Ki szabadítja ki a magyar jobboldalt?

Tőlünk függ minden,
csak akarjunk.”
(gr. Széchenyi István)

Azoknak a jobboldaliaknak írok, akik 2018 áprilisa óta a kormánypártok tartósnak ígérkező, szélsőjobbra húzó manővere, valamint az ennek megfelelő logikájú hatalomgyakorlás miatt kétségesnek látják, hogy a Fidesz–KDNP-vel szemben álló ellenzéki jobboldal belátható időn belül újra hatalmi tényezővé válhat. Azokhoz szeretnék szólni, akik magukat nemzeti érzelmű, mérsékelt jobboldalinak, kereszténydemokratának vagy konzervatívnak tartják, azonban látják, hogy politikai képviseletük a rendszerváltás óta eltelt időszak leglátványosabb, legsúlyosabb válságát éli. A Fidesz szélsőséges párttá vált, miközben Orbán Viktor fogságba ejtette a jobboldalt. Ki szabadítja ki ebből a helyzetből azokat, akik magukra ismertek?

Célom, hogy e helyzet rövid elemzése után felhívjam a figyelmet a lehetséges megoldáshoz vezető kezdő lépés megtételére, felhívva az érintettek figyelmét közös politikai felelősségükből eredő cselekvési kötelességükre. Az önelaprózó kamarillapolitizálás a legelutasítottabb politikus vezető szerephez jutását eredményezte a balliberális oldalon. Gyurcsány Ferenc nemsokára nemcsak az DK és az MSZP–P de facto vezetője lesz, de a magyar belpolitikában még mindig nagyon tapasztalatlan Momentumot is foglyul ejtheti az első adandó alkalommal – ha még nem tette meg a főpolgármesteri előválasztás körüli játszmákban…

A jobboldalon (is) a Fidesz dominál, de úgy, hogy éppen aktuális politikai érdekeinek megfelelően manipulálja a vele elvileg rivális másik szélsőjobboldali pártot, a Mi Hazánk Mozgalmat. Az EP-választáson ugyanis segítette, hogy gyengítse a Jobbikot, az önkormányzati voksolásig viszont nem fog megjelenési lehetőséget adni neki, nehogy a helyenként rendkívül kiélezett kormánypárti-ellenzéki versenyben a Fidesz számára értékes voksokat tudjon elnyerni. A Jobbik, amelyik remélem, nem ugyanolyan mentalitással próbálja majd megoldani a problémákat, mint amilyennel létrehozta őket, megtorpant. A Mindenki Magyarországa Mozgalom, ez az önmagában egyébként figyelemre méltó kezdeményezés mégsem látszik visszaigazolni alapítóinak elvárásait, miközben a Pálinkás József volt akadémiai elnök és más tekintélyes entellektüelek által életre hívott Felelős Értelmiségiek körét nem véletlenül intik sokan óva a párttá alakulástól. A tanácstalanság leírhatatlan, ami nagymértékben késlelteti a mérsékelt jobboldali erők és szavazóik egymásra találását.

A jobbközépen politizálás lehetősége ezzel együtt is csak látszólag szűkült be. Ennek határai nagyban függenek a politikai innovációtól, s úgy tűnik, a politikai ötlettelenséget a Fidesz túlhatalmára és adminisztratív támadásaira hivatkozó magyarázat már nem tartható sokáig. A balliberális oldal ugrásra készen áll, hogy bármelyik pillanatban átvegye a kormányzást, ha arra esetleg váratlanul sor kerülne. Erre fel kell készülnie a szélsőségeket elutasító jobboldaliaknak is, számolva ugyanakkor azzal a lehetőséggel is, hogy ez csak hosszútávon következhet be. Miközben mindenki a következő választást akarja megnyerni, egyelőre úgy tűnik, erre kicsi az esély, a mérsékelt jobboldaliaknak a „politikai hosszútávfutásra” is készen kell állniuk.

Ha így lesz, merjünk abban bízni, amit Mindszenty József bíboros mondott: „Az idő Isten kezében van, és az idő az igazság szövetségese.” Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc érdeke a jobbközép erőkkel kapcsolatban egybeesik: azokat kizárólag az ellenzéki együttműködés függvényében, nem önálló politikai entitásként és erőtérként feltételezik. Gyurcsány célja úgy uralni az ellenzéket, hogy abban a Jobbik mint a Fidesz-mentes jobboldal lehetséges egységesítője és reprezentánsa ne válhasson autonóm szereplővé, hanem a Fidesszel szemben álló tömbön belül megbéklyózva vergődjön. Orbán célja ugyanez: a Jobbik „összegyurcsányozásával”, balra tolásával lehetetlenné tenni a jobboldal megújulását.

Bár a politikai stratégiai célok bizonyos helyzetekben óhatatlanul alárendelődnek a választási matematikának, ugyanakkor a politikai stratégia hiánya előbb vagy utóbb a választási matematika szintjén is megbosszulja magát. Mert hosszú távú víziók és világos értékek nélküli politikai közösség okos alkuk és jó taktika nyomán egy ideig imitálhatja az értelmes létezést, de valójában egy ilyen közösséghez hosszútávon senki sem akar tartozni. Nem szabad folyton arra hivatkozni, hogy mások érzékenysége az, ami miatt nem ragaszkodom tudatosabban a saját értékeimhez – ez a politikában egy olyan fokozatosan légüressé váló teret eredményez, amelyben minden organikus létforma szükségszerű pusztulásra van ítélve.

Most választásmatematikai kényszerzubbony van az ellenzéki pártokon. Ezt nem tudomásul venni a gravitáció tagadásával egyenértékű esztelenség. Ugyanakkor az önkormányzati választás után előálló helyzetet csupán kiindulópontnak szabad tekinteni, mindent elkövetve annak érdekében, hogy addigra már kialakuljanak egy új jobboldali együttműködés további keretei. Meg kell teremteni azok egységét, akiket a bevezetőben megneveztem, és célt adni nekik: hogy együtt váljanak a Fidesz váltóerejévé.

Egy új, a jelenlegitől eltérő módon immár önazonos, az európai értékeket a nemzeti érdekkel harmonikusan ötvöző, mérsékelt, keresztény-konzervatív jobboldali politika egyetlen hosszú távú igazodási pontja a honi pártpolitikában is kizárólag a nemzeti érdek lehet.

A Fidesz pártérdeke 2006-ban elvált a nemzeti érdektől. A Fidesz ezt látva a pártérdeket választotta. A megújuló jobboldalnak, és benne a Jobbiknak mint legnagyobb álló jobboldali ellenzéki erőnek, a nemzeti érdeket kell választania. Ha nem így tesz az önkormányzati választások után, nem fogja tudni megmagyarázni, miért is asszisztál továbbra is egy olyan folyamathoz, ami 2022-re kizárólag Dobrev Klára közös ellenzéki miniszterelnöki jelöltségéhez vezethet. Látni kell és el kell kerülni ezt a végzetes csapdát: a mérsékelt jobboldali erőknek nem lehet baloldali jelöltjük Orbán Viktor leváltására.

A Fidesz végleg elengedte annak az értelmiségnek a kezét, amelyiknek a liberális oldal elhagyása után a nemzeti oldalon legitimitását köszönhette (vagy különböző eszközökkel elhallgattatta, együttműködésre kényszerítette), sőt, úgy tűnik, hogy inkább le akar számolni vele. Ebből a helyzetből rendkívül kétséges egy sikeres pártalapítás. Sajnos a szemünk előtt bizonyította be gyakorlatban a Fidesz, hogy a tekintély megléte és az igazság kimondása ma (politikai értelemben) nem elég. Márki-Zay Péter mozgalma, amely bár számos értéket hordoz, valószínűleg már nem lesz képes egymagában életerős, politikailag alkupozícióban lévő tényezővé fejlődni. Sokan úgy gondolják, hogy abban az esetben, ha valaki a hagyományokkal nem hadakozó liberális, az azon kívül, hogy tiszteletre méltó vitapartnerünk lehet, képviselhet is minket. De ez téveszme. Csak „jobb híján” nem szavazhatunk a Momentumnak bizalmat, mert nem a mi értékeink megtestesítője, az övé nem a mi utunk.

A Jobbiknak pedig az utolsó esélye következik. A párt esetleges újrapozicionálásának stratégiai célját tisztáznia kell a konzervatív közvélemény előtt, mivel a jobbközép többi szereplőjével ellentétben van szervezeti háttere és anyagi erőforrásai. Ha a (Fideszen és KDNP-n kívüli, hiteles) konzervatív tábor most magára hagyja a szélsőségeseitől megszabadult, továbbra is a legnagyobb ellenzéki frakcióval rendelkező pártot, halálra ítéli saját magát is; ha pedig a Jobbik nem találja meg és tudja maga köré gyűjteni mielőbb azokat, akikben még van tetterő, és már van együttműködési hajlandóság, később nem lesz kivel együttműködnie.

A címben feltett kérdésre ez a válasz: mindenkinek, aki értékrendje miatt egyformán elutasítja a Fideszt és a Mi Hazánkat, valamint a DK-t és annak csapdájába tartókat, találkoznia kell: mindenkinek ki kell fejtenie, nézete szerint milyen együttműködés keretében szervezhető újjá a jobboldal Magyarországon. Biztatom a fentiekkel egyetértőket, hogy keressék a találkozás és a párbeszéd lehetőségét! Ha pedig lehetőség nyílik rá, szólaljanak fel azon a fórumon, amely alkalmas erre. S ha egyszer közösen nekikezdünk, meglátjuk, elég türelemmel még az elefántot is meg lehet enni – falatonként.

Álljon itt zárásként Sík Sándor a világégést követő, reménytelennek tűnő helyzetben az összekapaszkodást és az alkotást vállaló magyar cserkészekhez címzett üzenete a Megyeri Hitvallásból: „Hiszek! / A kevesek egymásba tett kezében, / A testvérszóban, a bajtársmarokban, / Az érben, mely patak lesz és folyó, / S halott tengerbe életet zuhant.”

A szerző művelődéstörténész

A lapunkban megjelenő véleménycikkek nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/29. számában jelent meg, 2019. július 19-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/29. számban? Itt megnézheti!