Ambivalens érzései lehetnek a brandenburgi tartományi választás után Olaf Scholz (SPD) német kancellárnak. A népszerűtlensége miatt Dietmar Woidke tartományi kormányfő ugyanis nem kért belőle a kampányban. Mégis könnyen lehet, hogy Woidke vasárnapi győzelme biztosította be Scholz jövő évi kancellárjelöltségét. Az SPD ugyanis nagy hajrával előzte meg az AfD-t (Alternative für Deutschland).
Az eredmény nem csupán az előzetes adatok miatt meglepő – egy éve az AfD 12 százalékos előnyét mérték a szociáldemokratákkal szemben –, hanem azért is, mert Brandenburgban nem érvényesült a végeredményben a trend, miszerint a kormánnyal szembeni elégedetlenség a tartományi választáson visszaüt, és a közhangulatról ad visszajelzést. Ezt mutatják a mélyebb elemzések: noha még az SPD szavazóinak is közel kétharmada elégedetlen Scholz kormányának teljesítményével, a tartományi választáson mégis leszavaztak Woidkére, aki 2013 óta immár harmadszor alakíthat kormányt. Közvetlen választás esetén ötször annyian választották volna őt, mint bármelyik másik jelöltet – derül ki az Erste (ARD) közszolgálati csatorna megbízásából készült kutatásból.
Lecsendesíti Scholz párton belüli kritikusait
– A személyiség ereje továbbra is fontos. A német politikában a tartományi kormányfők – különösen, ha hosszú ideje töltik be a tisztséget – már-már kultikus figurák, Landesvater-szerepben (a tartomány atyja) jelennek meg – fejtette ki érdeklődésünkre Prőhle Gergely, Magyarország korábbi berlini nagykövete. Emlékeztetett, hogy Woidke a kampány hajrájában azzal emelte a tétet, hogy ha az AfD megelőzi az SPD-t, elköszön a politikától. Ezzel más pártok – így a Kereszténydemokrata Unió (CDU) szavazóinak – egy részét is begyűjtötte. – Ez nem az SPD győzelme, hanem a tartományi miniszterelnöké. Ugyanakkor kétség kívül a kancellár pártjának hangulatjavító eredmény – mondta Prőhle Gergely. Úgy véli, ezzel valószínűleg elhalkulnak a jövő évi választás előtt kancellárjelölt-cserét szorgalmazó hangok, és bizonyosan Scholzcal vágnak neki a szövetségi választásnak. Prőhle Gergely ezt részben Scholz óriási kormányzati tapasztalatával magyarázta, hiszen nem csupán kancellár, korábban Andrea Merkel kormányában alkancellár is volt. Ennek jelentősége akkor értékelődhet fel, ha nem az SPD nyer jövőre. Továbbá szerinte az is fontos szempont, hogy ki tud a leghatékonyabb ellenjelölt lenni a CDU-jelölt Friedrich Merzcel szemben. Mint arról korábban írtunk, az SPD-n belül a népszerű Boris Pistorius védelmi miniszter neve forgott alternatívaként.
Prőhle Gergely Budapesten 2016. január 12-én (Fotó: MTI Fotó: Czimbal Gyula)
Felhívta viszont a figyelmet: az SDP brandenburgi győzelme nem homályosítja el a tényt, hogy különösen az egykori NDK-tartományokban az AfD jelentősen megerősödött. Brandenburgban alig több mint 1 százalékponttal végeztek az SPD mögött, Szászországban szeptember elején szintén minimális különbséggel csúsztak le az első helyről, Türingiában pedig magabiztosan nyertek. Koalícióra ugyan egyik riválisa sem lépne a jobbszélre sorolt párttal, de mivel az erfurti (Türingia) és a potsdami (Brandenburg) parlamentben is a képviselői helyek harmadát megszerezték, a kétharmadot igénylő alkotmánybíró-választásnál vagy a Landtag elnökének megválasztásában megkerülhetetlen tényezővé emelkedtek. – Emiatt nem lehet állítani, hogy továbbra is tűzfal van az AfD és a többi párt között, hiszen alkupozícióba kerültek – jegyezte meg Prőhle Gergely.
Az AfD meglovagolta a keletiek frusztráltságát
Ahogy a másik két tartományban, úgy Brandenburgban is a legfiatalabb választók jelentik az AfD egyik fontos bázisát. Vasárnap az első választók 30 százaléka az AfD-re voksolt – derül ki az Imfratest Dimap kutatásából. – A párt kelet-németországi sikereiben az ott élőkben meglévő sajátos frusztráció játszik fontos szerepet. Ez nem az anyagi helyzetükből ered, hiszen az adatok szerint a bérszínvonal már csupán néhány százalékkal alacsonyabb a nyugat-németországi szinttől. Sőt, mára az infrastruktúra sem marad el, bizonyos szempontok alapján a keleti tartományok modernebbek a nyugatiaknál. Németország jelenlegi gazdasági problémáinak oka éppen az, hogy az utóbbi időszakban elmulasztottak olyan infrastrukturális fejlesztéseket, különösen a digitalizáció terén, amelyek nélkülözhetetlenek a gazdasági teljesítőképesség megőrzéséhez. Keleten a frusztráció egyik forrása az, hogy a két Németország újraegyesítése után a nyakukra rakták a nyugat-német elitet, akik jobban kiismerték magukat a kapitalizmus világában. A nagyvállalatok, egyetemek, intézmények vezetői nagyrészt máig nyugatról érkeznek. Ebből következően a keleti tartományok társadalma más állapotban is van, kimaradt például az 1968-as forradalmi, erkölcsöket felszabadító mozgalomból, a civil társadalom is jóval kevésbé szervezett (a bejegyzett társadalmi szervezeteknek csupán 7 százaléka működik az egykori NDK területén). Ezen sajátosságok miatt a protestszavazatok az AfD-nél csapódnak le, amely erre a frusztrációra tudatosan épít – mutatott rá a volt nagykövet.
Ennek fényében figyelemre méltó a vasárnapi eredményben, hogy az AfD és a balszélre sorolt BSW-nek a szavazói tartják a leginkább úgy, hogy a politikai életben és a gazdaságban még mindig túlságosan erős a nyugat-német befolyás (BSW: 79 százalék; AfD 74 százalék; SPD: 67 százalék). Hasonlók az arányok akkor is, amikor a választók arra feleltek, hogy mennyire érzik magukat másodosztályú állampolgároknak.
Apropó BSW! Sahra Wagenknecht újonnan alapított, populista szólamaival feltűnést keltő pártja a harmadik helyen végzett, több mint egy százalékkal előzte meg a CDU-t. Ez annak fényében jelentős siker, hogy Wagenknechtéknek különösebb politikai szervezet és hálózat nélkül álltak rajthoz. Ő maga a Linkéből indult, onnan vitte magával híveit, de például a brandenburgi listavezetőjük az SPD-ből érkezett. A BSW ennek ellenére Wagenknecht egyszemélyes show-jának tűnik továbbra is, mégis hatalmi tényezővé váltak. A CDU-nak Szászországban, de különösen Türingiában a BSW nélkül lényegében lehetetlen lesz stabil kormányzóképes többséget biztosítania. Ezt a forgatókönyvet egyelőre a kereszténydemokrata párt soraiban is emésztik.
A karantén német politika tévedése
Prőhle Gergely Juli Zeh német író – és brandenburgi alkotmánybíró – hétvégi nyilatkozatára emlékeztetett, aki szerint a tűzfal csak addig fenntartható, amíg egyszer valahol az AfD megszerzi a szavazatok 50 százalékát plusz egy szavazatot. – A német politika súlyos tévedésének tartom az AfD tűzfal mögött tartását. Wolfgang Schüssel (Osztrák Néppárt) osztrák kancellárnak az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) kötött koalíciója akkor végső soron az FPÖ varázstalanodását okozta hosszú időre – magyarázta.
Hogy a politikai közép helyett miért a két szélen keresik a pártokat az emberek, Prőhle Gergely azt felelte, ez részben szintén az 1968-as forradalmi változások hatásaival magyarázható, amikortól Németországban (is) minden párt egy kicsit balra nyitott. A mai pártstruktúra pedig magán viseli a 2005-tól 2021-ig tartó Angela Merkel-korszak örökségét is. Merkel ugyanis nem pártpolitikai ideológusként vezette kormányait, hanem kifejezetten pragmatikus politikusként lépett fel. Emiatt a határok elmosódtak a centrumpártok között.
