Elhunyt Karsai Dániel – tette közzé a végzetes betegséggel megvert alkotmányjogász testvére. Sem a hír, sem a hozzáfűzött búcsúszavak nem számolnak be a mérhetetlen szenvedésről, amit a mindössze 47 éves ASL-betegnek ki kellett állnia, míg az összes izma apránként felmondta a szolgálatot, hogy a legvégén már lélegezni se tudjon. Neki nem adatott meg a választás lehetősége, hogy az önmaga által elszenvedett és a családjának-rokonainak-barátainak okozott kínok helyett emberi méltóságát megőrizve a kegyes halált választhassa.

A jelenleg regnáló hatalom teljes érzéketlenséget mutatott Karsai Dániel és az általa folytatott küzdelem iránt. Elég, ha csak arra emlékeztetünk, ahogy Orbán Viktor a parlamentben reagált a haldokló embertől érkezett meghívásra, vagy hogy korábban a Fidesz-frakció tagjai egyetlen szó nélkül elmasíroztak mellette a karzaton. Amikor az igazságügyi bizottság fideszes többsége úgy döntött, hogy az eutanáziáról még csak vita se lehessen az Országgyűlésben, Karsai így reagált: „szomorú, hogy még a kommunikációban sem partnerek, nem értem, mitől félnek”.

Ha Orbánék nem is óhajtottak vitát nyitni, az alábbiakban megpróbálom összeszedni, hogy milyen érveik lehettek volna az eutanázia ellen:

1. Az önmagát a keresztény értékek őrzőjének hazudó kormány legfőbb érve talán az lehetett volna, hogy az életet Isten adományának tekinti, amit az ember nem olthat ki. Ezen álláspont azonban több oldalról is vitatható. Egyrészt: egy olyan vallás jegyében szól az élet sérthetetlenségéről, amely vallás nevében százezreket mészároltak le és fosztottak ki a kereszteshadak, amelynek nevében tízezreket kínzott meg és vetett máglyára az inkvizíció, amelynek nevében egész földrészek őslakosságát irtották ki az odaérkező nagyon keresztény hódítók. Másrészt: ha az élet isteni adomány, akkor miért nem tiltakoznak a hit buzgó képviselői az életet létrehozó tudományos és orvosi manipulációk ellen éppoly hevülettel, mint ahogy az abortusz és az eutanázia ellen ágálnak. Harmadrészt: a kegyes halál esetleges engedélyezése csak választási lehetőséget biztosítana a betegségben szenvedőknek, amit nyilvánvalóan nem lenne kötelező igénybe venni a hitelveikhez hű embereknek. Végül: éppen a keresztény tanítások mondják, hogy az Úr megadta az embernek az egyéni választás lehetőségét és felelősségét, amit ezek szerint éppen a keresztények tagadnának meg embertársaiktól.

2. Gyakori ellenérv az is, hogy az orvosok az élet védelmére esküdtek fel, így nem vehetnek részt annak kioltásában. Ez egyfelől kissé hamis okfejtés, ha tudjuk, hogy az is a kegyes halál fogalmába tartozik, amikor a beteg kezelését abbahagyják, mert az már csak a szenvedéseit hosszabbítaná meg (passzív eutanázia). Ugyanakkor persze méltányolni lehet és kell, hogy az orvosok nagy része vagy mindegyike elzárkózna az aktív eutanáziában való részvételtől. Ám ez sem lehet komoly akadály: más (esetleg külön erre képzett) szakemberekre lehetne bízni az életvégi döntések végrehajtását.

Orvosi ellenvetés az is, hogy a haldoklók fájdalmainak enyhítésére ma már nagyon fejlett módszerek állnak rendelkezésére, tehát már nem indokolt a szenvedések előli halálba menekülés. Ez ellen megint legalább két érv hozható fel. Egyfelől: attól. hogy valaki nem él kibírhatatlan kínok között, de mondjuk etetni-itatni, pelenkázni, mosdatni kell, miközben már a saját gyerekeit sem ismeri fel, és halovány értelem sincs a szavaiban, az minden, csak nem méltó emberi élet. Másfelől: egy halálos betegséggel reménytelenül küzdő ember nemcsak saját szenvedéseinek elkerülése érdekében szeretne alternatívát, hanem azért is, hogy szeretteit kímélje meg a hetekig-hónapokig, netán évekig tartó megpróbáltatások fizikai és lelki terheitől.

3. Sokan félnek attól, hogy az eutanázia engedélyezése utat nyithatna különféle visszaéléseknek, például idős vagy fogyatékos rokonoktól való megszabadulásnak. Erre nagyon egyszerű a megoldás: olyan szigorú követelményeket és feltételeket, illetve olyan szigorú és akár többszörös ellenőrzést kell kialakítani, amely lehetetlenné teszi a szabályok kijátszását.

Ugyanígy pusztán jogi-jogtechnikai kérdés, hogy ne lehessen bővíteni a kegyes halál választására jogosultak körét, és a végstádiumú alanyok mellett ne élhessenek e lehetőséggel kezelhető krónikus betegek vagy éppen súlyos anyagi gondokkal küszködők.

És – természetesen biológiai, orvosi szakértők bevonásával – jogi szabályozással biztosíthatóak az akaratnyilvánítás, a hatósági döntés, valamint a végrehajtás pontos, rigorózus és ki- vagy megkerülhetetlen szabályai is.

Az eutanázia mellett persze nem csak ellenérvek-kifogások cáfolata szól.

Ma már az orvoslásban általánossá vált a beteg kívánságainak tiszteletben tartása, például, hogy mely kezeléseket fogadja vagy utasítja el, amitől már csak egy lépésre van az önrendelkezési jog kiterjesztése a kegyes halál kérdésére: igényli-e, vagy sem.

Az orvostudomány és a gyógyszeripar jelentősen meg tudja hosszabbítani az életet. A korábban végzetes betegségek gyógyítása és a beteg vagy sérült szervek pótlása mellett életben tud tartani öntudatlan testeket is, akár évekig. Mindez csodálatra méltó. De… A puszta biológiai lét messze-messze nem az, amit emberhez méltó életnek nevezhetnénk. Az elszánt életvédőknek nem a minimális életfunkciókat, hanem a gondolatokkal, érzelmekkel, szándékokkal teli emberi létezést kellene védeniük, s lehet, hogy rögvest az eutanázia pártjára állnának.

Még két apróság:

Vannak országok, ahol legálisan választható a kegyes halál, például Belgium, Hollandia, Kanada, Svájc. Az ottani jogszabályok, azok végrehajtási rendje és a több éves tapasztalatok minden bizonnyal jó kiindulást jelenthetnének a magyar politikusoknak és jogalkotóknak is. Feltéve, ha leszakadnának arról a blőd orbáni állításról, hogy akik az eutanáziát legalizálnák, azok „a halál oldalára álltak”, miközben éppen az életért, annak méltó befejezéséért küzdenek.

Egy szűk esztendővel ezelőtt készült közvélemény-kutatás szerint a magyarok 79 százaléka – ebből 20 százalék feltételek nélkül, 59 százalék pedig bizonyos körülmények között – elfogadhatónak tartja az eutanáziát, és mindössze 7 százalék ellenzi azt.

Karsai Dániel élete, halála, példamutató küzdelme és kitartása adjon erőt mindenkinek, aki felveszi az általa kényszerűen elejtett zászlót!

A Hang.hu oldalon megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját