Milyen esélyei vannak a nyomtatott sajtónak a túlélésre?

Vége a nyomtatott sajtónak! – hallhatjuk lassan egy évtizede nap mint nap. Az okok jól ismertek: az internetképes okoseszközök futótűzszerű elterjedésével az olvasók az ingyenes online tartalmak felé mozdulnak, miközben a csökkenő példányszámok miatt a hirdetési piac zsugorodása elvérezteti a nyomtatott szektort. (Álljon itt a Magyar Nemzet napi példányszáma 2008 nyarán. Amikor elkezdtem ott dolgozni, 65 ezer körül volt, tíz évvel később, amikor leállították, nagyjából 14–15 ezer. A Népszabadságból egy évtizede még 120 ezer, 2016. őszi megszüntetésekor pedig napi 37 ezer fogyott.)

Épp ezért is érdekes, mik a nyomtatott piac kilátásai, mik a trendek, és mit mutatnak a statisztikák. Leginkább azonban azt érdemes megnézni, mi történik, milyen folyamatok indulnak el, ha a nem központosított helyi nyomtatott sajtó eltűnik. Ez utóbbit sokkal nehezebb mérni, de míg az Egyesült Államokban a jelenséget már vizsgálják, nálunk sajnos nem született erre vonatkozó tanulmány.

Mi történik, ha megszűnnek a lapok?

– Amerikában 2004 óta 1800 helyi nyomtatott lap szűnt meg, áll az Észak-karolinai Egyetem médiakutató intézetének statisztikáiban. Az elmúlt tizennégy évben egy darab 1 millió és 500 ezer, három 500 és 100 ezer, öt 100 és 50 ezer közötti napi példányszámmal futott lap zárt be. A hetilappiacon még inkább szembeötlő a változás: a legalább 10 ezer példányszámos magazinok közül közel félezer húzta le a rolót 2004 óta – szól a szomorú felvezetés a BBC nemrég készített nagyriportjában az amerikai nyomtatott sajtó aktuális helyzetéről. A brit közszolgálati adó a puszta számokon kívül arra is kíváncsi volt, mi történik, ha e lapok eltűnnek a standokról.

„Legyalulták a vidéki nyilvánosságot" - Magyar Hang

Hogyan lehet áttörni a központosított propagandán? Beszélgetés L. László Jánossal, a Nyomtass te is! projekt vezetőjével.

Tudósításukban Denver jól példázza, miként hat a közéletre egy-egy lap bezárása. Tíz éve szűnt meg a mintegy 200 fős szerkesztői stábot foglalkoztató Rocky Mountain News – ezáltal csökkentve a versenyhelyzetet, a hírek és helyi témák sajtóbéli feldolgozásának dinamikáját. Ám a riválisnál az újságírók ennek nem feltétlen örültek. Ahogy az akkoriban a másik városi lapnál, a Denver Postnál újságíróként dolgozó Susan Greene fogalmazott, azért sem, mert utána „ha a kormányzó, a polgármester, a kerületi ügyész vagy valamelyik helyi oligarcha, netán egy nagy hirdető nem akarta, hogy számukra kellemetlen sztorikat megírjanak, egyszerűbb dolguk volt nyomást gyakorolni egy, mint két lap vezetésére. Illetve így már csak egy szerkesztőség újságíróit kellett kicselezniük”.

A Portlandi Állami Egyetem kutatója, Lee Shaker kimutatta, a választók közügyek iránti érdeklődése – például megismerni, kapcsolatba lépni egy-egy induló képviselőjelölttel, vagy részt venni egy-egy helyi civil szervezet munkájában – felére esett Amerikában. Hasonló eredményre jutott kutatásaiban nemrég két amerikai politológus, Jennifer Lawless és Danny Hayes. Utóbbi szerint az újságbezárások, de már a szerkesztőségi megszorítások miatti csökkenő újságírói aktivitás esetében is a választók egy-egy kampány alatt kevesebbet tudnak a jelöltekről, azok programjairól, ráadásul ezek hiányában kevesebben mennek el szavazni is.

És ezt a helyébe lépő online sajtótermékek se tudják ellensúlyozni, mert a statisztikák azt mutatják, azok kevésbé foglalkoznak helyi ügyekkel, nincs olyan tényfeltáró munka, sokszor elég működési forrás, munkatárs, stáb sem, és sok esetben csak a kattintásszámra mennek. Hayes szerint ráadásul ez az érdektelenség irányába mutató tendencia azok között is látványos, akik alapjában véve érdeklődnek a politika, a közélet iránt.

Megfelelő sajtó híján nő a korrupció mértéke

Ezzel összecsengő következtetésekre jutott az Észak Karolinai Egyetem egy másik, témába vágó kutatása is. Penelope Muse Abernathy professzor szerint a helyi sajtó központi szerepet játszik a lokális ügyek, viták bemutatásában, kezelésében, egyúttal felhívja a figyelmet mindezekre, és fenntartja a lakosság aktivitását. Emellett összeköti a helyben befektetni kívánókat a helyi üzleti szférával, valamint a lakossággal, és rávilágít arra, milyen hasonló vagy épp eltérő ügyek vannak helyi és országos szinten. Ám erős, komoly sajtó nélkül mindezek teljesen elsorvadnak, helyébe csak az apátia lép. Ahogy Abernathy fogalmaz: „csak egy erős helyi lap képes megmutatni azt, amiről nem is gondoljuk, hogy mennyire fontos, azaz, hogy az embereknek mennyire szükségük van egymásra (helyi, közéleti szempontból).”

Statisztikái szerint ma Amerikában mintegy ezer lap, a teljes piac 15 százaléka van nagybefektetői kézen. Egyes vélemények szerint az ilyen sajtótermékek sok esetben nem mások, csupán pénzkifizető helyek: folyamatos munkavállalói megszorításokat eszközölnek, még akkor is, ha nő az előfizetők száma, miközben egyre több pénzt kérnek az olvasóktól, viszont a profitból semmit sem forgatnak vissza a lapokba, hanem a tulajdonosok, a vezetők teszik zsebre.

Prés alatt - Magyar Hang

Akik hivatásuknak tekintik az újságírást nem tehetnek mást, mint folytatják a munkát, jó lelkiismerettel, napról napra.

A lapbezárások hatással vannak az elszálló közbeszerzésekre is. A közügyekkel foglalkozó Columbia Journalism Review tényfeltáró szaklap tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy ahol megszűnnek a helyi lapok, szerkesztőségek, megugranak a közpénzből finanszírozott építkezések – például út- vagy iskolaépítések – költségei. Ez pedig azt mutatja, hogy megfelelő sajtó híján nő a korrupció mértéke, a közpénz eltékozlásának, rossz felhasználásának, magánzsebekbe vándorlásának lehetősége.

Jó lapok híján hasonló információhiány jelentkezik az egészségügy terén is. Járványügyi szakértők szerint így sokkal több a fals mendemonda, a hiteltelen, ám az emberek félelmeire építő kamuhír. Közben a lakosság precíz tudósítások nélkül egyre érzéketlenebb, inaktívabb a járványokkal, ételmérgezésekkel kapcsolatban, ami viszont újabb veszélyforrást jelenthet. Mindezeket igazolja egyébként az amerikai médiahatóság szerepét is betöltő Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) egy korábbi jelentése. E szerint a médiában történő megszorítások és a költség, valamint a szerkesztői-újságírói állomány drasztikus csökkentésével – amely Amerikában mintegy 40 százalékos volt 1994 és 2014 között – kevesebb politikai, közbeszerzési botrányra, korrupciós ügyre, vagy egészségügyi problémára derül fény, mert egyszerűen nincs erőforrás a témák alapos, komoly feldolgozására.

Felmérik a magyar sajtópiacot

Magyarországon nem készült még kifejezetten ilyen folyamatokat vizsgáló felmérés. Urbán Ágnes médiakutató, a Budapesti Corvinus Egyetem Infokommunikációs Tanszékének vezetője lapunknak elmondta, a Mérték Médiaelemző Műhellyel készített, magyar sajtófogyasztási szokásokat vizsgáló tanulmányuk még 2016. október elején, a Népszabadság és jóval a Magyar Nemzet, valamint a Heti Válasz bezárása – és a megyei lappiac nagy részének kormányközeli kézivezérlésbe kerülése – előtt készült, tehát a mostani állapotot nem tükrözi. Azonban a médiaelemző idén ősszel friss kutatást végez, amelyben – Urbán Ágnes reményei szerint – az is láthatóvá válik majd, hogy a magyar piac központosítása miként hat a magyar sajtófogyasztási szokásokra.

Szeressük a G-napot - Magyar Hang

Ha Simicska Lajos nem rúgja össze a port Orbán Viktorral, szegényebbek lennénk három év sajtószabadsággal.

Addig maradnak azok a kutatások és eredményeik, amelyekben a különböző médiaformátumok (tévé, rádió, nyomtatott és online sajtó, illetve a közösségi oldalakon történő hírfogyasztás) aktuális trendjeit, felhasználói változásait követhetjük nyomon. Ám ezekből legfeljebb halványan következtethetünk arra, hogy a nem központosított helyi sajtó eltűnése hogyan hat az olvasóközönségre.

A magyar közmédia hátul kullog

A Reuters és az Oxfordi Egyetem közös, 37 ország médiahelyzetét évről évre vizsgáló Digital News Report tanulmánya jó kiindulópont. Idei felmérésükből kiderült, hogy a magyar médiafogyasztók mindössze 29 százaléka tartja hitelesnek a hazai hírszolgáltatást – az összes vizsgált ország közül ez az egyik legalacsonyabb adat. Régiós összevetésben: Csehországban 31, Ausztriában 41, míg Lengyelországban 48 százalék véli hitelesnek a híreket – mindamellett, hogy a jelentésből tudni lehet, az utóbbi két országban az épp aktuális kormányzat szintén erőteljesebb nyomás alatt tartja a médiát.

Az online hírfogyasztás persze mindenhol vezet – Magyarországon és Csehországban az olvasók 87, Lengyelországban 86, míg Ausztriában 76 százaléka tájékozódik az internetről. Azonban míg az osztrákoknál 63 százalék olvas nyomtatott lapot, a cseheknél 28, a lengyeleknél 27, nálunk mindössze 20 százalék.

Az is érdekes, hogy míg Ausztriában és Csehországban a legtöbben a közmédia adóiból tájékozódnak heti legalább három nap (68 és 54 százalékban), a lengyeleknél az állami média már csak a negyedik (26 százalékkal), míg nálunk 13 százalékkal csak az ötödik helyen áll. A közmédia online felületein is hasonló a trend. Az osztrákoknál a köztévé hírportálja 29 százalékkal vezet a Kronen Zeitung (12 százalék) és a Der Standard (13 százalék) híroldalai előtt, míg a cseheknél az állami tévécsatorna honlapja 16 százalékkal az ötödik, a lengyeleknél 10 százalékkal a hetedik, nálunk (a Hírado.hu) mindössze 6 százalékkal a tizenegyedik.

Lécci-lécci, csak a Fidesz! - Magyar Hang

A csend, rend, fegyelem idilli állapota csak addig kellemes, amíg az ember nem ütközik a Párttal (NER-rel). És itt jövünk, pardon, jönnénk mi, újságírók.

Ami a megbízhatóságot illeti, a felmérésben részt vevők a magyar köztévét egy tízes skálán 4,73-ra értékelték – ennél még a Magyar Idők is jobban végzett (4,77), a Magyar Nemzetről (5,57), a Hír Tv-ről (6,14), az RTL Klubról (6,21) vagy épp a Hvg-ről (6,51) nem is beszélve. Ausztriában ezzel szemben az ORF (6,6), a cseheknél a CT24 (6,84) közcsatorna végzett a megbízhatósági index élén. (A lengyeleknél nem szerepelt közmédiára vonatkozó adat.

Keresik a nyomtatottat a fiatalok

Egyes szakvélemények szerint az információéhség csillapítására azonban nem biztos, hogy a tradicionális sajtó ma a legmegfelelőbb formátum. Közben egyébként – némileg talán meglepő módon – az látszik, hogy a fiatal olvasók nem mondtak le a nyomatott lapokról. A brit lapkiadók és hirdetők statisztikai szervezete, a Nemzeti Olvasófelügyelet és a médiafelmérésekkel foglalkozó amerikai comScore 2017 év végi kutatása szerint, noha a britek 2000 óta 40, míg ezen belül a 18 és 34 közötti korosztály 64 százalékkal kevesebb időt tölt újságolvasással, a fiatalabbak még mindig többet böngésznek nyomtatott lapot, mint online híreket.

Előbbire 2016-ban 21,7 milliárd, míg az internetes hírportálokra csak 11,9 milliárd percet szántak. Az adatok szerint a brit országos lapok 89 százalékát még mindig nyomtatott verzióban olvassák jobban, semmint online.

Még érdekesebb, hogy 18-34 közöttiek a nyomtatott lapok hétközi lapszámait napi átlag 23 percet forgatják, addig ugyanannak a sajtóterméknek az online felületén mindössze 43 másodpercet szörfölnek. (Az egyik ritka kivétel a Daily Mail, amelynek internetes oldalát kétszer többen nézik, mint a fizikai verziót.)

Szeretve lenni jó - Magyar Hang

Némi szomorkodás, bánatos múltba révedés, de rengeteg biztatás és remény is. Felállítottuk a Magyar Hang sátrát Kapolcson. S milyen jól tettük.

Kanadában a Totum Research közvélemény-kutató idei felmérése szerint a lakosság 88 százaléka olvas újságot legalább egy formátumban – nyomtatott, számítógép/laptop, táblagép vagy telefon, míg 34 százalék mind a négyben. A nyomtatottat olvasók 88, míg a digitális fogyasztók 86 százaléka leginkább a helyi hírek iránt érdeklődik, és ezt 27 százalékuk elsődlegesen a lokális lapokban keresi. Közben a TV népszerűsége ebben a szegmensben mindössze 14 százalék.

Nincs egyértelmű recept

A nyomtatott hirdetési piac mindenhol komoly csökkenést mutat: Amerikában a 2000-es 65-ről 2016-ra mintegy 19 milliárd dollárra, míg a briteknél a 2007-es hétről 2017-re mindössze hárommilliárd fontra esett. A lapok bevételeinek többségét azonban még mindig ez a szegmens adja. A digitális hirdetési piachoz talán leginkább alkalmazkodott The New York Timesnál is 65 százalékot tesz ki. (S itt most abba nem érdemes belemenni, ha a hirdetési pénzek állami forrásból, s nem a versenyszektorból érkeznek.)

Az Egyesült Államokban a minőségi tartalom szempontjából nemigen van működőképes alternatívája a helyi lapoknak. A közösségi finanszírozással üzemelő online híroldalak leginkább nagyvárosi környezetben tűnnek jelenleg életképesnek.

A pénzügyi túlélésre tehát nincs egyértelmű recept, szinte minden lap a maga módján próbálkozik. A Pew Research Center közvélemény-kutató egy korábbi felmérése szerint például az Egyesült Államok 1380 napilapjából már öt éve 450-nek volt előfizetős online felülete, hogy abból is valamiféle bevételhez jussanak. Ez ugyanakkor nem minden esetben jön be. Ugyan még tíz éve, de amikor a brit konzervatív The Times átállt a kizárólag előfizetéses online módra, pár hónap alatt elvesztette internetes olvasóinak több mint 90 százalékát.

Az olvasók kezében

Akadnak olyan lapok is, amelyek – ahogy a Magyar Hang is – teljes mértékben a közösségi finanszírozást választja. Talán a legnehezebb út, ám egyúttal a legtisztább is ez. Kizárólag a piacon, tehát az olvasókon múlik, hogy az adott sajtóterméket „felhatalmazza-e” komoly, tényfeltáró munkára.

Ki finanszírozza a háttérből a Magyar Hangot? - Magyar Hang

Cirill és Metód hatása a magyar sajtópiacra, avagy így készül lapunk.

Fontos tudatosítani, hogy az olvasó nem csupán tájékozódhat belőle, hanem fenntartója is egy sajtóterméknek. Kölcsönös az egymásra utaltság. (Ez kifejezetten érvényes olyan közegben, ahol az országos médiabefektetések túlnyomó része kormányközeli holdudvarhoz köthető; más szereplőt akár politikai nyomásgyakorlással sem nagyon hagynak érvényesülni; ingyenes hírszolgáltatás gyanánt pedig a komplett konglomerátum minden szekcióban ugyanazokat a tartalmakat azonos módon tálalja.)

A brit kormány a minőségi újságírás megmentésére tett friss akcióterve szerint egyre többen fogadják el, hogy a minőségi tartalmakért valamilyen formában fizessenek. Magyarországon is egyre több olvasó, jelenleg 8 százalék hajlandó erre előfizetés, támogatás vagy épp valamilyen tagság formájában. Másképp ugyanis ebben a szegmensben nem megy.