Anyámék biztosan délután ajándékoznak meg, ha osztálytársaim nem is jöhetnek, de legalább Pityu, iszunk kakaót ketten.
Pár perc próza
Tél van, hideg, és nagyon félek attól, mi lehet Csöpivel.
Az 1906. június 20-áról 21-ére virradó éjszaka egy csapatnyi indián összetűzésbe keveredett a budapesti Kerepesi út 63. szám alatti szórakozóhely személyzetével.
Feri és Attila egy kisnövésű, rendkívül mogorva öregasszony oldalán ballagtak iskolába, nyíltan és önfeledten rettegtek tőle. Egy félelmetes, apró asszony, aki mintha görcsből lenne. Bibircsókok sokasága.
Ez a hazaszeretet! – gondolta. Igen, pontosan ez; a főzelék, a pörkölt, a Duna, és a fények rajt, ahogy másutt a világon semmiféle vízen.
Kocsma (és bolt) híján a koronavírus már csak a kegyelemdöfést adhatta meg a maradék falu szociális életének.
Elmúltunk negyven, és mostantól ez tényleg élesben megy: rákosak leszünk, elválunk, meghalnak a szüleink, megutáljuk a hivatásunkat, és rádöbbenünk, hogy túl késő újat kezdeni, egy másik városban, földrészen vagy bolygón.
Van-e helyes választás akkor, amikor az egyén és a közösség, az önfeláldozás és a kötelesség között kell dönteni?
Cinkotai története egyedülálló a magyar politika világában. Vidéki polgári-konzervatív család sarja volt, a hazai belpolitika aranyhalas kacsaúsztatójába mégis meteorként csapódott be, ez pedig egy különös eredetmítosszal magyarázható.
Hogy miért éppen Krakkó? Mert a magyar történelemhez kapcsolódóan annyiszor hallottam emlegetni a hajdani Lengyel Királyság egykori székhelyének nevét.
Félek, mi lesz vele télen, ha nem tud bejönni a házba a hideg elől, meg ha nem lesz, aki enni adjon neki, csak a részeges gazdája.
Apa már nem láthatta, hogyan burjánzik a gaz, bújnak elő a felkapaszkodó pitiánerek, továbbá a letűnt munkáshatalom magasra emelt nagyjai. Hirtelen minden senki valaki lett.
Az a bizonyos állampolgársági törvény. Az EU-s útlevéllel hopp, Németország, Belgium, Anglia, családostul. Kiürül a szórvány, és nem a magyarországi lakosság nő tőle.
Az ismerőseim java része hajnalig fönn van magánkaranténjában, és a nappalt tölti alvással. Az éjszaka kétségkívül jobban hasonlít korábbi önmagára, egy önkéntesen otthon töltött korábbi éjszakára.
A baldocki sörkatasztrófa sohasem történt meg – a róla szóló Wikipédia-cikket viszont azóta is az egyik legremekebbül kivitelezett kamuoldalként tartja számon az internetes enciklopédia története.