Atlasz a katedrán

Eljött az idő végérvényesen, amikor kimondhatjuk, vétkesek közt cinkos, aki néma. Igen, vétkes az is, aki némán tűri azt, amit immár évek óta művel a kormányzat a magyar oktatással, a pedagógusok társadalmával. Az iskolák elveszítették önállóságukat, és az állam a tankerületi központok számára sem biztosítja a megfelelő forrásokat. Helyi szinten sem valósult meg együttműködés az önkormányzat és a fenntartó között, a pedagógusok leterheltsége pedig lehetetlenné teszi a munkát. Nincs a világon még egy olyan ország, ahol a diákoknak és a tanároknak ekkora és teljesíthetetlen terhelésben lenne részük, mint nálunk.

Ez a kormányzat próbálta már a gondokat megoldani óraszámcsökkentéssel, meg -növeléssel, látta már a jövőt a pedagóguslétszám emelésében vagy csökkentésében. Sőt, volt olyan elképzelésük is, hogy kizárólag a tanév meghosszabbítása vagy az iskolai szünetek számának növelése-, esetleg csökkentése lehet az igazi gyógyír, de kísérleteztek már a tankötelezettség korhatárának csökkentésével, forráskivonással, illetve a bérek emelésével, a pedagóguséletpálya-modell bevezetésével is. Csak eggyel nem: a gondok szakmai megoldásával.

Elöregedett a szakma, és ha a következő tíz esztendőben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, óriási lehet a baj. A már most elképesztő méreteket öltő pedagógushiány hosszú folyamat eredménye, és a kedvezőtlen bérviszonyok mellett a megbecsültség hiánya és a rossz munkakörülmények is közrejátszanak benne. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a pedagógus-életpályamodell nem vált be, ugyanis rengeteg pluszmunkát, feszültséget, fáradságot hozott magával – ami finoman szólva nem kedvez az oktatás színvonalának. Majd lassan a nagy dérrel-dúrral bejelentett bérfejlesztés is megfeneklett: 2015-ben például kikerült a törvényből az a biztosíték, hogy a pedagógusbéreket a mindenkori minimálbérhez kötik.

Drámai tanárhiányról számolnak be a szülők - Magyar Hang

Több mint ötezren válaszoltak a kérdőívre, remélik, nem söpri véleményüket a szőnyeg alá a kormány.

A tanárok nem tudnak megfelelni az elvárásoknak, még ha mindent meg is tesznek ezért. Egyszerűen már azt sem tudják, mire fordítsák az idejüket, miközben a brutális túlóráik egy részét ki sem fizetik nekik. Ráadásul annyi a teher már a vállukon, hogy szinte valamennyien Atlasznak (a görög mitológiában a titánok leszármazottja, az óriás, aki a vállán tartja az égboltot – a szerk.) érezhetik magukat, és szemben sok más szakma képviselőivel, őket nem várják tárt karokkal az unió országaiban. Persze a magyar oktatásnak egyelőre ez a szerencséje, ugyanis a jelenleginél is jóval nagyobb hiány lenne az iskolákban szaktanárokból, ha az érintettek – például az orvosok mintájára – külföldön vállalnának munkát.

Hálásak lehetünk ezért azoknak, akik mindezek ellenére még mindig kitartanak, és maradnak a pályán. Pedig lassan arra jut a legkevesebb idejük, ami a legfontosabb feladatuk lenne. A tanításra. A közhiedelem szerint a pedagógusnak nincs más dolga, minthogy reggel bemegy, megtart hat órát, aztán megy is haza, nyáron és a többi szünetben pedig nincs semmi dolga a láblógatáson kívül.

A valóságban azonban már szinte a nap 24 órája kevés arra, hogy a nyakába varrt feladatokat ellássa. Legyen elég most csak az adminisztrációs terheket említeni: vezetni kell a rendes, papíralapú osztálynaplót, a tanulók törzslapjait, a munkaidő- nyilvántartást, majd mindezeket újra: át kell vezetni az úgynevezett e-naplóba. Ha valaki még szakkört is vezet, vagy például etikát tanít a gyermekeknek, azoknak külön csoportnaplót kell vezetni, valamint a különféle negyed-, fél- és teljes tanévre szóló beszámolók megírása sem maradhat ki a feladatok közül. Ha ez még nem lenne elég: az e-napló megfelelő részébe az iskolán kívül és otthon elvégzett munkát is be kell vezetni.

Tantárgyösszevonás: a kapkodás vesztesei a társadalom és a diákok lesznek - Magyar Hang

A biológia-, a kémia- és a fizikatanítás hiányosságai a jövő orvos-, vegyész-, gyógyszerész- és mérnökképzésében is gondokat okozhatnak.

Ugyanakkor, ha a heti munkaóra száma meghaladja a 32 órát – higgye el mindenki, bőven meghaladja –, akkor azt mindenkinek újra kell optimalizálni a megengedett óraszámra, ugyanis túlórára nincs pénz. És ha pénz nincs, akkor papíron túlmunka se legyen…

Mindezekhez még mindenki adja hozzá, hogy, az órákra fel kell készülni, és a szülőkkel kapcsolatot kell tartani egy pedagógusnak, illetve a hírhedt Belső Ellenőrzés Csoportja, a BECS rótta feladatok is a vállukat nyomja. Utóbbi óraadással, óralátogatással, illetve kismilliónyi adminisztrációval jár. És akkor még nem említettük az ügyeleteket, vagy az immár ingyenesen elvárt helyettesítéseket, és a sort még oldalakon át lehetne folytatni.

Mára kiderült, hogy a kormányzat augusztusi bejelentése – Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár azt ígérte, 170 ezer pedagógus kap kérdőívet – ellenére szeptemberben mégsem mérték fel az oktatásban dolgozók leterheltségét. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete egyébként korábban kifogásokat emelt a kérdőívtervezet ellen, mondván, olyanokra is rákérdeztek volna, amelyeknek nincs közük az iskolai munkaterheléshez: ilyen például a pedagógus online közösségi aktivitása, hírlevél-feliratkozása, ráadásul az anonimitás sem lett volna biztosított.

Jön a nyugdíjazási bumm, diploma nélküli tanárok lephetik el az iskolákat

A jövőben akár érettségizettekkel is pótolhatják a munkaerőhiányt – mondta a Magyar Hangnak Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke. A teljes interjú.

Minő véletlen, az Emmi kizárólag a kormányközeli Századvég kutatócéggel végeztette volna el a felmérést, míg szóba sem került a Tárki – amely az utolsó, 2010-ben készített hasonló vizsgálatot elkészítette. Persze érthető ez, hiszen utóbbi cég akkor megállapította: egy tanárnak átlagosan heti 51,5 munkaórája volt. Félő, hogy egy független mai vizsgálat kimutatná, ez a szám azóta jelentősen növekedett. A bérekkel és a megbecsültséggel ellentétben.