Október 21-én lesz Novák Ferenc Tata nyilvános búcsúztatója

Október 21-én lesz Novák Ferenc Tata nyilvános búcsúztatója

Az első budapesti táncház 1972. május 6-án. Balról Korniss Péter későbbi Kossuth-díjas fotóművész, Novák Ferenc koreográfus, Borbély Jolán etnográfus, Csoóri Sándor költő (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Október 21-én, az Erkel Színházban tartják a legendás koreográfus, Novák Ferenc Tata nyilvános búcsúztatóját. Novák augusztus 17-én, 93 éves korában hunyt el.

A szervezők várják a barátokat, tanítványokat, kollégákat és tisztelőket a fél ötkor kezdődő eseményre, melyre jegyek korlátozott számban igényelhetőek. Az érdeklődők az alábbi linken regisztrálhatnak. A Nemzet Művészére emlékező közleményben azt kérik a tisztelőktől, közösen ünnepeljék Novák Ferenc Tata életét. A színpadi megemlékezés után az Erkel Színház mellett szabadtéri táncházzal emlékeznek meg a Kossuth-díjas koreográfusra A temetést eközben szűk családi körben tartották a Farkasréti temetőben, a sír a 43-as parcella első sorában található.

A búcsúztató meghívójában olvasható az is, hogy a koreográfust a KIM és az MMA saját jalottjának tekinti, az ünnepségben pedig részt vállal a Fővárosi és a Józsefvárosi Önkormányzat is. Az Erkel Színházat a Kulturális és Innovációs Minisztérium biztosítja a koreográfus előtt tisztelgők számára.

Novák Ferenc Tatáról azt írtuk megemlékezésünkben:  „Novák Ferenc fedezte fel a mezőségi Szék város néptánckultúráját, ebből írta szakdolgozatát az ELTE néprajz szakán. Majd tanítványait, barátait is elvitte oda, így ismerkedett meg ezzel az akkor még épen élő kultúrával Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész, az országos jó barát, aki világhírű fotográfiákat készített ott. Tanítványai, táncosai pedig megálmodták ugyanezt, azaz a táncházat, Budapesten. A dolog olyan jól sikerült, hogy máig tart a szele, és semmi nem mutatja azt, hogy hanyatlana a sikere. Az ötvenes évektől kezdve amatőr néptáncegyüttest vezetett. Olyan magas színvonalra vitte táncosait (akik valamennyien szó nélkül tűzbe mentek érte), hogy komoly színházak fogadták be produkcióikat. Külföldön is dolgozott. Tata az ún. táncszínházi vonalat tartotta fontosnak, úgy gondolta, hogy a néptánc formáiba rejtve komoly mondanivalót lehet a közönség elé tárni. Lakása legendás találkozóhelye volt népművészeti és más szakembereknek. Sokat emlegetett kékfestő terítője felett Korniss fotója látható, szobája tele emlékekkel. (...) Szívvel és tudással állt ki mellettük, pedig senki nem kérte erre. Tata figyelte kulturális életünk eseményeit, a problémákat igyekezett azokkal a lehetőségekkel megoldani, amelyek a rendelkezésére álltak. Sokan köszönhetnek neki sok mindent.”