Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban George Lucast nem dúsgazdag üzletemberként, nem a Star Wars-birodalom áruba bocsátójaként, de nem is a felvirágoztatójaként ismerték. A május 14-én 75 éves rendező ambiciózus fiatalember volt, épp csak a húszas évei végén. Ahogy megannyi kortársa, túl gyors sikereken és fájdalmas csalódáson. Az első nagyjátékfilm, a THX 1138 disztópikus sci-fije például hiába emlékeztetett a 2001: Űrodüsszeiára, és hiába kísérletezett formabontó vizuális megoldásokkal, nem aratott osztatlan sikert. Kellett valami nagy dobás, amivel végre nemcsak egyes kritikusokat, de a nagyközönséget is meg lehet győzni róla: kora egyik kimagasló tehetségéről van szó. Ez pedig akkor még nem az Egy új remény lett – meg kellett alapozni azt is, hogy egyáltalán a Csillagok háborúja-világ építésébe bele lehessen kezdeni. George Lucas első nagy sikerének, ami ma is ugyanolyan szórakoztató, mint 1973-as születésekor, az American Graffiti bizonyult.
Pedig nagyon más volt ez, mint amibe Lucas előtte belefogott, majd utána fél évszázados sikertörténetté varázsolt. Nem kalauzolt a rideg jövőbe, nem repített távoli galaxisokba, de még a XX. század elejéig sem ment vissza, hogy egy régészprofesszor őrült kalandjait segítsen a nézők elé tárni. Az American Graffiti alig egy évtizeddel korábban játszódott, mint amikor született, és egyszerű amerikai fiatalokat mutatott, akiknek a legnagyobb dilemmájuk, hogy maradjanak-e otthon, vagy a tanulmányaik kedvéért hagyják el a jól megszokott környezetet. Modestói fiatalságának állított emléket Lucas, megannyi kortársának, akiknek, ahogy azóta is minden kamasznak, nem a Halálcsillagot kell lerombolniuk, vagy épp a náciktól megszerezniük egy frigyládát. Küldetésük sokkal fájdalmasabbnak, reménytelenebbnek tűnik: fel kell nőniük.
American Graffiti Official Trailer #1 - Richard Dreyfuss Movie (1973) HDHa azt mondjuk, hogy az American Graffiti kora Amerikai pitéje volt, csak első hallásra állítunk merészet. Valójában a hatvanas évek generációs mozija pitébb volt a Piténél, hiszen pontosan azt adta vissza, mint Don McLean 1971-es dala, az American Pie. Az erősen nosztalgikus sláger a hatvanas éveket elevenítette fel. McLean a rock’n’roll sztárját, az 1959-ben repülőgépszerencsétlenségben elhunyt Buddy Holly-t siratta, s egyben a fiatalkor végét, az ártatlanság elvesztését énekelte meg. Az a McLean, aki ekkor alig volt még 26, már úgy gyászolt, mintha az életből vonulna ki: „Singin' this'll be the day that I die / This'll be the day that I die.” (Más kérdés, hogy ma sokan csak a Madonna-feldolgozást ismerik, de persze sírni ezen is van okunk.) Megfogalmazva, amit az American Graffiti hősei szintén ki is mondanak. „A rock’n’rollnak vége, mióta Buddy Holly meghalt” – veti oda a ráakaszkodó kiskamasznak John (Paul Le Mat), mire a fiatal lány értetlenül vág vissza, neki a Beach Boys is nagyon megfelel.
A hatvanas évek Amerikájában a nőideál még nem a csigafonatú koronával büszkélkedő Leia hercegnő, jóval inkább a híres színésznő, Connie Stevens. Elég csak hozzá hasonlítanunk a kocsiból leszólított lányt, s máris pattan a srác (Terry – Charles Martin Smith) mellé, hiába van szó a filmbeli társaság legnagyobb lúzeréről. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, épp neki jön össze az álomnő, míg a csapat királya egyik kínos helyzetből a másikba vergődik csak. És közben végig szól a rock’n’roll, ami állítólag meghalt, mégis folyamatos pörgésben tart mindenkit. Ugyan, mikor lehetne más kerekének szándékos leeresztése olyan hihetetlenül menő, mint ebben a filmben, ahol Chuck Berry Johnny B. Goode-jára lép akcióba a már említett John és társa, az imádnivalóan cserfes Carol (Mackenzie Phillips)?
Akik mellett egyébként olyan legendás hollywoodi filmesek száguldoznak és menekülnek, esnek szerelembe és állnak ellen a csábításnak, mint Ron Howard, Richard Dreyfuss, Candy Clark vagy Harrison Ford. De akad, aki egyenesen önmagát alakítja, mint Wolfman Jack rádiós dj, aki a film legszórakoztatóbb pillanatainak némelyikét szolgáltatja. „Tudtad, hogy Mexikóból dumál?” – hitetlenkedik az egyik arc, de a másik kocsiban ülő ifjú Carolhoz még vadabb információk jutottak el: „tudtad, hogy egy repülőről beszél, ami állandóan fölöttünk köröz?”
És hol volt még ekkor a felettünk fénysebesség másfélszereséig gyorsuló Ezeréves Sólyom, vagy hol a wookie-k, az ewokok, a jedik, na és persze a Birodalmi Lépegetők. Lucas csak azt mutatta az American Graffitiben, amit kortársai olyan jól ismerhettek, de már ezzel az öt Oscar-jelölésig jutó alkotással beírta nevét a filmtörténetbe.
