Van az az ideológiai beágyazottság, amikor az embernek megáll az agyműködése; minden oldalnál ezt érzem – mondja Nényei Pál író, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium magyartanára arról, miért baj, hogy az irodalomról, arról, hogy a gyerekeinknek mit kellene olvasniuk az iskolában, nem irodalomtudományi, hanem ideológiai, politikai szempontok alapján folyik a vita. Mindeközben, teszi hozzá, a diákság körében évről évre zuhan a műveltség színvonala. Nem ők tehetnek róla, de tény: tanárként egyre nehezebb úgy beszélnie, hogy kiutal más művekre, vagy bizonyos, korábban általánosnak tekinthető műveltségi tényeket hoz fel. Ezeket meg kell mutatnia, el kell magyaráznia, hogy a tanulók értsék, miről van szó.
Ha minden úgy megy tovább, mint ma – és erre minden esélyünk megvan –, a végén az ember teljesen elengedi a saját kultúráját, és állati sorba süllyedünk, véli az irodalmár, akivel ezenkívül számos izgalmas kérdésről is szót ejtettünk az adásban. A teljesség igénye nélkül:
• Miért tragikus, hogy Ottlik Géza ma nem szerepel a kerettantervben?
• Érték-e retorziók, amiért tavaly októberben tanártársaival együtt kiállt a pedagógussztrájkban részt vevő kollégái mellett?
• Miért kellemetlen, hogy hazánkban az oktatás kérdését egyszerűen lehetetlen a politika nélkül értelmezni?
• Miért jobb író Puskás Ferenc Herczeg Ferencnél, még úgy is, hogy egyetlen sort sem írt?
• Hogy lehet az, hogy 1849 óta Petőfi a politikai paletta minden csücskében „járt” már? Egyáltalán: értjük-e ma Petőfit?
• Miért baj, hogy az ifjúság első olvasmányélményei Jókaihoz és Gárdonyihoz kötődnek?
• „Uram, az én rögöm magyar rög. Meddő, kisajtolt” – írta Ady. Miért igaz ez ma is, és mi nőhet ki egy ilyen kulturális „táptalajból”?
• Miért gondolja, hogy az okostelefon nem a bajok okozója, hanem csupán tünete valamiféle figyelemvesztésnek, ami már régóta velünk van?
• Melyik volt a magyar irodalom legjobb, világviszonylatban is egyedülálló időszaka?
Műsorvezető: Ficsor Benedek és Wekerle Szabolcs
