A spanyol rendező 91 éves volt, Madridban halt meg légzési elégtelenség miatt. Az El Pais szerint ő volt a „spanyol filmművészet utolsó klasszikusa” – adta hírül a Hvg.hu.
Carlos Saura Atarés 1932. január 4-én született Huescában, Luis Buñuel tanítványa volt. Fotóművészként kezdte a pályáját 1949-ben, majd 1953–1957 között a madridi Filmművészeti Főiskolán tanult, sőt később elvégzett egy újságíróiskolát is. 1955-től rövidfilmeket, 1963-tól játékfilmeket rendezett.
Rendezői pályája első része a Franco-diktatúra utolsó éveire esik. Ekkor születnek az emberi kapcsolatokról, emlékekről különös mélységű szubjektív alkotásai, mint a Cria Cuervos (Nevelj hollót), amely az 1976-os Cannes filmfesztiválon különdíjat kapott, továbbá az Anna és a farkasok. A mama százéves 1979-ben készült.
Ezekben a filmekben szerepel több alkalommal akkori élettársa, Geraldine Chaplin, a londoni születésű hollywoodi filmrendező és színész, Charlie Chaplin lánya.
Munkásságának második részében úgynevezett flamenco filmek, táncfilmek születnek, melyben érdekesen keveri a realitást a táncdarabban megjelenő realitással. Több filmjében szerepel Antonio Gades táncos és Paco de Lucía, a híres spanyol gitáros. Ide tartoznak: a Carmen (címszerepben Laura del Sol flamenco-táncosnővel), a Vérnász, a Tango és a Flamenco.
Majd ismét témát váltott, így született meg a Salamon király asztala és A hetedik nap című film. Utolsó alkotását, a Las paredes hablan (A falak beszélnek) című képzőművészeti dokumentumfilmet február 3-án mutatták be Spanyolországban.
Antonio Banderas, Spanyolország egyik leghíresebb filmszínésze is búcsúzott a rendezőtől. Mint a Twitteren írta: „a spanyol filmművészet egy fontos része halt meg Carlos Saurával, aki olyan életművet hagyott hátra, amely alapvetően fontos az emberi természet megértéséhez”.
