Magyarország sorsa egy kormányváltás esetén nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni. A mézeshetek hamar véget érnek majd. De azzal is jó tisztában lenni, miszerint sem Brüsszel, sem Washington, sem Moszkva nem fognak segíteni abban, hogy a hatalom, a törvényeink vagy a gazdaság a magyar érdekek szerint működjenek. Ez hiú ábránd. Most egészen mással állunk szemben. Ezeket nekünk kell kivívni, valamint megütközni azokkal, akik a végtelenségig kiszipolyozzák a nemzetünket. Előfordulhat, hogy ez radikálisabb politikát igényel, drasztikus felvetésekkel, akár forradalmi megoldásokkal. Azonban kulcsfontosságú tényező az újrakezdés miatt, mennyit sikerül visszaszerezni az illetéktelenül eltulajdonított, létfontosságú értékeinkből. Az ugyanakkor gondolható, hogy Mészáros, Tiborcz és tettestársaik szép szóval nem kívánják visszaadni az érdemtelenül összeharácsolt vagyont. Feltételezhető, tovább mérgezve a közéletet, eltolva maguktól a békés átmenet esélyét, inkább zűrzavart keltenek, és akár kínai rendőrök segítségét kérik, csakhogy a felelősségre vonást elkerüljék.
Talán alapvető elvárás volt vagy lehetett volna a mindenkori politikai elittől, miszerint hazánk sikerességét minél hamarabb elérjék. Rég tisztázva meggyőződésünket fundamentális dolgokról, a követendő értékrendről, céljainkról, közösen megkeresve az elveszett magyar gyökereinket. A mai kormánynak, beleértve az ellenzék kitartott pártjait, nincs fogalmuk még a saját pártjuk eszméiről sem. Hevességük, megjátszott aggodalmuk csupán a pozíciójuk megtartásáig terjed, maguk előtt is titkolva hasznavehetetlenségüket. Ennek az erőlködésnek lett az eredménye a gigantikus kínai hitel felvétele, egyértelművé téve a kormányzóképességük határait. Megjelenítve egy visszatetsző szolgalelkűséget, idegen hatalom kegyeit keresve, alárendelt helyzetbe hozva a magyarokat, veszélyeztetve a nemzetbiztonságunkat. Ellenben az tény, hogy az alapvető szolgáltatások normális biztosítása több szellemi munkát igényel, mint kölcsönért kuncsorogni. Sokkal inspirálóbb politika lehetne erősíteni a felfelé törekvő társadalmi mobilitást. Újra életet lehelve az elfelejtett középosztályba, ami dinamizmusával, innovációra való törekvésével a nemzeti karakter főbb vonalait megadhatná.
Az egyre mesterkéltebb politikai színjátszásra, a választók furfangos kicselezésére lassan rámegy az ország. A társadalmi és gazdasági zűrzavar hullámai mind gyakrabban eltakarják a javulás lehetőségeit. Azokat az ígérgetéseket, amelyekben azt mondják, a következő év könnyebb lesz, már jobb, ha ki sem mondják. Legalább maguknak ne hazudjanak! Így elérkeztünk az állampolgári kötelességtudathoz, egy alulról felfelé haladó folyamathoz, aminek vállalnia kell a küzdelmet a nemzetért. A kormány önös érdekei helyett a magyarságunk egészét kell nézni, ahol az egészségügy vagy a tömegközlekedés tragikus állapota nem tűnik örökkévalóságnak, és nem veszi el az életbe vetett reményt. Tehát a szükség rákényszerít minket, hogy olyan politikát hozzunk létre, amiben az erkölcsi elvek mellett világos irányok vannak kitűzve, és ezeket a hazaszeretet öleli körbe. Érdekes idők következhetnek, de ne feledjük, csak rajtunk múlik, mennyire lesznek különlegesek.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/37. számában jelent meg szeptember 13-án.
