A diáklány ellen indított, minden aljas eszközt bevető lejárató kampány célja a fiatalok megfélemlítése.
Publicisztika
„Szó sem lehet róla. Böjtidő van, ilyenkor nem lopok.”
Szép burkolat a kockakő, szeretem, sajnáltam, amikor sorra felszedették a modernizáció hamis prófétái, és mindent beterített az aszfalt, hogy aztán néhol megrepedezzen és új élet üsse fel a fejét.
Érthetetlen, hogy a kormányzati kommunikációra tízmilliárdokat eltapsoló sajtóközpont miért nem képes a külföldre irányuló segélyprogramok indokoltságát elmagyarázni.
A színház menő dolog. Nem menő viszont, ha „valakik” fentről leszólnak, s kihúzatnak jeleneteket, letiltatnak színészeket, ahogy sajnos erről is hallani történeteket…
A zsíros kenyér az egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb étek lehetne, ha mindig jó lenne.
Nemcsak lehetetlen, de helytelen is lenne kitörölni őt a kultúrtörténetből. Nem pusztán géniusz volt, ötszörös géniusz.
Vidéken is elképesztően felverte az árakat az elvileg családsegítő intézkedés.
Ha mindent így folytatunk, vízhiányra, vízkorlátozásra kell készülnünk, kimerülnek a vízbázisok, kevesebb lesz az élelmiszer.
A központi irányvonalra egyenirányított média soha nem lesz annyira izgi, mint szabadabb társa.
A magyar kormány titokban támogatja azt, ami ellen kampányol.
Az épülő új Néprajzi Múzeum gödrével szemben hamisítatlan műalkotás csábítja a föld alá a szükséget szenvedőket.
Ott is kevés a pedagógus, a probléma kezelésére rövid távon a magyartól egészen eltérő oktatási formában találtak megoldást.
Ennyi közpénzt politikai agymosásra bárki szégyellt volna elkölteni.
Még pikánsabbá válik a plakát a tőle néhány méternyire látható családvédelmi program hirdetése mellett.