A harmadában-negyedében sikerült politikai átalakulásnak annak idején igenis jelentős félsikere volt a Dunakanyar megmentése.
Publicisztika
Ha Ferenc ráérzett volna az árnyékba húzódás édes ízére, és nem akarná magát önbizalommal telve újfent előtérbe tolni, akkor előbb-utóbb össze is szedhetné magát Magyarországon valamiféle ellenzék.
Mit üzen a választópolgároknak egy olyan ígéret, amely nem pusztán nemtelen bujtogatás, de hiába nyer az ígérgető, még csak hatalma sem lesz hozzá?
Nem feltétlenül kell, hogy a haza ott legyen a magasban. Jöjjön csak szembe akkor is, ha épp lefelé tartunk a mozgólépcsőn.
A minap megszegtem a saját szabályomat, és már reggel belenéztem a hírözönbe, de én már nem leszek ideges, csak röhögök az egészen.
Ennél gyorsabban nem tudom nyomni, de igazából úgyis minden hiábavaló.
Elindultam Macondóból, hogy részt vegyek a lányom esküvőjén, már csak Luca Brasi hiányzott, de ő nagyon.
A jelenlegi és a valamikori miniszterelnök közötti hatalmas terület ugyan jelenleg a senki földjének látszik, de a nemzeti közép számára belakható.
A nagy mintás „történelemhekk” szerint csakis Orbán Viktor 30 évvel ezelőtti beszéde nyomán kotródtak el a megszálló csapatok.
Jól jönne ide egy Bürgervorsteher szerintem. Egy hanza villámhárító. Egy hajóskapitány külsejű, segítőkész, kedélyes, kész ember.
Nem hiszem, hogy a kacsaszájnál van nagyobb hazugság a földön. Ráadásul milyen átlátszó hazugság ez.
A Trónok harca ürügyén elkövetett kicsiny gondolatfutam a politika, a hatalom természetéről.
Mekkora siker az egy ellenzék számára, amikor pártjai egymást tarolják le, egymás híveit szippantják el, miközben egyetlen kormánypárti szavazót sem képesek megszólítani?
Nem színtiszta kommunizmus-e az, amikor a fizetésünk egy részével az állam kíván rendelkezni úgy, hogy azt nem meri adónak nevezni, hanem az öngondoskodás álcája alatt érkezik?
„Jaj, főnök, ne tessék haragudni, nem akartam én semmi rosszat, csak tele lett az agyam fájdalommal. Képzelje, szerelmes vagyok.”