azokon Klimt már kendőzetlenül ábrázolta a leszbikus szerelmet. A Barátnők című képen egy meztelen fiatal lány szétnyílt ajkakkal fejét szeretőjének támasztja, akinek meztelen testét csak részben takarja kendő.
A Vízi kígyók II. május 29-éig látható a bécsi Belvedere-múzeumban, amelyben jelentős gyűjteményt őriznek Gustav Klimt műveiből.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/6. számában jelent meg február 10-én.
