Negyven évig éltem egy pártállami rendszerben. Tudom, hogy abban is lehet valahogy létezni. És már vagy tíz éve felismertem, hogy lassan ez áll vissza. Mondhatnám, hogy „ezek ugyanazok”. Ha az ideológia változik is, a struktúra gyakorlatilag ugyanazokat a tulajdonságokat mutatja – fejtette ki a Hvg.hu-nak adott interjújában Bródy János. A zenész, dalszövegíró a minap ünnepelte 76. születésnapját, az elmúlt hónapokban pedig számos műtétet hajtottak végre rajta, amelynek során egy rosszindulatú daganatot távolítottak el az orrából.
Ezek mellett közéleti kérdések – az Ukrajnában dúló háború, a választás és a népszavazás eredménye, a társadalom állapota – is szóba került az interjúban. Mint kifejtette, nagyon nem örül neki, hogy Magyarország az európai közösségben kivívta magának azt az ellenszenvet, amit a külföldi híradásokból érzékel. – Megdöbbent és elborzaszt, hogy háború van a szomszédunkban. Én 1946-ban születtem, a II. világháború után. Nem gondoltam, hogy annak a tapasztalata egy-két generáció után szertefoszlik, és a mai magyar népesség képes ilyen közönyösen és ilyen rosszindulatúan felfogni ezt a helyzetet – fogalmazott Bródy János, aki az újabb Fidesz-kétharmadot hozó választás kapcsán kifejtette: „1956 emléke egyszerűen nem halványulhat el annyira, hogy egy orosz tankok által lerohant független állam mellett ne álljunk ki egyértelműen, és hogy legyenek olyan hangok, hogy ez az ő dolguk, maguknak keresték a bajt, és egyéb ilyen önfelmentő kiszólások”. – Egyetlen vigaszom az, hogy több mint másfél millió ember van ebben az országban, aki tudott értelmetlen kérdésekre értelmes választ adni – utalt a népszavazásra adott érvénytelen válaszokra a zenész.
„Én már többször megéltem ezt. Amikor az Illéssel elindultunk, akkor még ezt a kifejezést nem használtuk ugyan, de egy ideig tulajdonképpen underground zenekar voltunk. Mondjuk, viszonylag hamar felkerültünk a populáris listákra, de sok zenekar kezdte így, és sokáig szabály volt, hogy csak így szabad kezdeni, mert a felülről irányított népszerűség vérciki. Ez azért most másképp van. Régen tömegek tódultak olyan koncertekre, amelyeket nem játszott a rádió. Mostanság, akit nem játszik a rádió, az nem számíthat nagy tömegek tódulására. És én még hálás lehetek a sorsnak, hogy ilyen hosszúra nyúlt a pályafutásom. Időnként ugyan már rám-rámtör, hogy lassan kiöregszem ebből a műfajból, de akkor jön a menedzserem, és meggyőz, hogy ne hagyjam abba. Most is már megszervezte, hogy november 12-én legyen egy nagy Aréna-koncertem. Ez számomra olyan, mintha egy revival lenne, mintha újra visszatérnék” – fogalmazott.
– Ebben a korban már szembe kell nézni azzal, hogy minden koncertre úgy kell készülni, hogy lehet, az lesz az utolsó. Ennek megfelelően próbálom összeállítani a koncert anyagát, szeretném bemutatni a pályafutásom esszenciáját. Néha egyébként is úgy érzem, mintha tárlatvezető lennék a saját múzeumomban – fogalmazott Bródy János.
