Az EU-nak bizonyítania szükséges, hogy ebben az új helyzetben legalább Európában képes egyszerre megóvni az európai érdekeket és értékeket.
Publicisztika
Szemenszedett marhaság vizionáriuskodni beláthatatlan folyamatok első szakaszának kezdetén.
Vasárnap virradóra önkezével vetett véget életének egy volt megyei vezető.
Arra a kérdésre, mi is az Orbán-rendszer, addig nem kapunk egyértelmű választ, amíg azt annak politikai alternatívája ki nem kényszeríti.
Ne üres stadionok és üresen kongó luxusszállók foglalják el a helyet természeti értékeink és a pihenni vágyók elől!
El tudnám fogadni (el tudom majd fogadni?), hogy angol/német/olasz nyelvű unokáim legyenek?
Még hosszú ideig pironkodhatunk majd amiatt, hogy éppen Magyarország képviseletében harcoltak a jogállamiság kritériuma ellen.
Nem is értem, hiszen olyan tökéletes volt az életünk. Az elején leszögezte, hogy ő gyereket nem akar erre a rohadt bolygóra.
Amikor azon morfondíroztam magamban az utóbbi időben, hogy miért növekszik egyre a képernyőidőm, akkor arra kellett rájönnöm, hogy újfent félresiklottam.
„Szervusz, Péter! Itt a főnök úr beszél. Tudod, van ez a pedofilunk, akit hazahoztunk Peruból. Le kéne ültetni.”
Indítottunk néhány konzervatív értelmiségivel egy felhívást, amelyben közös imára hívtunk az Erdogan török elnök által iszlamizálásra ítélt, és emiatt is jelképpé vált keresztény templomért, az Hagia Szophiáért.
Korrupció Magyarországnál boldogabb országokban is létezik, de a cinizmust távolról sem mindenütt hívják őszinteségnek.
499 ember kevésbé fertőzésveszélyes, mint 501. Ezt értem. Aki ül, kevésbé fertőzésveszélyes, mint aki áll. Ezt is értem. Aki focit néz, kevésbé fertőzésveszélyes, mint aki gitárszólót néz. Ezt nem értem.
Amit nyugaton látunk, bizonyos szempontból ijesztőbb, egy másikból viszont még mindig kulturáltabb, mint ami idehaza történik.
Az Öreg-tó partjára szemet vetett a Nemzeti Nagytőke és azt mondta: én ide ötcsillagos luxusszállodát építek. Hogy kinek építi? Hát magának, a helyieknek úgysem lesz pénze ott megszállni.