Richárdnak szép aktatáskája és átlagos, 8-tól este 9-ig munkája volt. Második munkát akart vállalni. Sikerült is találnia, szövegeket írt. Kilenctől éjfélig vagy hajnal 5-től 7-ig.
Pár perc próza
Senki sem tudta, honnan jött, ő pedig mintha nem tudta volna, merre tovább. Reggel érkezett, és leült a bánya meddőhányójával szemben az egyik ház kerítésének peremére.
A harminc évvel ezelőtti télutón Karcsi bácsiék kerítésén plakátok jelentek meg. Karcsi bácsi pedig piac helyett pártaktívákra és választási gyűlésekre járt, valamint interjúkat adott.
Ez nem korlátozás volt. Nem is barátságos ajánlás. Ám véresen szigorú rendőri rendelet, statáriális hadparancs. A főváros utcáin járőrök, igazoltatás, éles fegyverek, éjjel is hallottunk puskaropogást.
Trianon, hallod, fiam? Trianon! Inkább ünnepeljük együtt a nemzeti összetartás évét, vette át a szót az apa, és a tévére mutatott. A fiukat azonban ez sem érdekelte.
A bejárónő valóságos intézmény volt, sajátos figurája a kornak: a szárba szökkenő szocializmus idején, a lózungos társadalmi egyenlőség korában az egykori cselédlányok, házvezetőnők letűnt világát idézte.
Miként írhatok én magyar tematikájú regényt egy horvát kikötővárosról. És miként lehet az, hogy a román kolléganő városának van eredeti magyar neve is?
Szájában már csak a piros íny árválkodott. Képtelen voltam megszólalni. Ott toporogtam a küszöbön, és Marcsit néztem.
„Figyelj, már nem vagyunk fiatalok. És itt van ez az egész. Omlik össze minden, a civilizációnak, amit ismertünk, vége.”
1989. július 6-án Chiara P. éppen osso buccót készített milánói születésű férjének, Paolo P.-nek (sz. 1940), amikor a Szabad Európa rádió bemondta, hogy K. János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke (sz. 1912) meghalt.
„Édesanyja sajnálatos halálesetével kapcsolatos iratanyagot illetékességből Kárrendezési Központunk kapta meg. (…) Tájékoztatjuk, hogy a mai napon intézkedtünk 3821 Ft szolgáltatási összeg átutalásáról.”
Mi nem mentősök akartunk lenni, hanem Indiana Jonesok, cowboyok, és egyéb haszontalanságok.
Most kétszeresen Skype-papa lettem. A neten keresztül vigyázunk egymásra az én okos, hamarosan hétéves nagy kislányommal.
Marcsinéni nem csak Marcibát tartotta szemmel, mindenki másról is megvolt a véleménye, engem nyikhajnak nevezett, szerinte mindig meg akarom úszni a munkát.
Ezek a miniesszék halottakról szólnak, akik jó vagy rossz szerepet vittek az életemben.