Most, hogy már arról indulhat el egyfajta diskurzus, hogy hány éves kor alatt tiltsák be idehaza az energiaitalok vásárlását – egyébként szerintem a 16 már sokkal életszerűbb, mint a 18, de úgy egy évtizede egy jobbikos javaslatban előkerült már a 14 is –, esedezve kérem legalább az ellenzéki szereplőket, hogy egy minimális következetességet várjanak el a jogalkotás során. Ha már a kormánynál ez az igény nem igazán jelenik meg, és idehaza az a módi, hogy hoznak egy nagyon szigorú törvényt, majd írnak mellé egy kilenc oldalas listát a kivételekről.
A túlzott koffeinfogyasztás egészségkárosító hatásait egy percig sem vitattam, hiszen azok tényszerűek. Ezt az élénkítő hatású metilxantin-származékot nem szabad túladagolni, 300 milligramm feletti fogyasztása (ez több, mint három negyedliteres doboz energiaitalnak felel meg) a Wikipédia vonatkozó szócikke szerint például kézremegést, erős szívdobogást, a fejben vértolulást idéz elő. Emellett ugyanitt azt olvashatjuk, hogy magas vérnyomást, szívritmuszavart, szorongást, pánikrohamot provokálhat, migrént is okozhat. Továbbá a Telex egy korábbi cikke úgy összegzett: „a túl sok koffein zavartsághoz, fejfájáshoz, gyorsuló szívveréshez, gyomorégéshez, hányingerhez, hasmenéshez, gyakori vizeléshez, magasabb vérnyomáshoz és idegességhez vezethet. A koffein megnehezíti a kalcium feloldódását, így növelheti a csontritkulás esélyét.”
Hogy okoz-e függőséget, az definíció kérdése. Bár a magyarban jellemzően mindkettőt függőségnek fordítják, az angol szakirodalom megkülönbözteti az addiction és a dependency kifejezéseket. Előbbi nem, utóbbi viszont vonatkoztatható a koffeinre. A fáradtságot okozó adenozin nevű hormon hatását blokkoló anyag folyamatos fogyasztásának hatására ugyanis több adenozin-receptor jön létre a központi idegrendszerünkben, így a fáradtsághormon hatásaira is érzékenyebbek leszünk. Emiatt egyre kevésbé hat ránk a koffein élénkítő hatása, annak hiányában viszont elvonási tüneteink lesznek, például fejfájás, fáradtság és ingerlékenység.
Szóval nem vitás: a koffeinnel érdemes csínján bánni, hiszen valóban hatásos anyag. De éppen a jól ismert és többnyire működő élénkítő hatása miatt fogyasztjuk már olyan régóta, hogy annak a pontos kezdetét megmondani is nehéz. Mindenesetre az biztos, hogy eleink a 15-16. században már bőven kávéztak. Szóval senki ne tegyen úgy, mintha a koffeinfogyasztás az ördögfejes dobozok megjelenésével kezdődött volna! Főleg ne azok, akik identitást formálnak a „reggeli kávém előtt hozzám se szólj” típusú „mémek” megosztásából!
Csak a kávézás élménye
A hazai energiaitalokban – pár, jellemzően rettentő drága, eredetileg nem a magyar piacra szánt, magánimportban behozott terméket leszámítva – a chipsadó óta nincs taurin. (A Red Bullba a közelmúltban visszatették, miután a kormány úgy szigorította a terhet, hogy már az azt helyettesítő argininért is plusz sarc jár, de a közelmúltban a boltokban azt tapasztaltam, hogy azóta újra kivették belőle.) Anélkül pedig a hatás gyakorlatilag ugyanaz, mintha kávét innánk, csak többnyire szénsavas és az íze más. Ahogyan az Index korábbi cikke megfogalmazta, a csak magas koffeintartalmú energiaitalok pörgetőhatása „a kávézás élményét adja. Az energiaital hatásának lényege ugyanis, hogy a koffeintől felgyorsuló szervezet a taurin hatására több cukrot képes felvenni, azaz több energiához is jut.”
De mindegy is, amikor az aktuális morális pánik az, hogy a fiatalok energiaitalt isznak. Jellemzően olyat, amelyből egy szabvány, 100 milliliterenként 32 milligramm koffeint tartalmazó, 250 milliliteres kiszerelésben 80 milligramm koffeint találunk, a félliteresben 160-at. (Ennél vannak erősebbek is 38,4 milligrammal és – főleg a chipsadó óta – akadnak 10-15 milligrammosak is.)
A kis dobozosat általában körülbelül egy csésze presszókávénak szokták megfeleltetni, ez szerepel például a Hell dobozain is. Igaz, a főzött kávé koffeintartalma attól is függ, milyen kávéból készítjük, hogyan pörkölik és így tovább. Így a végeredményben igen változatos koffeintartalmak jöhetnek ki, egy összesítés szerint egy erősebb filterkávét már inkább már a félliteres Monsterrel érdemes összevetni.
– Egy doboz energiaital és egy jó minőségű kávé koffeintartalom szempontjából egyenlő – mondta nemrég Zacher Gábor, érdemes meghallgatni, ahogyan ecseteli, mennyire álszent a hozzáállásbeli különbség, ha energiaitallal a kezükben, vagy ha kávéval az asztalukon látunk fiatalokat. A konkrét beltartalom mellett elhangzik érvként az olcsóság és a könnyű hozzáférhetőség. Bár a tavalyi infláció óta előbbi már csak a termékek egy részére igaz, ennek megfeleltethető a kávéautomatás barna lötty is, ami könnyen hozzáférhető is, bár vannak iskolák, ahol megtiltották a diákoknak, hogy használják az automatát.
Színes-szagos
Jobb érv, hogy ezek színes-szagos italok, azaz – az egyébként egyre szaporodó édesítőszeres verziókat leszámítva – nagyon cukrosak, illetve a csomagolásuk, marketingjük vonzó lehet a fiataloknak. Ez azért komolyabb ügy, mert hasonlók miatt egy amerikai e-cigi gyártó például már megégette magát. Ráadásul míg a gyártók hazai lobbiszervezete érthetően azt hangsúlyozza, hogy ez egy funkcionális ital, nem üdítő, addig az a piacvezető hazai cég, amely korábban nagyjából ugyanezt „pörögni akarsz vagy csak szomjas vagy?” feliratú hirdetésekkel kommunikálta – kiemelve a termék koffeintartalmát, mely a chipsadó ellenére sem csökkent, pár konkurenssel ellentétben –, mára nehezebben érthető módon inflálja el ezt, amikor kihelyezhető reklámtábláin az üdítőkhöz hasonlóan menüben ajánlja a termékét a gyros mellé az aluljáróban. (Igaz, ugyanezt teszi a kóláscég is, amely éttermekben, strandokon kifüggesztendő ártábláira felteszi az energiaital, sőt még az izotóniás sportital márkáit is.) Ezt a fajta ellentmondást a cégek marketingeseinek kell feloldania. Mindenesetre tény: menő és édes koffeines ital is akad bőven.
Bár – talán a fent leírt változók miatt – a cég hazai weboldalán csak a palackozott italaik koffeintartalmát találtam meg, egy külföldi összesítő oldal szerint a briteknél például van olyan Starbucks-kávé, amelynek koffeintartalma már eléri az emlegetett 300 milligrammot is. Ezek az italok is finomak, édesek, gyakran habosak és cukorsziruposak, popkulturálisan pedig legalább olyan beágyazottak, mint mondjuk a Monster – és amennyire a Hell csak szeretne lenni. Ha pedig már kulturális hatás: „egész pontosan 2,5 dl Coca-Cola 24 mg természetes koffeint tartalmaz”, írta a cég hazai Facebook-oldalán 2016-ban egy kommentre válaszolva. Ez alapján kerekítve mintegy 8,3 deciliter kólában van ugyanannyi koffein, mint egy kis doboz energiaitalban. Persze taurin híján is vannak egyéb összetevők a dobozban, mint az egyebek mellett hangulatjavító inozitol, a pörgető guarana, az agykapacitást is növelő ginszeng, illetve különböző B-vitaminok. Ha valamelyik politikusnak ezekkel van gondja, kommunikálja akkor ezt is, és ezekben az esetekben is nézze meg, mi minden más tartalmazza még ezeket az anyagokat! Természetesen kellő tudományos megalapozottsággal abszolút jogos felvetés lehet az anyagok együttes hatására is hivatkozni. Ugyanakkor korábbi tanulmányok alapján erősen kérdéses, hogy ezeknek van-e egyáltalán érdemi szerepük az italok tényleges hatásában.
Akut probléma
A kanadai hatóságok szerint a felnőtteknek egyébként 400 milligramm az ajánlott maximális napi fogyasztás (ez több mint két félliteres doboz, amiből a gyártók maguk is azt kommunikálják, hogy maximum napi egyet igyunk meg), 18 alatt pedig a kilogrammban mért testtömeg 2 és félszerese, milligrammban. Tehát ha valaki 16 évesen 50 kilós, ez nála 125-re jön ki, azaz egy félliteres energiaital neki még nem ajánlott, de egy negyedliteres ebbe bőven belefér. A hazai, Egészségvonal nevű kormányzati oldal is azt írja, „a káros mellékhatást nem okozó koffeindózis maximum kb. 400 mg egy átlagos, 70 kg testsúlyú embernél”. Ugyanitt azt is írják, hogy „gyermekek és koffeinérzékenyek kerüljék a gyorsan felszívódó koffeint tartalmazó italokat (kávé, kóla, energiaitalok). A teában lévő koffein – az ital más hatóanyagainak köszönhetően – sokkal lassabban szívódik fel, ezért a tea – koffeinbevitel szempontjából – kíméletesebb.”
Nézzünk rá újra erre a zárójelre! Jelenleg ott tart a hazai közbeszéd a témában, hogy a kormánypártok és egy ideje az egyik ellenzéki párt az ott felsorolt három, gyorsan felszívódó koffeint tartalmazó italból egyet szabályozna. (Az idézett szöveg csak az italokról szól, de amúgy léteznek még koffeintabletták is, még ha azzal minden ízt és életörömöt ki is veszünk a képletből.) Hogy miért, azt is elmondták. Ritka az ilyen egyetértés, de mind Hollik István, a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója, mind Vona Gábor, a Második Reformkor elnöke nagyon hasonlóan érvelt a kérdésemre. Előbbit egy korábbi HVG-cikkhez kérdeztem meg erről, utóbbit nemrég az ATV-ben. Miszerint most ez az akut probléma, a fiatalok az energiaitaltól lesznek rosszul, nem a többi koffeines terméktől, ezt kell kezelni. Bár valóban történtek sajnos tragikus esetek is, azok általában az energiaitalok gyors, egymás utáni túlfogyasztásáról szólnak. Szintén Zacher nyilatkozta erről korábban, hogy az ilyen esetekből nem szabad olyan következtetést levonni, hogy az energiaitalba bele lehet halni. (Elmondása alapján testkilogrammonként 200-300 milligrammnyi mennyiségű koffein az, ami már életveszélyes.) Egyébként a világsajtóban találunk olyan történeteket is, ahol valaki túl sok koffeinpor, koffeintablatta vagy éppen koffeinezett limonádé fogyasztásába halt bele, ahogyan valóban ismert számos, energiaital-túladagolásos haláleset is. Ugyanakkor az egyébként extrém ritkának számító koffein túladagolást a Vox 2018-as cikke szerint jellemzően inkább tabletta vagy por okozza, mint különféle italok.
Mindenesetre ettől még az vitathatatlanul egy probléma, ha – szülői és más minta híján – a táplálkozásban nem túlzottan tudatos fiatalok egészségtelen mennyiségben fogyasztanak koffeint. Ugyanakkor semmilyen akut jelenségre nem lehet az a válasz, hogy egy szigorítással előállítanak egy durván önellentmondásos jogi környezet. Ha ugyanis sacc per kábé nyolcvan vagy százhatvan milligramm koffeint 17 vagy 15 évesen nem ihatok meg egyféle csomagolásból, akkor másféléből se ihassak meg! Ha a tisztelt jogalkotók túlzásnak éreznék, hogy az energiaital-pánik miatt bizonyos életkor alatt megtiltsák az ugyanennyi koffeint tartalmazó kávé, kóla, koffeintabletta vagy bármi egyéb megvásárlását is, akkor gondolják át: biztosan jó irány ez az egész tiltás?
Következetességet!
A jogba vetett bizalmat ugyanis szerintem súlyosan erodálja, ha az egyszeri, a jogszabályokat betartani próbáló polgár azt látja: azok egyszerűen önellentmondásosak. Valamit bizonyos körülmények között szabad, máskor ugyanazt tilos. Ezen az sem változtat, ha más országokban is előfordul ilyesmi, elvégre egy sor gyűjtést lehet arról olvasni, hogy mennyire bizarr jogszabályok is előfordulnak sokfelé. Hogy érzékeltessem, mindez mennyire nem újkeletű probléma: vajon miért vehetnek például a felnőttek december 28. és 31. között engedély nélkül tűzijátékokat, ha utána az, aki január 5-ig nem adja le, amit nem durrogtatott el, már 150 ezres (!) bírságot kap? Vagy lehessen bármikor szabadon tűzijátékozni, vagy ne lehessen soha! Döntsék el, hogy veszélyes-e a társadalomra, vagy sem!
És sajnos még sok példát lehetne sorolni. Erre mondom, hogy a legalapvetőbb konzisztenciát kérném számon a jogon. Ez a jelenlegi kormányt aligha hatja meg, de hátha megfontolja ezeket a „reformkoriságot” és a politikai kultúra javítását zászlajára tűző új ellenzéki erő. A felvetésem ugyanis bőven túlmutat egy-egy termék szabályozásán. Ameddig ez nem teljesül, az ember könnyen úgy érezheti: a jogszabályokat nem azok feltételezhető következményei, hanem vélt fogadtatása – vagyis politikai hatásai – alapján írják, esetleg a jogalkotó nem lát tovább az orránál. Mindkét eset elég demoralizáló, ha a börtön terhe mellett kötelezően betartandó együttélési keretekről van szó.
Ez alól pedig nem ment fel az sem, ha valamit épp akut ügynek látunk. Ha a statisztikák szerint mostanában a piros autók több balesetet okoznak, akkor ott vigyük le a sebességhatárokat, a többinél pedig ne? Tény: ez még a jobbik eset ahhoz képest, amikor hangulatjavító kivételeket írnak egy elvileg nagyon fontos drákói szabályhoz. Ez inkább csak túlságosan egy-egy esettípusra leszűkített, illetve a jogra mint ügyekre reagáló eszközre tekintő gondolkodásmódra utal. De ez sem megengedhető: a jog, életünk kötelező keretrendszere nem hasalhat el pár keresztkérdés után! Természetesen fontos, hogy a törvények alkalmazkodjanak a korábban nem létező vagy észre nem vett kihívásokhoz, de ezt csak logikailag kikezdhetetlen módon tegyék meg! Ha egy akut ügy egy politikai szereplő szerint indokolja a szigorítást, gondolja át: végigvihető-e a szabályozás mindenre kiterjedően! Hiszen van már olyan összetevő, például az alkohol, ami miatt bizonyos termékeket nem lehet nálunk 18, a tengerentúlon 21 alatt megvenni. Az összetevők listája indokolt esetben akár bővülhet is, és az életkori határ sem kell, hogy ugyanaz legyen. De arra már igen furcsán néznénk – a példánál maradva –, ha a sörökre mondjuk más szabály vonatkozna, mint a ciderekre.
A tiltás nem csodaszer
A különféle tiltásokat egyébként sokan tekintik csodaszernek, amitől egy csapásra megoldódnak majd a mélyebb gondok, de ez ritkán válik be. Sőt, néha kellemetlen nem várt következményei is lehetnek egy-egy varázsütésnek hitt intézkedésnek. Amikor a fiatalok koffeinfogyasztásáról gondolkodunk, végső soron az okokra kellene leginkább fókuszálni. Egyrészt a már említett minta szerepe óriási általában az egészséges táplálkozásban. Sokszor a szülő maga sem igazán bír ilyesmivel, nem lenne ördögtől való tehát, ha az iskola adna ilyen mintákat, feltéve, hogy azok életszerűek és nem Korpovit kekszre akarják lecserélni a nutellás szendvicset.
Tény, hogy sokan isznak energiaitalt buliban, akár alkohollal keverve, utóbbi pedig elég rossz kombó. Persze ez sem új, a budapesti Schönherz kollégium Qpáján induló Schimán csapatnak a korai magyar internetes mémvilágban klasszikusnak számító indulója már 2010-ben megörökítette, hogy „a vodka-redbull a diszkótáp”. Ugyanakkor elég sok fiatal iszik valamilyen pörgetőt azért is, mert éjjel fennmarad vagy korán felkel tanulni, még ha ez nem is egy jó módszer. És bőven nem csak az egyetemen. Márpedig a jelenlegi oktatási rendszer nem éppen abba az irányba halad, hogy a diákok terheit csökkentse, sőt. Változatlan vagy akár növekvő elvárások mellett kivenni ezt az eszközt a fiatalok kezéből pedig alapvetően struccpolitika. Egy tünet felszínes kezelése elsősorban a megijedő idősebb generációk megnyugtatására. Pótcselekvés. Ettől nem lesz a diákok tanulási rutinja hirtelen olyan rendszerezett, hogy éjszakázás nélkül is felkészüljenek mindenre, helyette esetleg néhányan elalszanak pörgető híján, és megbuknak.
Jó lenne hinni, hogy ezt megoldhatja a működő tanulási módszertanok szélesebb körű oktatása – ami egyébként mindenképpen hasznos lehet, nyilván úgy, hogy ne az órarendet hosszabbítsa tovább, hanem például netes képzések formájában –, de tartok tőle, hogy ez sokszor kevés. Ha egy fiatalnak kaotikusak a tanulási szokásai, akkor feltételezhetően a családi élete is az. És ha a kötelező tárgyak elvárásrendszere elvileg menedzselhető is kéne hogy legyen, nehéz megmondani, hogy a továbbtanuláshoz sokszor nem épp haszontalan különórák, korrepetáló, illetve tehetséggondozó foglalkozások mellett is az-e. Én akkor kezdtem el energiaitalt inni, amikor az általános iskolai tanulmányaim végén kisérettségit kellett írnom. Mára igyekszem visszafogni mindenfajta koffeinfogyasztásomat, nemcsak az energiaitalt, de a munkahelyi kávézást is, mert időnként már éreztem magamon a heves szívverést, szúró mellkasi fájdalmat. De nem biztos, hogy ha újra végig kellene csinálni a tanulmányaimat az egyetem végéig, akkor is tudnám ezt tartani.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
A szerző újságíró, egykori diákaktivista
