A hosszú évek óta épített narratíva, miszerint Orbán Viktor a világpolitika nagypályás szereplője, végképp szertefoszlott, a háború kirobbanásával a keleti nyitás stratégiája és az oroszbarát politika is elbukott.
Perspektíva
Ha mást nem is, az évek során ennyit azért sikerült ellesnie az ellenzéknek a Fidesztől: faragj politikai terméket mindenből, ami politikai hasznot hozhat! Az se baj, ha emberek tömegeit vered át ezzel, mert úgyis csak egy dolog számít, a népszerűség.
Hogyan jutott el oda Orbán Viktor, hogy ma már az oroszok legmegbízhatóbb szövetségese? S lesz-e orosz–ukrán háború, vagy a fenyegetés megmarad a pszichológiai hadviselés szintjén?
Orbán és törzsközönsége ma már kulturális, politikai és szociális értelemben is egyre jobban elkülönül a nemzeten belül.
A kormánypárt támogatottsága a választáson a háztartások szubjektív gazdasági helyzetértékelésétől fog nagymértékben függeni. Ezen pedig a mulatós zene, a plebejus retorika, a PR-kampányok és néhány árrögzítés sem fog változtatni.
A film eleget tesz a progresszív liberálisok elvárásainak, miszerint elegendő szerepet kell adni a „mellőzött” kisebbségeknek.
75 éve született a nemesség sorsát megpecsételő törvény, amely ma is hatályban van.
Százmilliókat vagy akár milliárdokat kidobni az ablakon cél és valamifajta várható eredmény nélkül még Gattyánnak is drága szórakozás lenne. A fő kérdés tehát nem is az, hogy Gattyánnak van-e célja vagy nincs, hanem az, hogy színrelépése és szándékai kapcsán igazat mond-e, vagy hazudik.
A folyamatos médiamanipuláció, a csúcsra járatott korrupció, az erős függési viszonyok kiépítése, a személyek autonómiájának korlátozása, az intézmények kiüresítése nem alkotó jellegű, kreatív kormányzás, hanem annak antitézise.
Ahogy megszokhattuk, az Orbán-kabinet főként akkor adakozó és méltányos, ha más pénzéről van szó, de kockázatos politikai termék az üzemanyagár befagyasztása.
Az egykori pártfőtitkár valódi arca és hamis imázsa között tátongó szakadék hatalmas, amelynek fontos eleme az is, hogy nemcsak az 1956 utáni, hanem az az előtti sztálinista rendszerben is kulcsfontosságú szerepet töltött be.
Személye a baloldaliak jelentős részét, a mérsékelt liberálisokat és a polgári-konzervatív oldal szavazóit is integrálni tudja.
Az csak kemény autokráciákra és diktatúrákra jellemző, hogy gyártásukat és terjesztésüket maga a regnáló hatalom végzi, mégpedig az adófizetők pénzéből származó állami forrásokból.
Bár Orbánék nagy erőkkel igyekeznek kereszténynek beállítani magukat, a törekvés kissé álságos, mivel tudvalevő, hogy a kereszténységhez tartozik egy erkölcsi mérce és egy értékrend is.
A választásokig hátralévő időszakban folytatódni fog a kreált ellenségképek elleni látszatküzdelem, emellett a Fidesz keményen ráfekszik a pénzosztásra és a szavazatvásárlásra is.